szerző: TokiKatatonia koncert a Dürer Kertben 2010. március 29., Dürer Kert - Budapest
Egy Katatonia koncertet sosem kell rátukmálni a magyar közönségre, persze most sem volt rá szükség. A Jonas Renkse vezette szomorúmetal alakulat sajnos sok unalmas zenekarral ellentétben nem túl nagy gyakorisággal veszi célba Magyarországot, de lehet, hogy ez is hozzájárul a varázsukhoz. Na meg aztán ha olyan előzenekar kísérte őket turnéjukon, mint a finn Swallow The Sun, akkor tegyünk félre mindenféle sopánkodást, mert itt kérem egy nem akármilyen este volt kilátásban.
Sajnos a meghirdetettnél fél órával korábban kezdődött a koncertek sora, így a német Long Call Distance fellépéséről a nagy többség lekésett, vagy csak a végét sikerült elcsípni a szerencsésebbeknek. A német zenekar egyébként ideális felvezetése lehetett az estének, mivel egy ígéretesnek tűnő post-rock bandáról van szó. A myspace profiljukon bárki belehallgathat elszállós, de azért a gitárzúzdákat sem nélkülöző zenéjükbe, ha már egyszer a helyszínen ez sokunknak nem sikerült.
Többen háborogtak a Swallow The Sun produkciója közben/után, hogy a keverőpultnál nagyon elbarmolták az illetékesek a hangzást. Én azok közé tartoztam, akik ebből semmit nem vettek észre, főként azért, mert hosszú idő után újra láthattam egyik kedvenc finn zenekaromat és ezek a részletek finoman szólva is hidegen hagytak. Mondjuk, ahogy hatan megpróbáltak elférni a Dürer Kert színpadán az elég viccesre sikerült, örültek, hogy a hangszereiknek jutott még hely. Ami a zenét illeti sajnos ott ért egy kisebb csalódás, mivel túl sok dalt játszottak az új lemezről, ami akármennyire is a turnéjuk főszereplője, köszönőviszonyban sincs a korábbi, de legfőképp az első Swallow The Sun album hangulatával. Mikko Kotamäkit és társait tehát csak e miatt érheti kritika, de nyilván ez is ízlés dolga. Mindezek ellenére viszont öröm volt őket ismét magyar földön üdvözölni és legalább a mindenek felett álló STS klasszikus, Swallow-t élőben hallani.
Elég súlyos változások álltak be a Katatonia háztájékán az elmúlt néhány hónapban, hiszen a Norrman tesók búcsút intettek a bandának, ahol oly sokáig zenéltek. Per ´Sodomizer´ Eriksson és Niklas Sandin került a helyükre ezen a turnén, de az még kérdéses, hogy véglegesen is Katatonia tagként tekinthetünk e majd rájuk.
Ami viszont biztos, hogy az új lemezes Forsaker nótával robbanttak be a színpadra a svédek, élükön az egyre nagyobb térfogatú Jonas Renksével, aki lassan egy igazi berzerkerre hasonlít. Személy szerint utoljára elég régen még az azóta már megboldogult Metalmania fesztiválon láttam őket, ahol kritikán aluli volt mind az előadás, mind a hangulat. Itt viszont mindennek az ellentéte volt tapasztalható. Semmi cipőbámulás, semmi egy helyben ácsorgás a közönség részéről, és mintha nem is a bánatmetal egyik alapköve zúzott volna aznap este a színpadon, sokkal inkább egy vidám, dinamikus hangulata volt az egésznek. A korábban a hardcore színtérről érkező Daniel Liljekvist dobosnak köszönhetően rendesen lüktetett a setlist majd összes nótája, amit a közönség egytől-egyig szinte szünet nélkül együtt énekelt Renksével. És ha már a setlistet említettem, volt itt jószerivel minden, ami kellhet a népnek: Teargas, Omerta, Rusted, My Twin, Evidence, az új lemezről például a The Longest Year, Onward Into Battle vagy az Idle Blood, na meg olyan is, amit az ez előtti tunékon egyszer sem vettek elő: Saw You Drown. Na persze a Sweet Nurse vagy a Soils Song elmaradásáért már nem jár jó pont. A masszív műsor és a visszatapsolás után még két számot azért elnyomtak nekünk, de a Disposession és a Leaders daloknál hatásosabb lezárást is el tudtam volna képzelni.
Viszont azt hiszem igazán hálásak lehetünk a Katatonia tagjainak az ezen estén tanúsított hozzáállásuk miatt, hiszen kétlem, hogy a turné összes állomásán ekkora lelkesedéssel viseltetnétek a közönségük irányába. Ez persze legyen más országok rajongóinak problémája, mi meg reménykedjünk, hogy hamarosan egy hasonlóan jó klubbulin csíphetjük el a bandát!
16:49
