lemezajánló [nagylemez] 2010. június 16. szerda 13:43
2 hozzászólás
szerző: MorelloBloody Roots: Isten Kezében Nail Records
Mióta a legendás thrasher Moby Dick zenekar jövőjével kapcsolatosan egyre nagyobb kérdőjelek kezdenek megfogalmazódni, mivel a csapat nagyobbik hányada egyre inkább a Hungarica projekt felé kezdett orientálódni, kérdésessé vált, hogy Schmiedl Tamás mihez fog kezdeni. Ő szép csendben, különösebb felhajtás nélkül létrehozott egy saját projektet, amely egy meglehetősen szokatlan, de épp ezért izgalmas színfoltra sikeredett a hazai metal színtéren. A formáció a Bloody Roots nevet kapta. Ez a név azt hiszem önmagáért beszél, nincs mit magyarázni rajta... A képzett hallgató előzetesen valamilyen dzsunga-metalra számít, de ez már viszont nem állja meg a helyét. Az Isten Kezében lemez ugyanis mintha a Moby Dick legsikeresebb időszakát fémjelző Kegyetlen Évek album folytatása lenne, amely a modernebb Golgota világából is sokat merít, megfűszerezve még számos apró különlegességgel. Ugye milyen izgalmasan hangzik? Jelentem, az is!
Azért ennyire szokatlan és különleges ez a projekt, mert Smici nem egy szűk magra építette rá a formációt (ők igazából a koncertzenekar szerepet kapják), hanem számos kiváló underground metal zenész tevékeny munkájából, együttműködéséből születtek meg a dalok, ők együttesen alkotják a projektet lényegében. Ez a fajta megoldás Magyarországon még eléggé szokatlan, vagyis hogy ilyen „all-star team”-ek jöjjenek létre, a nyugati metal színtéren az utóbbi időkben ez már kezd lassanként bevett szokássá válni. Hogy kik ezek zenészek, akik így vagy úgy közreműködtek a dalszerzésben? Felsorolás szinten: Schmiedl Tamás, Schmiedl Balázs, Horváth Tamás, Tarcsai Ádám alkotják a „keménymagot”, továbbá Farkas Zotya (Ektomorf), Hommonai Gergely (Ektomorf), Körmöczi Péter (Cadaveres), Ficzek András (Dalriada), Füleki Sándor (Wall Of Sleep), Kemencei Balázs (Wall Of Sleep), Vörös Attila (most már Nevermore), Egri-Kiss Dávid (Fuge), Kállai János (K3), Szuna Péter (K3), Ziskó Olivér (Sear Bliss), Szíjártó Zsolt (Akela, Omen). Impozáns lista, ugye? Közülök volt aki egy-egy szóló erejéig működött közre, mások a dalok feljátszásában is szerepet vállaltak (Ziskó Olivér, Szuna Péter, Schmiedl Balázs), megint mások a szövegírásban jeleskedtek (Ficzek András), vagy éppen teljes dalt szállítottak (Farkas Zotya). Nézzük, milyen is lett a végeredmény.
A Késői Fohász úgy kezdődik, mint egy tipikus Moby Dick szám, kicsit a Golgota albumos Hamis Törvény Jele vagy Még Ebben A Testben, esetleg a Kegyetlen Évekes Happy End témája ugrik be. De egy gyors, ízig-vérig thrash metal nótáról van szó, amely még a Kegyetlen Évek lemezről sem lógna le. Smici hangja semmit nem változott, ezért is van az egyértelmű Moby Dick párhuzam. A refrén és az alatta lévő gitár melódiák viszont különlegességnek hatnak, ez a gitárszóló már nem az a kifejezett Moby Dick, és pont ez az izgalmas benne. A címadó Isten Kezében teljes mértékben Smici szerzemény, nekem a Golgota album gyorsabb nótái jutnak róla az eszembe, már csak a témaválasztás miatt is. Jó a headbang-elésre ingerlő döngölős középrész, a gitárszóló pedig pazar. A soron következő Haragvó Istenek ugyancsak végigszáguldja a maga 3 percét, egyszerre érzem oldschool-nak és modernnek a dalt, és ez tetszik. A Vérezzen Meg Minden talán az első olyan szerzemény, amely igazán kilép a Moby Dick árnyékából. Villámkezű és nagyon technikás a gitárjáték, továbbá a szövegíró Ficzek András is a mikrofon mögé áll, és odapakolja a dallamait. Sőt, a refrénben maga Smici is dallamokkal próbálkozik (hallhatóan azért erősen gyöngyöző homlokkal...), Andris ugyanezt azért kisujjból kirázza.
Következik A Nap Gyermekei, amely szokás szerint egy gyors thrash nóta, a klasszikus Moby Dick időszak nyomdokain. A szóló az Akelából és az Omenből ismert Szíjártó Zsolt munkája. A következő Árva Világ, Árva Fia a Wall Of Sleep gitáros Füleki Sándor nevéhez fűződik. Ez is egy zakatolós dal, a WOS doom-os világa talán csak a refrénnél érhető tetten. Azért lettek nagyon jók ezek a kooperációk, mert valamelyest minden résztvevő beletette a saját stílusvilágát, egyéniségét, de a végeredmény mégsem lett szétszórt: mindegyik dal fel tud fűződni az album koncepciójára, a műfajnak is megfelelően. A Ne Add Fel számot Farkas Zotya írta, és a feljátszásban is közreműködik az Ektomorf dobos Hommonai Gergellyel együtt. Talán ez az a dal, amelyet előzetesen elképzeltünk Bloody Roots név alatt. Igazi Ektomorfos lett a végeredmény, a szövegvilággal (Ne add fel, baszottul nehéz az élet, Ne add fel, törd át a falat, stb.), betonsúlyú döngölésekkel, Smici és Zotya váltott üvöltésével. Emiatt a Ne Add Fel ki is lóg egy kicsit a lemezről a többihez képest, de ettől még biztosan beindít mindenkit a koncerten.
