szerző: Mjásznik PálácsSuperbutt, Watch My Dying, Insane, Bones, Flatline 2003 december 13, Vörös Yuk
Rövid helyzet jelentés a budapesti modern rock életből.
Iszonyú randa idő volt odakint, baromi hideget jósoltak az éjszakára, engem meg utolért a vírus. Persze, hogy továbbra is örüljek: a BKV a megszokott 1 óra helyett 1 óra 45 perc alatt röpített fel a Vörös Yukba. Ennek köszönhetően simán lecsúsztam az első koncertet, ami a Flatline nevéhez fűződött. Mivel senki nem tudott érdemi információkkal szolgálni a csapat ténykedése felől, semmit nem írok róluk, tehát lépjünk a Bonesra. Dunaújvárosi 20 feletti arcok. Zenéjük nem sablonos, és eltér az úgynevezett nu-metál vonaltól. Dallamosabb, éneklősebb, érzelmesebb. A fiatalabb Linkin Park generációnak nem is jön be a dolog, inkább kimennek, így legalább látjuk a zenekart.
Utánuk az Insane következett. Zenéjük nagyon egyszerű, szövegvilága könnyen érthető, a refrének fülbemászóak. Kifejezetten zúzás céljából „készült”, nem otthoni mosogatásra, vagy depressziózásra. Látványosan bemozdul a fiatalabb közönség, bár ahhoz képest, hogy Budán volt a buli, ami személyes tapasztalataim szerint a modern metál „hazája”, elég gyéren voltak.
Superbuttra alaposan kicserélődött a közönség. Az átlag életkor 25-re nőt, és kicsit másfajta bemozgás kezdődött. Érdekes, hogy az este más zenekaraihoz képest mennyivel tisztában szólt minden hangszer, és Vörös András szövege, teljesen érthető volt. Az első és mindezidáig utolsó album számai pörögnek, nem sok megállást engedélyezve. Szerencsére előkészületben van egy új anyag, ami állítólag a gitártémákat tekintve technikásabb lesz. Hát, reméljük ez előrébb viszi a budapesti r´n´r élet egyik éllovasának szekerét.
Habár kevesen voltak, a zenekarokra nem lehetett panaszunk, és még hátra volt a Watch My Dying. Na, ők aztán nem piskóta arcok. Sokat merítenek a black és a death metálból, amit aztán kultúráltan modernizálnak egy kicsit. Nagyon korrekt zene, az énekből csak annyi jött le, hogy magyarul szólt, és a hogy az énekes go-go-girlözöt a korláton talpig feketében, hát középig érő kibontott hajjal.
Ja, és nem éppen trendi volt a kinézetük, (ez nem az este más zenekarainak szól), hanem a szokásos fekete felsők, pata cipő, hosszú lobogó hajak. Na, tessék itt van egy újabb valamire is érdemes csapat, és kitudja mi lesz velük, mert ha csak ekkora érdeklődés mutatkozik egy ilyen rendezvényre, akkor nem sok minden. Nem baj, majd egyszer biztosan sokan lesznek egy Korn koncerten. Majd egyszer.