Úgy érzem kihagyhatatlan ezeknek a vérprofi zenakaroknak a sorából a Batár, ami már elég régen koptatja a magyarországi klubok, meg mindenfele helyek színpadait.
Frontemberük Könczöl János, aki lényegében a zenét és a szövegeket is egymaga szerzi. Néha azért a többiek is beleszólnak.(?)
A többiek: Enikő - ének, szaxofon Balázs - basszusgitár Aknay Zoltán - dob
Fontosnak tartanám megemlíteni, hogy a dobos nem ám mindig Zoli volt. Egykor Hoci. Igen, az a Hoci, akinek a keze olyan gyorsan járt, hogy néha kiesett a kezéből a dobverő.
A zenekar koncertjeinek hangulatát mindig János szeretnivaló részegsége adja, de bámulatosan összeszedettek, úgyhogy ha agyonlövik oket is, el tudják játszani a számaikat élvezhetően. János - a hosszúhajú intrikus - melankolikus, neofrivol és profán szövegei gyönyörüek, és ehhez jön a zene, ami megduplázza az élvezeteket.
Már két albumot is megjelentettek (szerzői kiadás), az elsőnek már a feledés homályába veszett (ha valaki tudja, írja meg!! A szerk.), a második a Rohanás, rohadás, de lehet, hogy ez az első. A koncertek után megvásárolható.
Gyakran játszanak az Akácos Udvarban és Szentendrén (ahonnan jönnek). Érdemes megnézni oket, mert ha az ember egyszer elkezdi, akkor levakarhatatlanok.