beszámoló [koncert] 2003. február 21. péntek 13:17
nincsen hozzászólás
szerző: BmcSamael, Cathedral, Without Face 2003 február 10 E-klub, Budapest
Without Face, Cathedral
Már több okból is nagy izgalommal vártam ezt a koncertet. Az egyik hogy azon örömteli helyzet állt elő hogy egy magyar zenekar nem mint megtűrt játszhatott az E-klub kistermében, hanem már turnévendégként érkeztek. Ami egy hatalmas teljesítmény! Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem egy huszadrangú zenekarral nyomtak Európa turnét , hanem a Samael és a Cathedral társaságában. Nem másról van szó, mint a veszprémi (vagy már inkább londoni?) Without Face-ről, akiknek az utóbbi időben nagyon beindult a szekerük (gondolok itt a különböző koncertjeikre, olyan „kis underground” bandákkal mint az Opeth, Arch Enemy, Red harvest, Bal sagoth,Berzerker stb.és a kult Earache érdekeltségébe tartozó Elitist Recordsal való szerződésre.)
A másik pedig az, hogy egy olyan monumentális, nem sokat koncertező bandát nézhetett meg a nem túl nagy számban megjelent nagyérdemű, mint a svájci Samael. Bár nem akarok igazságtalanul megfeledkezni a Cathedralról sem.
Az estét az előbb említett Without Face nyitotta, közel 30 perces programmal. Zenéjüknek nem vagyok nagy rajongója, bár a saját műfajukban nem rosszak. Engem a műsorukban sokkal jobban lekötött a gyönyörű énekes lány Juliette szépsége, mint a muzikális élvezet, de nem akarok rosszmájú lenni. Produkciójuk kielégítő volt, s remélem pályájuk ilyen ívben fog tovább ívelni fölfelé.
Őket követték az ős angol doomsterek, a Cathedral brigádja. Zenéjüket magyarázni nem nagyon hiszem hogy szükséges lenne. Feelinges, súlyos riffek, intenzív szinpadi munka, bár az énekes mozgása kicsit vicces volt. A végeredmény egy jó ötven perces műsor, mely a lelkes rajongók számára tutira 10 pontos koncert volt.
Samael
Egy rövid szünet után következett az est fénypontja, a Samael. A műsoruk egy intronak is beillő kb. 10 perces, kissé technos, elektros, zörejes hangegyveleggel kezdődött, ami kiegészült egy egészen hangulatos fényjátékkal és pszichedelikus projektorháttérrel. Ezután harsant fel a tényleges felvezető. A színpadképüknek az adott különös pikantériát, hogy Vorp gitáros/énekes két mankóval bicegett a színpadra, s egy bárszéken ülve nyomta végig az egész bulit, ami „unplugged „ feelinget adott a dolognak.
Műsorukban egyaránt szerepeltek az újabb Eternal-os számok de azért a régebbi Passage-ról is elnyomták a legnagyobb slágereket, mint például a :Rain a Jupiterian Vibe, vagy a ráadásban elnyomott My Saviour. Hiányoltam viszont a régi számokat, olyan nagyszerű albumokról mint a Ceremony of ... .
A színpadi látvány nagyszerűségéhez nagyban hozzájárult a fent említett fény és projektor show. A program felénél kb 3-4 szám erejéig egy gitárral szóltak a számok, Vorp csak énekelt s közben intenzív kézmozdulatokat tett, ami a hozzáértőknek szintén jelentett valamit ami számomra lehengerlően hatott. A koncert végeztével egy kis visszatapsolás után még három szám erejéig visszajöttek. Ezután nagy pozitívumként Vorp még egy kis ízelítőt is adott magyar nyelvtudásából, majd pacsizás a közönséggel, s a beszámoló elején már említett újabb kb. 10 perces outro, és már robogtak is a következő turnéállomás felé. Mindent összevetve egy jó bulit láthatott a nagyérdemű, személy szerint nekem is tetszett ez az este, bár én a Samaeltől többet vártam. Félreértés ne essék nem volt semmi gond a teljesítményükkel, csak hiányzott nekem az a bizonyos hangulat. Végszóként: a buliról rosszat mondani nem tudok egy hétfő esti „metal meetingnek” tökéletes volt!
13:17
