szerző: TokiJean-Michel Jarre ismét varázsolt Budapesten 2010. május 24., Papp László Budapest Sportaréna - Budapest
Jean-Michel Jarre másfél évvel ezelőtt már levezényelt a Papp László Sportaréna közönségének egy időutazást vissza a múltba egykoron jövőt jósoló berendezésivel. Igaz, akkor egyetlen korszakalkotó lemezzel, az Oxygennel járt itt, most pedig a teljes életművéből szemezgetett a közel háromnegyed háznyi nézőnek.
A szinte szünet nélkül turnézó veterán művész, ahogy legutóbb, úgy most is minden korosztályból vonzotta az érdeklődőket. Nem meglepetés ez persze, hiszen az idősebb generáció az ő zenéjén nőtt fel, a fiatalabbak pedig az ő hatása alatt álló zenekarokon szocializálódnak (Daft Punk, AIR).
Jarre ezúttal is a váratlan belépést választotta a közönségen keresztül, majd rögtön az Oxygene 2-vel indította bő két órás szettjét, melyben három zenésztársa volt segítségére. A látvány elég érdekesre sikerült, hiszen a lézersugár kb. a művész fénykorában számított igazán menőnek, de tagadhatatlan, hogy remekül passzolt az előadás hangulatához. A háttérben meghúzódó gigantikus kivetítő viszont nagyon komoly hatást keltett, szinte már félelmetes méretet öltött. Analóg hangszerei mondjuk egyenként megérnének egy történelemórát, mégis olyan gyönyörűen szólnak élőben, hogy az ember csak az állát keresgéli. Jean-Michel Jarre egyébként feltalálóként is remekül megállná a helyét, hiszen nem egy olyan gépezettel állt elő a műsor folyamán, amik a fizikaórák elmaradhatatlan kellékei is lehetnének. A közönség gyakorlatilag egyik ámulatból esett a másikba, amíg Magnetic Fieldstől a Souvenir of Chinan át eljutottunk a Revolutionig vagy a Chronology néhány tételéig.
Az első pár sorban ülő fanatikusok sokszor nem igen bírtak magukkal az előadás folyamán, és megpróbáltak közelebb jutni a színpadhoz, igaz, a biztonsági szolgálat gyorsan elvette a kedvüket az ugrabugrálástól. Érdekes egyébként, hogy a tavalyelőtti koncerten a küzdőtérre csak állójegy árusítás történt, mostanra pedig szinte egyedül Jarre állt az Arénában. Igaz az is, hogy az este végére már akkora tömeg gyűlt a színpad köré, hogy senki sem próbálta lebeszélni őket a rebellis viselkedésről.
Jó volt látni, hogy Jean-Michelen éppúgy nem fog az idő, mint több évtizedes slágerein. Elképesztő, hogy mennyi energia van ebben az emberben, még azok után is, hogy alig egy hónapja veszítette el édesanyját, akinek emlékére játszott aznap este is Budapesten.
Az előadás vége felé kétszer is sikerült visszatapsolni Jarret, na és persze ekkor jött az elmaradhatatlan Oxygene 4, mely alatt gyakorlatilag extázis tört ki a nézőtéren. Búcsúzóul még jött egy extra tétel csak nekünk, magyaroknak, majd a francia elektro-zseni végleg levonult a színpadról.
Jean-Michel Jarre példamutatóan vezényelte le karrierje közel négy évtizedét, mentes maradt mindenféle sztárallűrtől, arcával és nevével semmilyen bulváresemény kapcsán nem találkozhatunk. Mindeközben a világot körbeturnézva, több tízmillió ember előtt játszik évről évre, az Unesconak dolgozik, valamint teljes csendben komponálja múltba és jövőbe repítő dallamait.
Ismét lehengerlő, hosszú ideig hatása alatt tartó műsort kapott az, aki beruházott az egyébként nem olcsó koncertre. Aki pedig a Lézerszínház előadásira váltott eddig jegyet Jarre miatt, az is elégedetten csettinthet, mert a művész szavatartó ember: mindig visszatér Magyarországra!