beszámoló [koncert] 2010. április 22. csütörtök 14:37
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaJarboe, Nachtmystium, Korog 2010. április 11., Budapest, Diesel Klub
Aki a voks leadása után jóféle metal zenére vágyott, április 11-én a Diesel klubban egy remek koncerteseményen vehetett részt. A kísérletezős, egyedi muzsikákat képviselve fellépett a Jarboe mellett a pszichedelikus black metalt játszó Nachtmystum és a koszos rock/metal témákat döngető Korog is.
A Korog nevű budapesti formáció 1995-ben alakult, és legutóbbi, negyedik nagylemezük Mumus címmel látott napvilágot 2008-ban. A srácok igazi szőröstökű rock/metal riffekkel megtámogatott muzsikát játszanak, melyet Kolos énekes hörgése tesz teljessé. Jó hangzással prezentálták a zúzós témáikat, de a csekély számú közönség inaktív hozzáállása rányomta a bélyegét a koncert hangulatára. Ugyan Kolos a számok közbeni vicces megjegyzéseivel próbálta mozgásra buzdítani a jelenlévőket, de pár mosolyra görbülő szájnál nem sikerült intenzívebb reakciót elérni. Ettől függetlenül becsülettel végigfűrészelte a Korog a programját, melyben jó pár bólogatásra ingerlő, fogós riffet hallhattunk. Egy kellemes bevezető produkciót nyújtottak az este két hátralévő bandája előtt.
Az amerikai Nachtmystium műsorán sem telt meg a nézőtér, de a 2000-ben alakult, pszichedelikus black metalt játszó alakulatot már több néző követte figyelemmel. Blake Judd-ék idén készülnek kiadni az Addicts: Black Meddle Part 2 című ötödik nagylemezüket, amely az előző műveiknél is pszichedelikusabb vizekre fog evezni. Ez a koncert azonban inkább a zsigeri zúzást testesítette meg, ahogy a sebes black metal riffek örvénylettek hallójáratainkban. Sajnos a koncert hangzására a zajos, hangos, kásás jelzők illettek a legjobban, de a muzsikusok előadásában nem volt hiba. Igaz, csak hárman álltak a színpadon (a másodgitáros figura távol maradt), de így is sikerült hűen előadniuk a lemezre préselt, változatos és egyéni szerzeményeket. A 2008-as Assassins: Black Meddle Part 1-ról elhangzott az Assassins, az Away From Light és a Your True Enemy, a 2009-es Doomsday Derelicts kislemezről pedig a Life Of Fire és a Hellish Overdose. Az Instant:Decay albumról az A Seed For Suffering és a Chosen By No One került megidézésre, valamint az Addicts című, idén megjelenő lemezről is játszottak a High On Hate képében. Jó koncertet adtak Blake-ék, bár a szellősen ácsorgó közönség mellett az elég gyenge hangzás is elvett a fellépés értékéből.
A Jarboe nevű hölgy által működtetett meghatározhatatlan stílusú, kísérletezős zenekar volt az este fő attrakciója. Az 1998-ban feloszlott Swans énekesnőjeként megismert hölgy egy ezer hangon performáló dalnok, akinek az experimentális zenéi abszolút művészi produkciókban öltenek testet. Egy fekete kámzsában jelent meg ezen az estén, és meggyőzően oldott meg minden vokális témát: kántált, énekelt, suttogott, lihegett. A színpadhoz illesztett lépcsőn többször lejött a közönségbe énekelni, de a dalok között nem igazán kommunikált a jelenlévőkkel. Inkább a muzsikát átélve és átadva vált integráns részévé az előadásnak. Az őt kísérő zenekar is nagy beleéléssel mélyítette a jó hangzással megtámogatott koncert különleges hangulatát. A gitáros és a basszer a többnyire lassú, súlyos témák pengetése közben bemozogta a színpadot, és a szintit valamint az effekteket kezelő rasztahajú fiatalember is eksztázisban játszotta végig a fellépést. Az előzetesen bejelentett infónak megfelelően az egyik dalnál Csihar Attila is tiszteletét tette a színpadon, és mantikus kántálása, valamint mély hörgése remekül egészítette ki Jarboe énekét. A közönségben is mutatkozott némi aktivitás a hipnotikus bambulás mellett, egy hosszúhajú fiatalember és kopasz barátnőjének eksztatikus vonaglása pedig valósággal beleillett a koncert előadásába (bár némi tudatmódosító szer hatására utalt). A fellépés egy jó 50 perc alatt véget ért, és így volt kerek egész. Számomra a művészi performansz tekintetében remek volt az előadás, de meg kell említenem, hogy szimplán zenei szinten nem tudott teljes mértékben megfogni. Túl elvont és formabontó akar lenni Jarboe művészete, amelyből nekem hiányoznak a könnyebben értelmezhető, tradicionálisabb zenei és dalszerkesztési elemek. Sokszor azt éreztem, hogy az ének terén túl eklektikus és ugyanakkor zeneileg monoton az előadott muzsika, így az élvezhető koncert ellenére otthon biztosan nem fogok Jarboe-t hallgatni.
Akik vették a fáradtságot, hogy aznap este ellátogassanak a Diesel klubba, egy sajátos Jarboe koncert élményével gazdagodhattak a maga nemében szintén egyedi Nachtmystium és Korog fellépésével egyetemben. A sok ismert zenekar mellett kellenek az ilyen experimentálisabb bandák is, akik soha sem lesznek a tömeg kedvencei, de az önmegvalósítás ösvényét és a művészi szabadságot teljes valójukban tudják kibontakoztatni, és ezáltal egyediek lenni.
14:37
