kultúra [program]  2010. március 31. szerda   10:38

nincsen hozzászólás

  A rövid megemlékezések során szót kapnak:
  Horváth Csaba (fővárosi kormánybiztos),
  Weinek Leonard (Zugló polgármestere)
  Térzenét ad a Honvéd Palota Zenekar
  Koszorúznak: Herminamező Polgári Köre-1990, Budapesti
  
  Városvédő Egyesület, Liget Köztársaság, Budapest Főváros Önkormányzata, Budapest XIV. Zugló Önkormányzata
  
  A Ligeti szezonnyitóra a több, mint egy évtizede élő helyi - s a
  kétszáz éves városi - hagyományoknak megfelelően kerül sor a Városliget legrégebbi objektumánál. A szervezők és a közönség koszorúzással emlékeznek T. Horváth Jakabra, a korai reformkor híres ügyvédjére, aki itt válsztott végső nyughelyet magának. Reformkori hagyománya Pest és Buda lakóinak, hogy Húsvét napjaiban vonulnak ki először a családok a zöldbe, szezont nyitva, köszöntve a tavaszt, a megújulást.
  
  Fuit
  
  A Városliget legrégebbi és talán legtitokzatosabb emléke egy sír. Toporczi Horváth Jakab nyugszik a sírban, egy ügyvéd, aki Martinovicsékat védte a jakobinusok elleni perben. A sír története 1806-ban kezdődött.
  
  Kultsár István (1760-1828) az általa 1806-ban megalapított Hazai s Külföldi Tudósítások hasábjain, a lap első évfolyamának egyik decemberi számában adja közre Horváth Jakab nekrológját. Ebben említést tesz arról, hogy végrendeletében vagyonát szétosztotta, egyebek között hagyományozott „Temető helyére, melyet egy kertben kívánt magának, 700 forintot. Sírkövére pedig e Deák szót: „Fuit”. Ezen kívánsága szerént a Város kertjében vagy erdejében, melly a városra nézve éjszaknak fekszik és sok kellemetes kertekkel fel vagyon ékesítve, adatott hely temető boltjának.” Sok-sok évvel később, a Vasárnapi újság 1909. évi 36. számának 752-753. oldalán jelent meg a nagyközönségnek szánt tudósítás T. Horváth Jakab különös síremlékéről, amely máig a legrészletesebb összefoglalása a témának és a történteknek:
  
  Fuit. A Városliget belsejében van egy egyszerű, Fuit felírású sírkő, melynek odakerüléséről sokáig igen sokféle verzió keringett. Az ötvenes években úgy tudták, hogy egy meghasonlott, szerelmi csalódásból életunttá vált magyar költő hamvai porladnak az egyszerű síremlék alatt, de ugyancsak ebben az időben azt is tudták, s ez a mende-monda a Bulyovszky Gyula sejtései révén terjedt el, hogy egy magyar főúr és egy csodaszép magyar grófkisasszony ideális vonzalmának kettészakadását jelenti a mulandóságot hirdető sírkő, mely alatt az öngyilkos magyar főúr nyugodott volna. Sem ez, sem az nem volt persze hiteles tény, de az emberek fantáziáját eléggé csiklandozta és ilyen romantikus magyarázattal kielégítette. (...) Ekkor kitudódott, hogy sem meghasonlott költő, sem öngyilkos főúr nem volt a sír lakója, hanem egy Horváth Jakab nevű pesti ügyvéd, Grassalkovich herczeg jószágigazgatója, egy bölcselkedésre hajlandó, kissé különcz, de egyébként tekintélyes és köztiszteletben álló pesti polgár. (...)
  
  Horváth Jakab 1809. augusztus havában halt el (tévedés, a halál időpontja, mint a kortárs nekrológból kiderült: 1806 decembere - B.P.), és végrendeletében 700 forintot hagyott Pest városának oly kikötéssel, hogy a Városliget, akkor „Ökördűlő”, majd „Batthyány erdő” néven ismert terület belsejében temettesse el, és sírhelyét „Fuit” feliratú sírkővel jelölje meg. Ma is meglevő jegyzékek szerint a sírhelyet téglával falazták ki és Zitterbarth Mátyás kőművesmester 190 forintot kapott munkájáért. A sírkövet Okenfusz János 150 forintért készítette s a 700 forintból még fennmaradt 360 forint a városi pénztárba került. Azóta, vagyis száz éve békésen porladozik az örök vidámság helyén a Fuit lakója. De mielőtt ide juthatott volna, meg kellett járnia neki is azt a keskeny pályát, melyet a titkos végzés az ő számára is kirendelt. Meg is járta érdekes módon. Toporcz községben született Horváth Jakab 1738-ban. Tanult Késmárkon, jurátuskodott Pozsonyban és Pesten s megtelepedett ugyancsak Pesten. Része lehetett volna mindenféle jólétben, mert olyan irodája volt, hol harmincz jurátus dolgozott. Volt háza, voltak pénzei, jószágai, de megvetette a földi örömöket s még asszonyt sem vett magának élettársul. Annál többet időzött könyvtárában, mely nagy volt és válogatott nemes lelkek szellemi kincseivel volt megterhelve. Különczködéseivel már korán magára vonta a figyelmet. Tükröt például nem tartott lakásában, divatos ruhákat nem hordott, templomba nem járt s a papokkal meglehetősen hadilábon élt. Ha vallását kérdezték, kurtán és ápertén felelte: A becsületes emberek vallását követem.
  