Aztán újra gyorsulunk, a Szél, Nap, Föld, Jég nótával. Ficzek Andris ismét hallatja a hangját, a szólót pedig az azóta Nevermore bárdistává vált Vörös Attila szolgáltatja. Szép lassú, kellemes pengetéssel indít a Rossz Jellel Születtünk, de végül a lemez egyik leggyorsabb témája kerekedik ki. Moby Dick-es Kegyetlen Évek érát méltóképpen idézi fel ez a Körmi (Cadaveres) szerzemény. Ugyancsak Smici anyabandáját idézi az Örök Büntetés, a szöveg ritmikáját a Happy End nóta mellé tudnám helyezni. Egyébként a szövegi részek máshol is a gyakran hajaznak a Moby Dick-ben bejáratott fordulatokhoz. Az Ezer Év (a többihez képest) kicsit jellegtelenebbnek tűnik nekem, olyasmi, mint egy amolyan átlagos Fehérbálna szerzemény. A gitárszóló teszi különlegessé, ahol Vörös Attila tornáztatja az ujjait. A soron következő Mária Országa, Koldusok Hazája dalnak van talán a legfogósabb szövegi része. A zeneszerző a Wall Of Sleep gitáros Kemencei Balázs, ő is játszotta fel a nótát a lemezre. Az Isten Kezében album utolsó nótája A Gyűlölet Mezején címet viseli, természetesen ez is egy gyors thrash nóta. Apokaliptikus víziók, dühös szövegköpködés, ahogy azt Smicitől megszoktuk már.
Nyilván rögtön feltűnik, hogy a fentiekben a Moby Dick volt a legtöbbet emlegetett név. Nem is csoda, hiszen a dalok az első magyar thrash zenekar leggyorsabb, legzúzósabb időszakát idézik. Ebből következik, hogy Smici új projektje az, amely a Fehér Bálna szellemiségét, jellegzetes zenei világát tovább élteti. Szóval ha esetleg ismét földbeállással fenyegetne a Moby Dick története, ezzel az albummal Schmiedl Tamás bebizonyította, hogy rá továbbra is számíthatunk a thrash metal frontján, a legjobb, legmagasabb minőségben. Fiában, Balázsban (Amadea) megfelelő társra lelt, és a projekt többi résztvevőjét is jól válogatta össze, ami által gyors thrash metalon alapuló, egységes nóták születtek, de mégis érződik a sokféle egyéniség keze munkája. Talán ez az egységesség de ugyanakkor sokszínűség a lemez legnagyobb erénye. A szövegek hol Smici, hol Ficzek András nevéhez fűződnek, ebben sem lehet okunk panaszra. Sokszor derengenek fel a Moby Dick-ben használt szófordulatok, megfogalmazások, néha olyan érzése van az embernek, mintha egy random szógenerátor dobálta volna össze a dalszövegeket a teljes Moby Dick diszkográfiából. Kiváló albumot tett le az asztalra a Bloody Roots, amely akár még olyan legenda is lehet, mint a klasszikus Moby Dick lemezek, de mindenképpen iránymutatónak számíthat most 2010-ben a hazai thrash metal bandák számára. Erőteljes, masszív hangzás és magas színvonal mindvégig (de a legjobb dalok inkább a lemez első felében találhatók), ebben az albumban egyetlen thrash metal rajongó sem csalódhat!
Felállás Schmiedl Tamás: ének, gitár Schmiedl Balázs: gitár Horváth Tamás: basszusgitár Tarcsai Ádám: dob
Bloody Roots: Isten Kezében 1. Késői Fohász 2. Isten Kezében 3. Haragvó Istenek 4. Vérezzen Meg Minden 5. A Nap Gyermekei 6. Árva Világ, Árva Fia 7. Ne Add Fel 8. Szél, Nap, Föld, Jég 9. Rossz Jellel Születtünk 10. Örök Büntetés 11. Ezer Év 12. Mária Országa, Koldusok Hazája 13. A Gyűlölet Mezején
Nekem is kicsit fura a név, mert ez alapján én is elsőre valami Soulfly/Roots korszakos Sepultura szerinti dzsunga-metalt vártam. Egyedül a Ne Add Fel nóta lett ilyen, de nem is csoda, hiszen Zotya szerzemény Mondjuk még a Sepultura vonal végül is helytálló, de inkább a korábbi időszak (Schizophrenia, Beneath, Arise). A Moby Dick is sokat merített innen, szóval nem csoda ha Smicitől sem áll távol. Szerintem az egyik (ha nem a...) legjobb thrash metal lemez lett, 2010-ben egész biztosan, de az egész hazai színteret tekintve is bombasztikus alkotás Én is azt mondom, hogy így tovább!
ricsi
2011. január 30. 14:00 #1
Kiváló album, valóban a Moby Dick legdicsőbb pillanatait idézi.
Egyedül a névválasztást nem értem. Bevallom egy kicsit tartottam is attól hogy valami Ektomorf-szerű Soulfly másolásról van szó, de hála Istennek ez egy gyönyörű thrash album, hazafias szövegekkel.
Így tovább!
13:43
Mondjuk még a Sepultura vonal végül is helytálló, de inkább a korábbi időszak (Schizophrenia, Beneath, Arise). A Moby Dick is sokat merített innen, szóval nem csoda ha Smicitől sem áll távol. Szerintem az egyik (ha nem a...) legjobb thrash metal lemez lett, 2010-ben egész biztosan, de az egész hazai színteret tekintve is bombasztikus alkotás 
