szerző: UtazóTrafik, Emil Rulez, Neo, Bozsik Yvette 2003 február 14, Erzsébet Téri Gödör Klub
Jó kis stílustörő péntekünk volt. Ezt azért mondom, mert három, lényegében teljesen más műfajú fellépő tisztelte meg az Erzsébet téri Aqvárium víz alatti objektumát. S ez a tendencia csak a kezdete volt valaminek...
A Bozsik Yvette társulat kis késéssel ugyan, de semmiképpen sem meghátrálva kezdett bele a Lakodalom-ba. Nagyon jó ötletnek tartom a VilágGödör szervezőitől azt, hogy a péntek estéket egy nyugodt kis színházasdival kezdjük. Ennek keretében ezen az estén a tánckultúrában világszerte elismert, és a magyar művészeti élet egyik elkerülhetetlen alakjának csoportja szórakoztatta az idejében érkezőket. És érdemes is volt idejében érkezni! Az előadást sajnos picikét zavarták a nyitva lévő ajtón keresztül folyamatosan ki-be járkálók léptei. Ennek ellenére a produkció igazi élménnyé tudott válni, köszönhetően a társulat rutinjának. Úgyhiszem nehéz lesz ezt a műsort felülűberelniük az elkövetkezendő hetekben terítékre kerülő színházaknak. De most ne szaladjunk annyira előre az időben. Az előadást követően Koltai Róbert színművész/rendező mesélt erről-arról, filmjeiről, szerepeiről, a múltról és a jövőről (az utóbbiról picit árnyaltan, nehogy túl sok minden kiderüljön).
A Trafik felvezetető bevezetőjére már gyülekező nézősereg a melódiákat hallva megállapíthatta, hogy a zenekar sok műfaj keveredésének zászlóvivője. A megszólaló szövegvilágban az énekesnő szomorkásan és vágyakozón festi meg az alaphangulatot, s erre konstrukcióként idomulnak a keserédes melankóliával fűszerezett dallamok. A látott produkció az est felvezetőjeként igencsak megállta a helyét. Hozta a kedvet az iváshoz és a tánchoz, annak ellenére, hogy azért egy picit még érződött bizonytalanság. Fiatal zenekar. Sebaj, ez fellépésről fellépésre jobb és jobb lesz. A kis alapozás után az Emil.Rulez baráti társaság következett jól megszokott slágereikkel és az újdonságokkal. Egy kevés hangolás Crumer ősmasszívummal, majd ötperces Andrásféle hangulatfokozó monológ, néhány szál cigaretta és sör után egy felejtetlen piciny rezzenéseikben kiszűrődő jazzmisztérium vette kezdetét. Itt volt Davis a trombitájával, Reinhardt a gitárjával, Tatum a zongorájával , Calloway a szólista, McKinley dobjával, Blanton bőgőjével, a Vaughan vokál és az egész felejthetetlen bagázs.
A februári hideg ellenére a Szexplanétá”-val együtt bátran belemerülhettünk az Rulezék varázslatos világába és a levegőt uraló „Térerőbe”. A közös merülésünk aztán mintegy 15 szám erejéig tartott. A játékból kihallatszódott a Samba, a Bosanova.... és a blues mint társműfaj is. Így operálták bele a műsorszámokon kívül indított Lent vagyunk mi mélyen” erre az alkalomra hirtelen összerántott műalkotásukat is. A saját alkotások mellett belefért jó pár standard darab is, mit pl. „Zazie az ágyban”, mely már évek óta kering a nemzetközi zenei slágerlisták csúcsain. Valamint az elveszettnek hitt tárgyak is lassan a színpadon landoltak táska és „M323”-as formájában. Boldog életű utazókkal együtt énekelhettük a „Hello Tourist” Mahasz listás dalt is. Ennél a dalnál végleg bebizonyosodott, hogy nem csak „Kozsó” bétrencei nyerészkedhetnek állandóan, hanem azért másoknak is van esélyűk. Valahogy így búcsúzott jó kedélyűen a baráti társaság a „Zazie a metró”-val az egyre hűségesebb rajongótáborától.
A hátralévő időben a NEO és dj. Nadia „szuperszexbombázó” dobálta feketelakk korongjait a lemezjátszóba a maradó hajnali utazóknak... De azért nem szeretnék egyszerre ennyire nagy körívet leírni, mivel Rulezéket követően az elektronikus technológiai élőtánczene hazai legnagyobb képviselője a NEO következett. A tagok Mátyás és Márk és a második énjét megmutató Krisztián egybefüggő komoly felkészült produkciót mutattak be a táncolni vágyó tömegnek. A folyamatosan mindenkin eluralkodó digitális kor akárhogy is nézzük, elkerülhetetlenül szervesen beleépült a napjainkba és zenei világunkba. Ennek a kicsiny, de markáns szegmensét, a maga kis zenei evolúcióját tárta elénk aznap este a NEO „zeneiszoborbrigád”, hogy tudatosan átprogramozva a táncolók tudatát, átvezessenek minket a negyedik dimenzióba...