lemezajánló [nagylemez] 2010. március 3. szerda 11:55
nincsen hozzászólás
szerző: MorelloRoom Of The Mad Robots: Mechanical Sound Empire
Nagyon sokan rendszeresen lesajnálják a hazai metal színteret, mondván, hogy itthon alig van említésre méltó zene, eredetiség meg pláne. Noha megértem, hogy miért mondják (a feltörekvő underground bandák alig kapnak lehetőséget a pozíciójukat régesrég bebetonozott nagyok mellett), nem értek ezzel egyet. Igenis van, nem is egy underground banda, akik nemzetközi mércével mérve is kiváló teljesítményt nyújtanak, csak egy kicsit bele kellene mélyedni az undergroundba, új zenéket megismerni, érdeklődni, a szoba mélyéről könnyelműség flegma kijelentéseket tenni. Az valóban tény, hogy ezek a zenék önmaguktól nem fognak előtérbe és szem elé kerülni, időbe és energiába kerül ezeket fellelni.
A Room Of The Mad Robots zenekarról sem lehetett szinte semmit hallani eddig, pedig a Mechanical Sound Empire című debütalbumuk alapján olyan különleges zenei világ jellemzi őket, amely a magyar színtéren mindenképpen figyelemfelkeltő. Egy kis Tool-osan elvont hangulat, pár Panterás groove, néhány csipetnyi egzotikus zenei elem, és máris közel járunk a megoldáshoz. Noha már meglévő alapanyagokat kavart össze a kondérjában a zenekar, mégis kiérződik egy jellegzetes hangulat minden egyes dal folyamán, ahogy végighallgatjuk az albumot. Vagyis sikerült egy olyan egyéniséget adni a zenének, ami csak nagyon kevés zenekarra jellemző. Lüktetnek, lélegeznek ezek a nóták, tényleg éppen bekattanás előtt álló, őrült robotok fejében érzi magát a hallgató, hol ide hol oda kapkodjuk a fejünket az elvont dallamok, beteg énektémák, nyugtalanító gitárszólók között.
Bár ez a hangulati vezérfonal mindenütt megtalálható, a számok mégis változatosnak mondhatók. Ebben Vincze Andres végtelenül sokszínű vokalizálása játszik kulcsszerepet. Elképesztő, hogy a hisztérikus hangok mekkora repertoárját képes felvonultatni, ehhez a zenéhez ő a tökéletes választás, ez kétségtelen. És nem mellesleg a megtévesztésig hasonló az orgánuma Maynard Keenan-hez. Az egyszerre Panterásan súlyos és Tool-osan elmebeteg szerzemények közül kirí a rövidke Organic Brutal Shit nyomasztó málházása, a Political Organized Crime spanyol nyelvű betétei, a The Everlasting Trip keleties, szitáros világa (amibe Ágnes Vanilla földöntúli dallamai is besegítenek), valamint a basszusjátékot előtérbe toló Twisted State Of Mind. Egyébként mindegyik zenész a lehető legmagasabb színvonalon produkál, érlelt, kiforrott dalokat raktak össze együtt, érződik a kemény munka.
Ugyanezt lehet elmondani a hangzás terén, hiszen a lemez megszólalása tökéletes. Ehhez a zenéhez egyszerűen nem tudnék más soundot elképzelni. És nem is túl hosszú az album, pont annyira, hogy még kellemes legyen végighallgatni. Szóval a srácok a lehető legjobb egyveleget készítették el a hozzávalókból, és a tálalás is minden várakozáson felül van (csak a kissé csúnyácska, noha kifejező borítót tudnám feledni). És ne feledjük, egy debütalbumos bandáról beszélünk! A Room Of The Mad Robots sikeresen bebizonyítja minden kétkedő számára, hogy a fiatal magyar formációk között is találhatók kiugró tehetségek, nemzetközi mércével mérve is kiváló produkciók. Érdemes lesz követni az útjukat, ha stabil marad a felállás, nagy jövőt jósolok nekik. Ez a zenei ötvözet, amiről a Room Of The Mad Robots szól, valóban felüdítő, figyelemfelkeltő a színtéren.