beszámoló [fesztivál] 2003. február 5. szerda 17:15
nincsen hozzászólás
szerző: PodravkaPunk & Ska Christmas (1. nap) 2002 december 20, NemArt Klub
Tizenhét
Kellemes meglepetés fogadott minket célállomásunkhoz érkezve: hömpölygő tömeg a HÉV felől, sorban állás a bejáratnál. Márhogy abból a szempontból, hogy sokkal többen látogattak el ezen az estén a NemArtba, mint amennyien úgy általában szoktak. A közönség képe vegyes volt. Voltak a szokásos koncertlátogatók, a NemArt specialisták, az ős-punk arcok és persze a kamaszok (akik vagy kinövik vagy nem). Részemről elég hosszú időt vett igénybe a felmelegedés, úgyhogy alig vártam, hogy elkezdődjön a Tizenhét Induló. Erről a szimpatikus szombathelyi csapatról már írtam elég sok jót, ezt most csak megerősíteni tudnám, bár ezen a bulin hiányoltam a szaxofonos lányt. Énekes Szabinak sikerült kellőképpen megőrülnie a színpadon, olyannyira hogy a fellépés végén még csúszott-mászott is a színpadon. A srácok azt tervezik, hogy tavaszra kirukkolnak valami új hanghordózóval, addig is tessék hallgatni a demót, vagy letölteni a zenekar oldaláról néhány számot.
Aki ismeri a NemArt Klubbot, az tudja, hogy ilyen kisebb koncertek idején a tánctér hátsó részét elzárják (így kevesebbet kell takarítani), na most ez csak az első koncertig volt így, aztán a takaróparavánok félre, padok ki a szélre, és lám mekkora is ez a tér
Semmi Komoly, Kókler, CsizmáSKAndúr
Semmi Komoly fellépése alatt hullámokban érkeztek a pogózni kívánok csoportjai. Na, ekkor volt szerencsém kiszúrni az egyik Mr. Agresszív Arcot. Nagyon büszke volt, hogy neki van szegecses gyűrűje, és ezzel az észrevétlen dühöngőket megütheti. Aztán persze jött még egy-két Rambo, akik alkohol befolyásoltsága alatt kötözködött ezzel-azzal. De ekkor még nem történt semmi erőszakos dolog. Persze ne kanyarodjunk el a Semmi Komoly koncertjéről, ami úgy ahogy jól szólt, és szerencsére a srácok nagyon pörögtek fenn a színpadon. Szóval jó buli volt, sőt csakúgy, mint a Tizenhét esetében, az utolsó szám a háború ellen szólt (Hősi halál), így karácsonykor, 2002-be Ez nagyon szimpatikus volt, mindkét csapat részéről.
Meglátogattam a pultot, és beteg torkomra sört eresztettem, hátha segít, majd sikerült közel egy órás társadalom-politika, diplomácia, közgazdaságtan posztgraduális képzésen részt vennem. Erről majd bővebben későbbSzóval amikor úgy döntöttem, hogy benézek a Kókler koncertjére, akkor már szembejött velem a tömeg. Így esett meg, hogy mások elmondásából arra kellett következtetnem, hogy jól sikerült a fellépés, és hogy mindenki szereti a zenekart, és hasonló volt a repertoár, mint az elmúlt időben, volt a Timebomb, meg hogy nem volt a Régi ska, meg hasonlók.
Most már igyekeztem a CsizmáSKAndúrra koncentrálni. Úgy, gondoltam, csak 5-6 számot bulizok végig aktívan, aztán pihenő üzemmódban figyelem a végkifejlettet. Hát, nem így történt, mert annyira jó volt a postás csapat”, illetve volt helyem a skankingolásra, hogy teljesen magával ragadott a zene. Volt Ska suli”, Indul a bakterház”, Tequilla”, Gojko Mitich” és hasonló jó számok. Szerencsére normális mozgás ment a tömegben, volt egy kis emberúsztatás is, ahol leginkább csajok voltak a levegőben.
Jan Feat UDSSR, Hátsó Szándék
Igyekeztem a színpad elől végignézni az osztrák Jan Feat UDSSR fiatal ska-punk bandát, akikben azt szeretem, hogy pörögnek ezerrel, igaz azt mondták, hogy egy az egyben nyúlnak valamilyen amerikai csapattól. Én nem tudom, de ha nyúlnak, akkor jól, igaz egy idő után unalmassá válik a zene. A koncert alatt sikerült néhány srácnak orrvérzést okozni; az egyik szám után csupán ketten álltak mögöttem orrukat papírzsepkendővel beszorítva. Ami azt illeti, nekem is könyökkel kellett helyet csinálnom, mert mindig valaki belemászott a gerincembe, meg előttem lányok álltak
Lement ez a koncert is, majd már szombaton kezdett a Hátsó Szándék. Nem tudom hányszor írtunk róluk, de most nem a zenakron lesz a hangsúly, hanem a közönségen. Szóval HSZ hozta a formáját (és még négy új számot), a srácok a tánctéren durvultak, de szerintem ez már túllépett a pogó határain. Szóval, mikor az ember bemegy csépelni a tömegbe, akkor nem úgy akarja az agresszivitását levezetni, hogy eközben másnak fájdalmat okozzon, hanem, csak védelemből tartja ki az öklét, nem erőből, szándékosan mér le ütéseket a tömegben vele együtt ugrálókra. Tehát, sikerült két félmeztelen arcnak ökölcsatát vívnia a terem közepén, a tömegben, meg valami bénázás ment pogó néven. Teljesen gáz volt. Na, és persze a részeg srácok, akik beszédültek a lábak közé, verték a kontroll ládát, illetve egy fiatal fanatikus gyerek felmászott a színpadra, és belekapaszkodott az állólámpába, amit ugye koordinációs zavarok miatt majdnem magával rántott a közönségbe. De (most fényezem magam) ott voltam és ellentartanom. Szép lett volna, ha a srác lámpástul esik be a parkettre. Szóval a közönség egy része eléggé elrontotta a koncertet, mert hogy nem általánosítunk a jó arcok miatt, akik üvöltötték a számokat, meg nem arra törekedtek, hogy minél több orrot törjenek be. Ami azt illeti az utóbbi idők legbénább bemozdulását láttám a két nagy slágerre a végén. Csak egy lelkes közgazdász stage-divingja jelentett felüdülést a buli végén. (Hajrá Nezse!)
Sajnálom, hogy alulvezérelt embereknek sikerült egy kicsit belerondítani ebbe az estébe, ami persze elég jó volt a fellépők részéről, csak hát meg kellene tanulni viselkedni, és a túlzott agresszivitást máshol kiélni. Mondjuk In-Kalosokkal kötözködni egy nagyobb koncerten. Ők még be is vállalnak egy-két pofont. Hajrá!