A ska egyik ékköve 1976-ban Londonban alakult, ami igazából úgy pontos: London Camden Town negyedében. Camden már akkor is éjjel-nappal nyitva tartó városrész volt, ahol az egy főre eső jófejek száma kettő volt, ahol ősidők óta nem csattant el egy pofon a vitatkozók között, innen öltözött egész Bohémia, és itt születtek a legjobb, legélesebb viccek. A legendás Stiff Records zsenijei, a Madness nevű baráti társaság is arra a megfigyelésre építette a programját, hogy a napfény földi alternatívája a jókedv. Ezt a filozófiát olyan sikeresen sikerült slágerekben megjeleníteniük, hogy rögtön a bemutatkozó One Step Beyond(1979) album a második lett a brit listán a befolyásos Channel4 tv-társaság minden idők 100 legjobb brit nagylemeze közé sorolta -, és ezt a teljesítményt egy évvel később (Absolutely) megismételték. Ezen a két albumon találhatók a brit ska felejthetetlen művei: a One Step Beyond, a The Prince, a My Girl, a Swan Lake, a Baggy Trousers és az Embarrassment. 1983-ban Igor Novello-díjat kaptak fantasztikus Our House című dalukért, 2005-ben pedig a Mojo magazin beválasztotta őket a brit pop halhatatlanjai közé. A Madnesst mindenki a világ legviccesebb zenekarának tartja, de Suggs, az énekes azt mondja: dalaik többsége gyerekkori megfigyelésekből és tapasztalatokból született, és ők mindig is igyekeztek reflektálni az felkeményedő, eldurvuló világra, és az erre reagáló cinizmusra. A zenekar egy kis szünet után diadalmasan tért vissza a listákra, tavaly pedig a The Liberty Of Norton Folgate visszaemelte őket a trónra. A Szigeten egyszer már megmutatták, milyen egy végigtáncolható, végigénekelhető és végigtombolható skabuli, és ez nem lesz másként az idén sem: a Madness, amely még áprilisban Moszkvában indította ez évi fél világ körüli turnéját, azért jön ahogy az NME írta róluk a visszatérő turné méltatásában -, hogy ha arra van szükség, megváltoztassák az időjárást is.