szerző: TokiPaul Anka ismét Budapesten járt 2010. június 3. Papp László Budapest Sportaréna
Paul Anka visszatért Budapestre. Igaz, két évvel ezelőtt megígérte, hogy így tesz, szóval semmi okunk sem volt kételkedni a szavaiban. És mivel azon a szép augusztusi napon, az 50 éves jubileumi koncertturnéja alkalmából igencsak kellemes pillanatokat okozott a magyar rajongóknak, így most is egy különleges estére lehetett számítani.
A zenész, énekes, és nem mellesleg dalszerző Paul Anka ezúttal kb. 3-4000 ember előtt léphetett színpadra a Budapest Sportarénában, ahol női szem nem maradt szárazon. Itt kell megjegyeznünk azt is, hogy hiába múlt már el több mint ötven év is Anka első sikerei óta, a közönség sorai között egyforma önfeledtséggel szórakozott a nép 18-tól 80 éves korig bezárólag egyaránt. Ebből is látszik mennyire időtállóak az olyan régi slágerek, mint például a Diana, amivel rögtön nyitotta is az estét a kanadai művész. Az egész egyébként egy meglepetés bevonulással kezdődött, így aztán rengetegen tudtak a sorok között sétálgató, éneklő Ankával közös fotót készíteni, vagy csak egyszerűen megszorítani a kezét. Némely hölgyrajongó ettől olyannyira belelkesült, hogy azt hitték, ha Paul Anka kisétálhat hozzájuk, akkor ők meg felsétálhatnak a színpadra. Itt kezdett kissé komikus jelleget ölteni a dolog, hiszen olykor még a biztonsági szolgálat is dermedten nézte a csokorral az énekes felé rontó kisnyugdíjasokat.
A Diana után egyébként rögtön jött a másik nagy sláger, a Destiny is, szóval voltak, akik eléggé meglepődtek, mondván: innen akkor hogyan tovább? Hát úgy, hogy Anka munkássága nem csak erről a két dalról szólt. Voltak kevésbé ismert, ám annál jobb nótái is, sőt olyanok is, melyeket ő írt, aztán végül Frank Sinatra (My Way) vagy Michael Jackson (This is It) énekelt.
A fentieken kívül is még rengeteg kb. harminc számot vett elő a kalapból. Hogy csak említés szintjén soroljunk párat, volt In The Garden of Eden, Jump Van Halen-től, Tom Jones Shes a Ladyje, a New York, New York, Kiss Me Mucho és még sok más antik és kevésbé antik - Rock Swing-es - darab. A dalokat idő közben többször is régi videók, képek tették beszédesebbé, így láthattuk Sammy Davis Jr.-t és Buddy Holly-t is játszani, pontosabban a már említett Jacksonos dalhoz hasonlóan duettet énekelni Ankával.
A koncert vége felé jó néhányan gazdagabbak lettek néhány autogrammal, mivel az utolsó számok felé a szőrös szívű biztonsági őrök is megkönyörültek a nagyanyákon (és azok unokáin is persze), így akkor már a színpad köré gyűlhetett minden fanatikus Paul Anka rajongó. Ahogy ilyenkor persze illik, többször is visszatért még, többek között hogy levezényeljen a hihetetlenül tehetséges zenészeinek egy minden virtuozitást magába foglaló instrumentális darabot.
Amilyen komikusan indult az este, olyan komolyan ért véget. Bizony az első fél órában még többen úgy röhögtek a sorok között, mint ha komédia esten lennének. Bár a közönség egy-egy tagja néha tényleg megmosolyogtató volt, én inkább a lelkesedésnek tudnám be ezt. Ugyanannak a lelkesedésnek, amit Paul Anka is tanúsít hivatása, a zene iránt immáron több mint ötven éve. Hát ne csak ő hajoljon meg előttünk, hanem mi is ő előtte.
12:43
