szerző: PjotrFehér Ferenc: Lao-ce 2010. április 7-8., 20:00., Merlin színház – Budapest
Fehér Ferenc: Tao Te (Tánc és Mozgásszínház) (40)
Táncosok: Fehér Ferenc, Dózsa Ákos Fénytervező: Bánki Gabi Zene: Fehér Ferenc Zenei szerkesztő: Kovácsovics Dávid Jelmez: Simon Judit Koreográfia: Fehér Ferenc
halad egyik, követi másik, virul egyik, hervad másik, erősül egyik, gyengül másik, keletkezik egyik, elenyész másik.
Lao-ce TAO TE KING Az Út és Erény könyveWeöres Sándor fordításában
Elhagytam egy korábbi álláspontot, de nem azért, hogy egy másikkal cseréljem föl, hanem mert az előző is csak szálláshely volt az út mentén. A maradandó a gondolkodásban az út. És a gondolkodás útjai magukba rejtik azt a rejtélyt, hogy előre- és hátrafelé egyaránt bejárhatók, sőt, igazán előre csak a visszavezető út visz. (Martin Heidegger: Útban a nyelvhez Egy japán és egy kérdező párbeszédéből)
Fehér Ferenc a Finita la Commedia táncos-koreográfusa volt 1999-2007-ig. Klasszikus értelemben vett táncosi képzésben nem vett részt, ám a művészetére meghatározó befolyást gyakorló irányzatoknak (electric-boogie, harcművészet), s Juhász Anikóval való közös munkának köszönhetően egyedi, stílust teremtett. 2007. óta önálló koreográfiákat készít.
Kritikák:
Horeczky Krisztina, Mellékdal, Sirzamanze | Fehér Ferenc Sirzamanzéjáról Fehér és Simon: kivételesen megrendítő páros. Fölkavaró a jelenlétük, hitelük. Minden egyes pillanatuk egy-egy létesszencia. Lefegyverző, mit sűrítenek bele negyven percbe. Részint ezért és a hibátlan dramaturgia okán két-három nagyszerű vége is lehetne a darabnak; de az általuk választott lezárás a tökéletes. Fehér Ferenc: talált gyerek. Mesés (sic!) fölfedezése groteszk külvárosi giccs. Vásári Pygmalion-történet, melyhez hasonlót a ChaplinFelliniPiaf szentháromság emelt klasszikussá. A hajdúnánási lelenckölyök hétévesen került Pestre; utcai táncosként a metropolisz egyik színfoltja. A képesített szobafestő-mázoló Hupikék Törpikeként haknizott a Vörösmarty tér Varázskör-színpadán, mikor meglátta őt Juhász Anikó táncalkotó-rendező, színházi mozgástervező. Az 1993-ban alakult Civil Negyed egyik életre hívója. Líraian érzékeltettem: illendő szót ejteni a múltról. A JuhászFehér páros kimagaslót, kivált meghökkentően eredetit alkotott mindegy, milyen néven tették. (Az egyedi látványra sokat adó társulat eredménnyel működött együtt a The Corporation képzőművészcsoporttal is.) Kétségtelen és korántsem meglepő, főképp nem mulatságos , hogy az általuk (föl)vállalt mozgás- és formanyelvhez, művészi minőséghez képest ismertségük-megbecsültségük semmis”. Nem kapták meg azt a fogalmi apparátust, amely némelyek számára szubrutinból kijár, nem lettek zsinórmérték, nem szuszakolták be magukat-őket a fősodorba. (Utób¬bit üdvösnek tartom.) Ugyanakkor: az autodidakta Fehér a külhonban legtöbbet turnézó, díjakra érdemesített alternatív tánc- és mozgásművészünk.
Vazsó Vera | Ellenfény| 2009 | Fehér Ferenc: Úton Kamasz korában a tévéből ellesett electric-boogie-val és hiphoptánccal foglalkozott, később pedig igazi autodidaktaként képezte magát, elsősorban saját inspirációira, testének belső impulzusaira hagyatkozva építette fel egyéni mozgásvilágát. (Ezért nyilván helyesebb is autodidakta helyett őstehetséget mondani.) Tehát mindeddig Fehér Ferenc esetében a koreográfus elválaszthatatlan volt az előadótól: a többnyire improvizációkból építkező mozgássorokat mindig egy különös személyiség erős színpadi jelenléte hitelesítette.