lemezajánló [nagylemez]  2010. március 25. csütörtök   10:54

nincsen hozzászólás

  A metal újító, matekos irányzatának az amerikai The Dillinger Escape Plan az egyik legkiemelkedőb képviselője. Tegyük hozzá, az 1997-ben alakult banda teljes joggal viseli a matchore stílus képzeletbeli koronáját. Már az 1998-as Under The Running Board kislemezzel is nagyot alkottak, de az igazi nagy dobás az 1999-es Calculating Infinity volt. Egy stílusdefinitív albumot alkottak, amely máig viszonyítási alap az egyre szaporodó matekos metal muzsikák körében. A 2004-es Miss Machine egy összeszedett, kerek formában tárta elénk a formabontó muzikális művészetet, azonban a 2007-es Ire Works kicsit ráijesztett az értő közönségre. A túlzásba vitt dallamosság, és a nem túl fantáziadús dalok egy gyengébb kiadványt eredményeztek.
  
  A 2010-es esztendő pedig elhozta a negyedik Dillinger nagylemezt, az Option Paralysis-t, amely a Relapse-tól elpártolva a Season Of Mist kiadó gondozásában látott napvilágot. Az Ire Works-ben való kisebbfajta csalódás miatt picit félve indítottam el a lemezt, de már az első pár szám után megnyugodtam, és a lemez végére érve örömmel konstatáltam, hogy ezúttal egy remek The Dillinger Escape Plan anyag született. Az eddigi leghosszabb (41 perc körüli) albumuk egy kerek, kiforrott, egységes alkotás lett, amely összefogja az eddig munkásságuk erényeit. A 10 számos album kellően változatos: vannak rajta lassabb, merengős tételek (Widower, Parasitic Twins), szokásosan kaotikus, disszonáns Dillinger szerzemények (Good Neighbor, Crystal Morning), valamint fogós refrénekkel domborító dalok is (erre jó példa a Gold Teeth On a Bum ragadós, fülbemászó refrénje). Emellett alapvetően minden nóta önmagában is változatos: tartalmaz lassabb, dallamos részeket és ennek ellentéteként kiábrándult, idegtépő tekeréseket, zakatolásokat is. Az album összefoglaló, öndefinitív jellege viszont egyben azt is jelenti, hogy igazi újdonságokat nem tartalmaz az Option Paralysis, csak az eddigi Dillinger eszköztárat használja fel egy tökéletesített formában. Ebből az eszköztárból persze elég széles skálát vonultatnak fel: a durva zenei megoldásokat finom zongorás részek, jazzes futamok és szintis megoldások is szinesítik.
  
  A zenészek teljesítménye ezúttal is elsőrangú. A 2009-ben csatlakozott Billy Rymer személyében ismét egy világklasszis ütőst sikerült besorozniuk. Az alapítótag Ben Weinman gitártémái most is kifogástalanok, és 100%-ban Dillinger-esek, a másik gitáros Jeff Tuttle és a basszer Liam Wilson teljesítményére sem lehet panasz, no és Greg Puciato az Ire Works-nél is többet használja tiszta énekhangját az agresszív üvöltés mellett.
  
  A hangzás elsőrangú, telten, arányosan szólalnak meg a hangszerek. A körítéssel sincs probléma, bár nekem a The Dillinger Escape Plan elvont, művészi lemezborítói nem a zsánereim, de ez legyen a legnagyobb problémám az egyébként kiváló lemezzel.
  
  Az Option Paralysis-el számomra meg is született a 2010-es esztendő matekos metal albuma. Nem hiszem, hogy ezen stílusban bárki is meg tudná idén szorongatni ezt az összeszedett, remekül felépített, változatos, és bivalyerős nótákkal megpakolt albumot. Már csak egy koncert jelentené a habot a tortán, ugyanis az esetükben tényleg igaz, hogy élőben nyűgőznek csak le igazán. Olyan eszelős, formabontóan zsigeri pusztításra csak kevesen képesek, mint a The Dillinger Escape Plan, így az új lemez beszerzése mellett feltétlenül ajánlott mielőbb ellátogatni valamely fellépésükre is!
  
  The Dillinger Escape Plan: Option Paralysis
  
  1. Farewell, Mona Lisa
  2. Good Neighbor
  3. Gold Teeth On A Bum
  4. Crystal Morning
  5. Endless Endings
  6. Widower
  7. Room Full Of Eyes
  8. Chinese Whispers
  9. I Wouldn´t If You Didn´t
  10. Parasitic Twins

Kulcsszavak:
  the dillinger escape plan 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás