hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2010. március 4. csütörtök   16:28
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Warbringer, Affliction, Drünken Bastards, War-Head
2010. február 23, Kék Yuk

  Igazi másodvirágzását éli a thrash metal műfaj külföldön, egyre-másra adnak ki bivalyerős albumokat a ´80-as évek csúcsbandái, valamint új, fiatal tehetségek is feltünedeznek, főleg az Egyesült Államokban. Ők persze a thrash metal különféle variációit tűzik a zászlójukra, vagyis a kezdetben viszonylag egydimenziós stílus igen szerteágazó lett mostanra. De ez nem is baj, hiszen ahogy Gombóc Artúr mondaná, szeretem az oldschool thrasht, modern thrasht, groove thrasht, thrashcore-t, death/thrasht, szóval jöhet nekem fiatal és veterán banda, tradicionális és modernkedő egyaránt.
  Persze az igazán keményvonalasok csakis azokat a bizonyos farmerkabátos, pumacipős, csőgatyás kiállású, kérlelhetetlenül reszelős zenéjű bandákat fogadják el igaz thrash metalnak, akik a ´80-as évek stílusán változtatni nem akarnak / nem tudnak. Sok tehetséges fiatal zenekar alakult a tengerentúlon, akik tényleg képesek a ´80-as évek thrash-hangulatát a klubokba csempészni. Ilyen bulikból is kaptunk pár ízelítőt tavaly, elég ha csak a Municipal Waste vagy a Bonded By Blood / Fueled By Fire koncertek őrjöngésére gondolok. Sajnos a külföldi virágzás ellenére nálunk még mindig igen szűkös a színtér, csak néhány banda aktívkodik, ők is az underground mélyén.
  
  Most egy újabb versenyző szállt ringbe abból a célból, hogy megtornáztassa a nyakizmokat. Az amerikai Warbringer az új fiatal thrash bandák generációjának talán egyik legtehetségesebb formációja. War Without End című 2008-as debütalbumukat óriási üdvrivalgás kísérte, és a 2009-es Waking Into Nightmares album is hasonló mestermű lett. Én már láttam a csapatot a 2009-es Metalcamp fesztiválon élőben, szóval tisztában voltam vele, hogy kiváló koncertbandáról van szó, akik nem nyugszanak addig, amíg az egész nézőteret egy forrongó katlanná nem varázsolják.
  A Kék Yuk-as koncertek sajnos nagyon ritkán mentesek a szervezési problémáktól (időbeli csúszástól meg pláne nem...), most sem volt másként. A megjelent kb. 30 főnek a kiírt 19 órás kezdés után még több óráig kellett vacognia a fűtetlen helyen, amíg végre történt valami.
  
  Először a Törökországból érkező Affliction zenekar kezdett beállni, de már ez se hozott túl sok boldogságot se a zenekarnak, se a közönségnek. Akárhogy próbálkoztak, a hangcucc sehogysem akart beállni, befelé semmi nem szólt, kifelé meg úgy gerjedt a gitár, hogy csak úgy torzult a törökök feje. Nem is próbálkoztak sokáig, otthagyták az egészet a francba, és inkább búsan ücsörögtek a sarokban egymással beszélgetve, mert a kutya sem volt kíváncsi rájuk.
  Így hát az első tényleges fellépő a War-Head volt Horvátországból. Ők már tavaly szerepeltek volna ugyanitt az Artillery mellett, de akkor balszerencsés helyzetektől kísérve elmaradt a koncertjük. Most pótolhattak, de kiderült, hogy semmi fontosról nem maradtunk le szeptemberben. A srácok újrahasznosított Slayer témákból és -szólókból próbáltak saját számokat összegyúrni, de ez nem igazán sikerült. Újra és újra azon kezdtem el gondolkodni, hogy épp melyik Slayer szám szólóját hallom. Ráadásul valaki huncut pillanatragasztót kenhetett a srácok csukájára, mert az Istennek nem akartak két millimétert sem elmozdulni a színpadon elfoglalt helyükről.
  Az énekes félig bealudva, az érzelem legcsekélyebb jele nélkül károgta egyhangúan a sorokat, de legalább az egyik gitáros próbálta lelkesen rázni a haját, csak nem nagyon volt mit... A szólógitáros izomtibor meg egész végig féloldalasan állt, hogy jól tudjon feszíteni a közönségnek a kigyúrt karjával. Két szám után már vártam, hogy mikor lesz vége ennek az egésznek. Gyerekek, Slayert nem ilyen kiállással kell játszani!
  
