szerző: PodravkaMan Without Plan (USA), Deadbeats, New Fight Hardcore/punk táncest 2003 február, Süss Fel Nap
A hétköznapi hc/punk őrület újra beindulni látszik a Süss Fel Napban! Ahogy szokott volt lenni két fellépő a hazai szintérről - ami ennek a rendezvénynek köszönhetően még közelebb kerül egymáshoz -, valamint egy külföldi sztár” zenekar, aki ezen az estén az amerikai Man Without Plan trió volt.
Szokásosan lassan csordogált az élet este kilencig, aztán megkezdődött az aktív hangtechnika építés, majd a koncertek. Elsőként egy újabb csapattal a New Fight-tal. (Ex-Second Life). Két énekessel nyomuló metal-core offenzíva. Súlyos metalriffek, a megszokott üvöltözés, ami a megszokott Süsis színvonalon érthetetlen. Sok jól és különlegeset nem tudnék elmondani erről a formációról, és még rosszat sem. Átlagos hc, ami ha tovább fejlődik, akkor még lehet belőle valami. Ami még érdekes volt, az a Fred Perry pólós magát nemzeti szocialistának való zenekarsegítő volt
Ha a Deadbeats itt játszik, az csak jót tehet nekik. A kásás megszólalás ellenére még itt tudnak jó hangulatú bulikat csinálni, annak ellenére, hogy fúvós egy szál sem volt. Repertoár változatlan, még mindig a Krsa által raggázott utolsó szám a csúcs, ez alkalommal egy zenekari kicsi a rakással” egybekötve. Pozitív volt a csapatra megjelenő rengeteg csaj látványa, akik elég rendesen mozgatták a csípőjüket.
Kicsiny tengerentúli zenekaroknak nem tudom, hogy milyen élmény lehet errefelé fellépni 30-40 ember előtt, de biztos megéri, ha ilyen nagy tömegben érkeznek, még hazájukban is kevésbé ismert bandák. A Man Without Plan (MWP) trió látványosan fiatal srácokból áll, akik előtt még az ott élet és a kiugrás reménye. Ahogy az este első fellépőjéről is mondottam, semmi kimagasló dolgot nem produkáltak a fiúk, persze ez nem akadálya annak, hogy jól érezzük magunkat, mert nem kell minden zenekarba egy gitárzseni, egy pergőkirály, vagy egy aranytorkú, illetve a témákban sem kell nagyon sok újat előkeresni. Elég, ha tisztességgel kiállnak, és önmagukat adják, ez is lehet épp annyira érdekes, mintha a mikrofonzsinórt lóbálja a semmibe, vagy a gitárral a közönségbe ugrál. Mély érzelmekkel átitatott hc koncert, elég hosszú előadással egybekötve. Mozgás kevés volt, bár kísérletek voltak, de biztos a kinti hideg visszatartó erővel volt a szórakozni vágyókra. Éjfél után végeztünk is, majd irány az éjszakai, ahol egy pakisztáni sráccal kezdünk szavaink eredetében kutatni. Mikor máskor, ha nem szerda reggel egy órakor a mocskos 50É-n! Budapesti idill.