szerző: PjotrBerlinben és Torunban vendégszerepelt a Szputnyik
A berlini Theatertreffen az évad tíz legfigyelemreméltóbb előadásának reprezentatív szemléje. A 2010-es fesztivál programjának összeállításához a hét fős kritikus-zsűri mintegy háromszázötven német nyelvterületen bemutatott előadást nézett végig. Válogatásuk fő szempontja az volt, hogy mennyire használja az előadás a kortárs színház eszközeit, és mennyire reagál érzékenyen társadalmi kérdésekre?
Az idei versenyprogramban bemutatott tíz előadás közé bekerült (többek közt Luk Perceval, Roland Schimmelpfennig és Christoph Marthaler rendezése mellé) a Szputnyik Hajózási Társaság és a Schauspielhaus Graz közös előadása is, Az óra, amikor semmi nem tudtunk egymásról Bodó Viktor rendezésében. Ahogy a kleinezeitung is írja a zsűrit az előadás friss szelleme győzte meg, amely életre keltette Handke szerzői utasításait. Egy másik német szaklap az előadás kapcsán a történetmesélés fontosságát emelte ki: míg sok alkotó mára elszakadt ennek igényétől, addig Bodó Viktor rendezése mikro-történeteken keresztül mutat be egy világot.
A színpadon ugyanis filmstúdiószerűen dobozok sorakoznak, amelyeknek az egyik fala ki van vágva. Egy város lehetséges helyszínei. Itt találkoznak össze a történet szereplői, sorsuk egy baleset köré szerveződve itt kereszteződik. A közönség egy kétórás élő-némafilmet nézhet végig: a színpadon a film készülésének módját látja, ezzel egy időben egy nagyméretű vásznon pedig már magát az egysnittes filmet.
A rendező Handke partitúrájából csak az alapharmóniákat veszi ki. Kiegészíti őket, improvizál rájuk, az egészet újra összeépíti egy rendkívül költői városi szimfóniává. Ezen az estén a műszak is erőteljesen részt vesz a varázslásban. Ironikusan megmutatja a trükkjeit, ami tovább fokozza az illúzióval való játékot, amelyet a közönség viharos tapssal jutalmaz.
Berliner Morgenpost, Katrin Pauly (2010 május 15 .)
A magyar Bodó Viktor maga határozza meg a cselekvés törvényeit Az órá...-ban. Varázspálcája egy videókamera, amely a fergeteges, tragikomikus, véletlenekkel teli történeteket elővarázsolja. Bár a fantasztikusan koreografált rendezés néha túl gyors és zabolátlan, áradó fantáziája Handke néma darabjából az elveszett angyalok egész városát teremti meg.
Kultur heute, Karin Fischer (2010, május 15.)
A berlini három előadás után a Szputnyik társulata Lengyelországban, Torunban a KONTAKT Fesztiválon mutatta be Bérháztörténetek 0.3 című előadását. A toruni előadás egyben a Bérháztörténetek utolsó előadása is volt.
Az idén jubiláló fesztivál (huszadik alkalommal került megrendezésre) egyik legnagyobb erénye, hogy a lengyel rendszerváltás után elsőként tette lehetővé kelet-európai és nyugat-európai előadások és társulatok találkozását. Az idei fesztiválon például a moszkvai Jevgenyij Vahtangov Színház, vagy Tompa Gábor előadása mellett többek közt Alvis Hermanis, Thomas Ostermeier és a Rimini Protokoll is szerepelt.