beszámoló [koncert] 2010. február 26. péntek 12:12
nincsen hozzászólás
szerző: BarnaHypocrisy, Survivors Zero, Slytract 2010. február 18., Budapest, Diesel Club
A svéd Hypocrisy már többször járt hazánkban, így Peter Tagtgren-ék ismerősként tértek vissza Budapestre az aktuális európai turnéjuk utolsó állomásaként. A death metalt játszó svéd zenekar előtt a melodikus death metalt játszó finn Survivors Zero és a hazai Slytract melegítette be a közönséget. Sajnos az eredetileg tervezett dán Hatesphere nem vett részt a turnén, főleg a dobosukat érintő tagcserére hivatkozva.
A Slytract a Diesel klub gyülekező közönsége előtt kezdett neki a megfontolt mészárlásnak. A 2005-ben alakult 4 tagú zenekar 2008-ban adta ki debütalbumát Explanation: Unknown címmel, és erről a műről hangzottak el a brutális death/thrash nóták a rendelkezésükre álló fél órában. A Melegh Gábor B. énekes/gitáros által vezetett banda meggyőzően, bár érzésem szerint kissé enerváltan vezette elő a nótákat. Valahogy lemezen sokkal lehengerlőbbek, ütősebbek a szerzeményeik, itt élőben nem igazán jött át a letaglózó energia. Ebben a kissé statikus előadás mellett valószínűleg az elég tompa, erőtlen hangzás is közrejátszott, amely sajnos az egész este folyamán gyengélkedett. Tehát nem volt rossz a Slytract koncertje, de szerintem sokkal erőteljesebb előadásra lennének képesek.
A finn Survivors Zero 2006-ban alakult, és a dallamos death metal stílust művelik. Egy 2008-as demó után tavaly jött ki a bemutatkozó nagylemezük CMXCIX címmel, tehát náluk is adott volt, hogy miről játszanak a műsoridejükben. A finn srácok sajnos még gyatrább hangzást kaptak, mint a Slytract, az első pillanatokban a tátogó énekes képe különösen mosolyra (vagy vérmérséklettől függően bosszankodásra) ingerlő volt. Az az igazság, hogy finn barátaink teljesen sablonos muzsikát játszanak, így ez a koncert a nagyon felejthető kategóriába tartozott. Jó hangzással talán még szakítottak volna az ezerszer hallott, fantáziatlan témák, de ilyen körülmények között elég minősíthetetlen volt a produkciójuk.
A svéd Hypocrisy az este fő attrakciójaként végül egy korrekt, színvonalas előadással rukkolt elő. Nem véletlenül, ugyanis az 1990-ben alakult banda már elég nagy múltra tekinthet vissza, és a zenekart alkotó muzsikusok sem most csöppentek bele a zeneiparba. Peter Tagtgren művészúr szuggesztíven vezette elő a változatos számlistából táplálkozó, körülbelül 75 perces programot. Magas hangfekvésű hörgései és fogós gitártémái mellett a frontemberi teljesítményével sem volt probléma. Bár nem sokszor szólalt fel a számok között, akkor hatásos mondanivalóval szolgált, valamint gesztusaival tovább tüzelte az amúgy is jó hangulatban lévő közönséget. Mikael Hedlund basszer, az Immortal-ból ismert Horgh dobos, és Tomas Elofsson (Sanctification) turnégitáros is feszesen, magabiztosan játszott hangszerén, tehát zenei részről remek teljesítményeknek lehettünk tanúi. Ugyan a hangzás itt sem volt tökéletes, de sokat javult az előzenekarok megszólalásához képest. A hangulattal nem volt gond: ütemesen lengtek a hajak és lendültek az öklök a levegőbe az örökérvényű Hypocrisy nótákra. Az eljátszott számok okosan lettek összeválogatva, majd minden lemezt megidézték Peter-ék az este folyamán. A 2009-es A Taste Of Extreme Divinity-ről elhangzott a Valley Of The Damned, a Hang Him High és a Weed Out The Weak, a 2005-ös Virus-ról pedig a Warpath és a Let The Knife Do The Talking. A The Arrival-t a slágeres Eraser képviselte, az Into The Abyss albumot a Fire In The Sky, míg a Hypocrisy című lemezt a Fractured Millennium. A The Final Chapter-ről több nóta is megidézésre került az A Comig Race, az Adjusting The Sun és a ráadásban előadott The Final Chapter képében. Természetesen a Roswell 47 is a koncertprogram része volt, ezen nóta mellett még a Killing Art-ot is hallhattuk az Abducted lemezről. A korai éráról sem felejtkeztek el Peter-ék: a The Fourth Dimension-ről az Apocalypse/The Fourth Dimension számokból alkottak egy ízelítőt, míg a Penetralia és az Osculum Obscenum című korai albumokat a Pleasure Of Molestation/Osculum Obscenum/Penetralia dalokból alkotott vegyület idézte meg. A Hypocrisy egy minőségi, profi előadást nyújtott, amelyben azonban nem igazán éreztem a lelkesedést, az igazi, szívet-lelket beleadó átélést. Inkább egy kicsit rutin fellépés érzete volt a koncertnek, amely természetesen így is megállta a helyét.
A koncertre ellátogató közönség összességében elégedetten távozhatott a Diesel klubból. Az előzenekarok kissé gyengébb produkcióit feledtette a Hypocrisy színvonalas, profi, bár kissé lelketlen fellépése. Ha nem is voltam maradéktalanul elégedett a koncertesttel, alapvetően egy élvezetes rendezvénynek lehettem tanúja.
12:12
