szerző: A38The Sun Ra Arkestra (USA) under the Direction of Marshall Allen az A38-on 2010. április 11., vasárnap 20:00., A38 - Budapest
Belépő elővételben: 3500 Ft, a koncert napján: 4200 Ft.
Az országgyűlési választások (és nem mellékesen: a költészet napja) éjszakáján az a dzsesszbigband érkezik az A38 Hajóra, ami talán a legméltóbb arra, hogy a szabadságot és a költészetet egyszerre megjelenítse. A dzsessz egyik legnagyobb alakja, Sun Ra zenekara a mester halála után tizenhét évvel is aktívan koncertezik, és tartja életben az alapító atya szellemiségét. Az A38 Hajó büszkén mutatja be a tökéletes programot urnazárás utánra: a dzsessztörténet egyik legújítóbb szellemű és legelkötelezettebb bigbandje, a Sun Ra Arkestra először Magyarországon!
Sun Ra a huszadik század egyik legnagyobb hatású dzsesszmuzsikusa, akinek nem is annyira játékstílusa vagy kompozíciói, sokkal inkább szemlélete és filozófiája befolyásolta mélyen a szabad improvizációs zene történetét. Saját zenekarát, a megdöbbentően stabil tagságú, bár az idők során különböző nevek alatt fellépő zenekarát, az Arkestrát még az ötevenes évek közepén alapította így nagy valószínűséggel a több mint fél évszázados Sun Ra Arkestra büszkélkedhet a legrégebben létező bigband címével.
Sun Ra, a Szaturnuszon járt ember, aki 1914-ben született Herman Poole Blount néven, egyszerre volt zenekarvezető, zongorista-billentyűs, zeneszerző, filozófus és költő egy igazi reneszánsz ember. Pontosabban nem is ember legalábbis önnön sajátos filozófiai rendszere, egyszemélyes vallása és világnézete szerint. Afrofuturista filozófiájának központi eleme volt egy különös, Szaturnuszról származó, nem emberi angyalfaj, amellyel találkozott, illetve amelyhez ő maga is tartozik. A harmincas évektől fokozatosan kiépülő, elsősorban költői képekben és leginkább Sun Ra elkötelezetten pacifista és individualista szemléletében megnyilvánuló rendszer mély hatást gyakorolt a II. világháború utáni afroamerikai értelmiségre és polgárjogi mozgalmakra.
Sun Ra, aki Malcolm X és Muhammad Ali hatására 1952-ben végleg felvette ezt a nevet, eldobva régi rabszolganevét, azonban nem politikus volt, hanem elsősorban zenész. Mély benyomást gyakorolt rá a háború utáni Chicago kavargó dzsessz- és egyáltalán: kulturális élete, a korabeli art deco építészettől a fekete mozgalmakig. Páratlanul eklektikus, mégis következetes filozófiájában és zenéjében ekkortól kezdtek ötvöződni a bebop, a szving elemei egyfajta sci-fi világgal, archaikus egyiptomi motívumokkal, avantgárddal, a szárba szökkenő free jazzel, populáris slágerekkel, és mindezek után bármilyen meglepő, de jó adag humorral és iróniával. Sun Ra az elsők közé tartozott, akik az akusztikus bigband-hangzást elektronikus megszólalással ötvözték, és az egyik leglelkesebb használója volt az analóg szintetizátoroknak.
Voltaképpen ez az eklektikus szabadság a Sun Ra Arkestra lényege. Egyszerre minden szent és semmi sem az Sun Ra zenéje gátlástalanul bekebelez mindent, legyen az rádióból szóló blődli vagy klasszikus bécsi szimfónia, John Barry-s kémfilmzene vagy fáraójelmez, pszichedélia, szárnyaló bebop és kabarétréfa. Ez az eklektika erősödött fel és vált radikálissá a hatvanas években, amikor az Arkestra New York-ban újjáalakult. Bár a sajátos kommunában élő zenekar eleinte nagyon nehezen talált bemutatkozási lehetőséget, szinte egy pillanat alatt meghódította a helyi avantgárd közönséget, Dizzy Gillespie és Thelonious Monk a legnagyobb elismerés hangján szólt róla.
Az igazi elismerést 1968, a hippimozgalmak, a pszichedélia és az ezotéria iránti érdeklődés hozta meg a Sun Ra Arkestrának. A bigband, a logisztikai nehézségek ellenére egyre többet turnézott, és eljutott Európába is, ahol az amerikainál értőbb közönségre talált. A hetvenes évektől az excentrikus filozófiájú és viselkedésű, karizmatikus zenekarvezető kulcsfigurája lett a New York-i avantgárdnak és neoavantgárdnak, Sun Ra egyaránt szívesen látott fellépő- és művészvendég volt Halász Péter Squat Színházának, Andy Warhol Factoryjének, és egyként rajongott érte Debbie Harry, John Cale és John Lurie vagy később a Sonic Youth kollektívája.
Nehéz túlbecsülni Sun Ra hatását: Miles Davistól a kortárs posztrockig, a New York-i avantgárdtól a hollywoodi zeneszerzőkig mindenkinél felfedezhetők nyomai. Az elsők között használt Hammondot, Minimoogot, belekóstolt a fúziós dzsesszrockba-dzsesszfunkba, elévülhetetlen érdemeket szerzett a szabad improvizációs zene népszerűsítésében, komoly szerepe volt a polgárjogi mozgalmak kulturális megerősítésében, játszott Coltrane-nel, Arche Shepp-pel, Don Cherryvel, Lester Bowie-val. Talán a dzsessztörténet legkülönösebb és legsajátosabb pályafutása az övé.
1993-as halála óta legközelebbi munkatársa, az idén 86. születésnapját ünneplő Marshall Allen vezeti a zenekart, amelyben elvétve találhatunk hatvan éven aluli ifjakat. Szabadság, költészet, dzsessz ez a Sun Ra Arkestra, amely először lép fel Magyarországon.
A zenekar tagjai: Marshall Allen: altszaxofon, fuvola Charles Davis: baritonszaxofon Art Jenkins: vokál, ütősök Michael Ray: trombita, vokál John Ore: bőgő Fred Adams: trombita Knoel Scott: altszaxofon Vincent Chancey: kürt Cecil Brooks: trombita Danny Thompson: szaxofonok, fuvola Rey Scott: baritonszaxofon Dave Davis: harsona Elson Nascimento: ütősök D. Hotep: gitár Yahja Abdul-Majid: tenorszaxofon Farid Abdul-Bari Barron: zongora Wayne Anthony-Smith: dob
11:55