  A hazai pályáról a Drünken Bastards érkezett a deszkákra, akik inkább csak jobb híjján sorolhatók a thrash kategóriába. A Municipal Waste előtt is felléptek, akkor sem tettek túl mély benyomást, de ők valamiféle party-hangulatot mégis meg tudtak teremteni, ez szóljon a javukra. A thrash műfajt inkább punkosabb, rock & rollosabb irányból megközelítő csapat már végre életet mutatott a színpadon. Igaz, ők is borzalmas hangzással, zsizsegő gitárokkal kellett játsszanak, de a lelkesedés legalább nem hiányzott. Még ha továbbra sem tartom nagy durranásnak a komolytalan nevű Drünken Bastards zenéjét, a hazai fiúk voltak a legjobb előzenekar a mai estén. Ezért fölösleges volt külföldről idecibálni a többi bandát.
  Szegény törökök még egyszer megpróbálkoztak, de kedvetlenül, vert helyzetből nem lehet nyerni. Kénytelenek voltunk végighallgatni még egy 20 percnyi kínlódást. A beállásuk alatt is amilyen dalkezdeményeket játszogattak, én már ott eluntam az életem... Hát a koncert sem volt jobb, néhol megpróbáltak némi melodikus ízt adagolni a zenébe, de a folyamatosan gerjedő gitár, és a kedvetlen tagok nem tudtak nagy hatást kiváltani a jelenlévőkre. Nem tudom, hogy milyen lehet a törökországi metal színtér (egyedül a Mezarkabul-t ismerem), de az Affliction-nek még nagyon kell tornáznia, hogy nemzetközi mércével mérhető legyen.
  
  Nyugodtan mondhatjuk, hogy az előzenekarok teljesen fölösleges időhúzást jelentettek, már mindenki messiásként várta a Warbringert, hogy még valahogy jóra fordulhasson az este. Az amerikaiaknak szintén ratyi hangzással kellett beérniük, de ők legalább a kása mélyéről elő tudtak villantani olyan nótákat, amelyek megmozgatták a jelenlévőket. John Kevill énekes már mozgásba tudta lendíteni a közönséget (azaz mind a 30 embert...), végre átjött az az energia, aminek egy thrash bandából sugároznia kell. Vicces volt, hogy még egy kis circle pit-et is sikerült összehozni, ami azt jelentette, hogy két ember rohangált másik kettő körül. A lelkesebbek még némi stagedive-val is megpróbálkoztak, ami abban nyilvánult meg, hogy belevetették magukat a nagy semmibe, jobb esetben valamelyik meglepett rajongó karjai közé. Ezek a kis közjátékok mégsem voltak kínosak, egy ekkora közönségből, és ilyen körülmények között egyszerűen ennyit lehetett kihozni.
  Nem játszottak túl sokat a Warbringer, talán maximum 40 percet, de ez alatt végre tombolhattunk egy jót a War Without End és Waking Into Nightmares lemezek leghúzósabb tételeire. A zenészek is becsülettel zúztak, tényleg kitettek magukért. Persze jobb körülmények és komolyabb érdeklődés esetén lehetett volna ez egy emlékezetes este, de így csak a Warbringer arathatott némi babért, a többiek inkább csak az idejüket pazarolták (meg a miénket is...)


Kulcsszavak:
  warbringer     affliction     drünken bastards     war-head     municipal waste     bonded by blood     fueled by fire     war without end     waking into nightmares 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Warbringer

 kapcsolódó cikkek: 

Suicidal Angels, Fueled By Fire, Lost Society, Exarsis

Iced Earth, Warbringer, Elm Street

Suicidal Angels, Fueled By Fire, Lost Society, Exarsis a Dürer Kertben

Kreator, Morbid Angel, Nile, Fueled By Fire

Kreator, Morbid Angel, Nile, Fueled By Fire
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Richie Kotzen
Amon Amarth, Sear Bliss
FEZEN 20
Nervosa, Beyond, Zinfield, Nucleanus
EFOTT 2017
Gojira, Omega Diatribe
Nova Rock 2017 - 3. rész
Nova Rock 2017 - 2. rész
Nova Rock 2017 - 1. rész
Dream Theater - Images, Words & Beyond
Lacuna Coil, Infected Rain
 kapcsolódó fotók: 

Warbringer (USA) - 2010. február 23. Blue Hell

Drünken Bastards - 2010. február 23. Blue Hell

War-Head (CRO) - 2010. február 23. Blue Hell
 kiemelt 
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
  
Harmadik nagylemezét mutatja be a svéd Avatarium szeptember 30-án, Budapesten

Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
James Newton Howard Budapesten- 3 Decades of Hollywood Music
Blood Incantation, Spectral Voice
An evening with PAT METHENY
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 pelican    a titánok haragja    steroid    petrás jános    csihar    millenáris    age of agony    jaded heart    steve zahn    over the rainbow    chris columbus    slayer    concerto    aerosmith    subsonica    megtorlás    give em blood    tóth gergő    jávorszky    colorstar    ragadozók    shape of despair    építészet    esazlesa    velőrózsák  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!