  A Martinovics-pör irataiból köztudomású, hogy Horváth Jakabnak része volt ebben a politikai pörben, mennyiben a vádlottak egy részét ő védte. (...) Összes vagyonát jótékony czélokra hagyta, csupán azt kérte Pest város tanácsától, hogy adjon számára temetőboltot, valahol messze, valamely csöndes kertben. Sírkövén pedig csak ez álljon: Fuit. A tanács a mai Hermina-kápolna tájékán, a Fővárosi Múzeum közelében ásatott sírt Horváth Jakabnak, úgy vélekedve, hogy az utolsó ítélet napjáig ott majd elheverhet vízi madarak és nádak között végigsuhogó szellők társaságában. A XVIII. század végén ugyanis a régi Pestnek az a része, mely ma a Hermina-kápolna vidékén húzódik, olyan elképzelhetetlen messzeség lehetett, hova örök álomra megtérni békeszerető embereknek a legkívánatosabb vágy gyanánt tűnhetett fel. Vége-hossza nélküli mocsarak, nádasvizek, ingoványok terjeszkedtek a „Városerdőcske” ama pontján, hol a Fuit felírású vörös márványsírkő áll most s kegyeletének elismeréseképpen itt ásta meg temetőboltját Pest város tanácsa a magányosan pihenni akaró filantrópnak. (...) Ám hogy sírhantja a mai zsibvásárrá alakult Városliget lármájában a gondtalan mulatozók vagy a magányos sétálók lelkében sokszor idézte fel a mementót, egyik legmélyebb érzésű költőnknek, Arany Jánosnak a verse is példázza, a ki „Ének a Pesti Ligetben” czimű 1877-ben írott költeményét ezzel a versszakkal zárja be:
  
  El is megyek tán nem sokára,
  Hírnév, dicsőség nem maraszt,
  Tudom, mit ér fagyos sugára,
  Itt is megtanultam azt.
  Nyerd bár világi életedben
  Ég és föld minden koszorúit:
  Neved csak az, mit e ligetben
  Egy sírkő rád olvas: Fuit.
  
  A „Fuit” sírkőnek és egykori érdekes lakójának ez a rövid története. A síremléknek is, lakójának is a századik év betelésével immár jubileuma van, de ez a jubileumos dátum a rávonatkozó sírkővel egyetemben a fejlődés óriás arányú lendületének dokumentuma. A régi Pest réges-rég kinőtt gyermekczipőiből, s hogy mivé lett száz év alatt, a Fuit sírkő bizonyítja a legékesebben, melynek közelében zajosabb élet áramlik ma, mint a minő száz év előtt a Belváros legforgalmasabb terein elképzelhető volt.”
  1928-ban a főváros rászánta magát a jeles síremlék felújítására. „A városligeti Fuit-síremlék helyreállítása. 1809 óta áll a Városligetben az a márvány síremlék, amely eddig csupán „Fuit” felírással volt ellátva. Kegyeleti kötelességet teljesített a székesfőváros tanácsa, amikor a síremléket rendbehozatta, rávésette Horváth Jakab nevét és a Fuit szó értelmét.” - olvasható a a História mellékleteként megjelenő Pestbudai Emléklapok 1928. (márciusi) 1. száma 46. oldalán. A közleményt megfogalmazó téved, nem Horváth Jakab nevét vésték rá ekkor a kőre - tiszteletben tartva végül is a végrendelkező utolsó kívánságát, amely inkognitója megőrzésére vonatkozott -, hanem egy rövid magyarázó szöveget. „A Fuit szó értelmét”. Évtizedeken keresztül a Liget gondozói sem tudták, hogy a sírkőhöz sírbolt is tartozik, de 1955-ben cserjeültetés közben Toldi Miklós segédmunkás csákánnyal két téglát kiemelt és alatta üreget találtak. A vele dolgozó Gábor István és Rácz István benéztek az üregbe és omladozó koporsó körvonalait látták. A rést befalazták újra és Horváth Jakab prókátor háborítatlanul pihen a város által kijelölt helyen.
  
  Herminamező Polgári Köre a Zitterbarth Mátyás által épített sírkamrát 1995-ben felkutatta és a sérült sírkövet Antal Sándor kőfaragómester újrafaragta, amit a Főkert míves védőkerítéssel vett körül, és rendbe hozta a környezetét is. 1996 óta hagyomány, hogy a Városliget szomszédságában és érdekében tevékenykedő civil szervezetek (Budapesti Városvédő Egyesület, Herminamező Polgári Köre és a Liget Köztársaság) húsvét vasárnapján koszorúzással egybekötött emlékezést követően itt nyitják meg a ligeti szezont
  
  Forrás: Dr. Buza Péter: Fuit Egy sír regénye

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: