Egy, ma már inkább a híréből, kultuszából élő együttes. Együttest mondtam, de igazából ma már csak egy ember, Víg Mihály. Tekintve, hogy egy éve nem voltam lassan a koncertjükön, nem tudom, hogy ma kik játszanak benne, hiszen újraösszeállása óta annyi tagcserén ment keresztül, hogy az követhetetlen. Az új Balaton meghatározó alakja, Dönci kiválása, visszatérése, kiválása állandóan zavarja ezt a képet. Hol leányokkal énekel Misi, hol magában. A tagkérdés így hanyagolva lesz.
1979-ben alakult a zenekar Hunyadi Károly (gitár), Víg Mihály (gitár, ének, zongora) maggal. Első sorban Hunyadi Károly, Víg Mihály, Vető János, Kozma György verseket zenésítettek meg, adtak elő diavetítésekkel egybekötve. Koncertjeiken velük játszott általában Königh Péter (szájharmonika, ének), Hajnóczy Árpád (szaxofon). Ma a régi számokon kívül felkerült a listára a Trabant, Neurotic egyes számainak előadása, illetve a Hungária pár számának, a Balatonra jellemző melankolikus, szomorkás feldolgozása is.
A diszkgráfiát hagy ne írjam le teljesen, elég legyen annyi, hogy a koncertfelvételeik nagy része a Bahia gondozásában megjelent, azóta pár új album is készül, talán kisebb sikerrel, de mint kezdtem, a Balaton legnagyobb szépsége a por, mi rajta van, s még mindig az a kis klubegyüttes, ki volt megalakulásakor, s még mindig a zenéért játszanak, s nem a meggazdagodásért, nem a tömegigények kielégítéséért.
Amit a Bahia honlapján találtam, s még ma is beszerezhető:
Balaton 1985. 04. 27. (MK) ”Ne gondolj arra, hogy Mariettával ez nagyrészt Trabant is lehetne, hagyd, hogy sodorjon magával, s akkor nélküle is jó lesz. Nagyon jó, pedig csak eljátsszák ezeket a nem porosodó, nem korosodó, bölcs és költői dalokat minden külön kunszt nélkül.” /Magyar Narancs/
Balaton II. (CD, MK) 1982 és 84 között készült házi felvételek, valamint egy ´87-es szegedi koncert részletei. „Most jó. Van nekem most már CD-n is Balaton. És milyen szépen szól!” /Magyar Narancs/
A fény közepe a sötétség kapujában (CD-ROM, MK) ”Ez a lemez nem pop és nem rock, már más minőség. Készen van, egész, ott van a helyén, ott ahová kevesen jutnak el: a fény közepén, túl a sötétség kapujában.” /Népszabadság/