Egy szó sem igaz azokból a pletykákból, hogy Sir Anthony Hopkins hisztizik a Thor című képregény-adaptáció forgatásán, kioktatja a fiatalabb színészeket, és amiatt panaszkodik, hogy túl sokat forgatnak stúdióban, miközben ő szabad levegőre vágyik. Minderről maga a film rendezője, Kenneth Branagh számol be. Azok, akik ezt a pletykát kitalálták, abból indulhattak ki, hogy az olyan színészóriások, mint Anthony, biztosan nem tudnak kijönni a fiatal kollégákkal mondja Barangh. Ez nem így van, éppenséggel a produkció előnyére válik, hogy annyiféle játékstílus keveredik. Anthony ráadásul nem olyan alkat, aki kötekedne, ráadásul vérprofi, tehát még akkor sem panaszkodna, ha valami tényleg bántaná a csőrét.
De miért egy többszörös Oscar-jelölt Shakespeare-színész rendez filmet egy képregényből? A Thor volt az egyetlen képregény, amelyik sráckoromban meg tudta ragadni a fantáziámat mondja Branagh. Két világ találkozik benne, egy nagyon ösztönös meg a mai modern, és ebből nagy kalamajka keletkezik.
A sztori hőse, Thor egy párhuzamos, ősi univerzum, Asgard renitens villámistene, akit atyja, Ódin (ezt a karaktert játssza Hopkins) a Földre, emberi testbe száműz, hogy móresre tanítsa. Amikor Asgard szörnyei el akarják pusztítani az emberiség, Thor kénytelen előkapni a kalapácsát. (Thor hazai bemutató: 2011. május)