beszámoló [koncert]  2010. február 12. péntek   17:13

nincsen hozzászólás

  Január utolsó napján a rock/metal zene nyugodtabb, ellazultabb irányvonalát kedvelő rajongói vették utukat a varázslatosan csillogó hó birodalmában a Diesel klub felé. A The Gathering fellépése volt a vonzerő, mely banda a 2006-os Sziget fesztivál óta nem járt nálunk. Azóta érkezett egy új lemez egy új énekesnővel, így kíváncsian vártam, hogy élőben milyen produkciót fognak nyújtani.
  
  Az estén csak egy előzenekar volt, méghozzá a szintén holland Autumn. Az 1995-ben alakult banda eddig négy nagylemezt alkotott, legutóbbi albumuk tavaly jelent meg Altitude címmel. A hattagú zenekar muzsikája közel áll a The Gathering-hez, de az Autumn sokkal direktebben, rockosabban fogalmazza meg zenei mondanivalóját. Nekik is van egy csinos, bájos énekesnőjük Marjan Welman személyében, aki nagyon jól énekel. Alapvetően egy kellemes 45 perces fellépést adtak holland felebarátaink, korrektnek mondható hangzással és többségében élvezetes dalokkal. Marjan egy aranyos hölgy, ez a báj például abban is megnyilvánult, ahogy a dalok közbeni tapsot kissé szégyenlősen megköszönte. A többi muzsikus is jól teljesített az alapvetően a tavalyi lemezre épülő koncertprogram prezentálásában. Tehát az Autumn jó felvezetőnek bizonyult, bár hosszabb távon kissé unalmassá válnak a dalaik, így nem ártana nagyobb fogósságra és változatosságra törekedniük.
  
  Nem is kellett sokat várni, és máris előttünk álltak a színpadon a The Gathering zenészei. Az 1989-ben alakult zenekar tavaly a kilencedik nagylemezét adta ki The West Pole címel, amely Silje Wergeland énekesnő bemutatkozását is jelentette, aki a 2007-ben távozott Anneke van Giersbergen helyébe lépett. A The Gathering a kilencvenes évek második felében ért a népszerűségének csúcsára, melyben nagy szerepe volt Anneke elbűvölő természetének és csodás hangjának is. És bár sokan vele azonosították a bandát, számomra a 2009-es lemez és a mostani koncert is bebizonyította, hogy Silje tudta pótolni Annekét. A koncert előtti várakozás pillanataiban ugyan kissé fásultan és szkeptikusan álltam a színpad előtt, de az első pár dal után már átszellemülten hallgattam a szívből előadott The Gathering nótákat. A norvég Silje egy karakteres, gyönyörű hanggal rendelkező hölgy, aki emellett bájos természettel és csinos külsővel is bír. Kedves megjegyzései, a rajongókkal váltott kedves mosolyai mind hozzájárultak a közvetlen, felszabadult hangulathoz. A finom étel megköszönése mellett (amit az Autumn énekesnője, Marjan is megtett), felemlegette a számára kedves, otthonára emlékeztető havas, hideg időjárást is. A többi muzsikus is együtt élt a zenével, különösen az alapító René Rutten gitáros élte bele magát a lélek szárnyán utaztató muzsikába, de testvére Hans is megnyerően dobolt, valamint a turnéhoz aznap csatlakozott Marjolein Kooijman basszeros hölgy és a hajába temetkező Frank Boeijen szintis is teljesen átadták magukat az emelkedett hangulatot sugárzó dalfolyamnak. A viszonylag szerény számban megjelent, de annál lelkesebb közönség pedig lélegzetvisszafojtva szívta magába a csodás muzsika apró rezdüléseit, és a dalok után vastapssal jutalmazta a szerény zenészeket. A körülbelül 85 perces zenei utazáson kaptunk régebbi és új lemezes dalokat egyaránt. A 2009-es The West Pole-ról elhangzott a When Trust Becomes Sound, az All You Are, a The West Pole, a No Bird Call, a No One Spoke és az A Constant Run. A régebbi albumokat tekintve megidézésre került az if_then_else lemezről az Analog Park és a fogós refrénnel bíró Saturnine, a remek Nighttime Birds lemezről az On Most Sufaces (Inuit), valamint a Souvenirs albumról az Even The Spirits Are Afraid. Továbbá hallhattuk még az egyik legzseniálisabb The Gathering dalként számon tartott Mandylion albumos Leaves-et, valamint a How To Measure A Planet? lemezes Great Ocean Road-ot, Marooned-et és a koncertet záró Travel-t. És bár nekem hiányzott a Liberty Bell és a Nighttime Birds lemez gyönyörű címadója, egy jól összeválogatott dalcsokrot kaptunk professzionális, lelkes előadásban és remek hangulattal körítve.
  
  A többi rajongóval együtt elégedetten távoztam a Diesel klubból, és a talpam alatt ropógó friss hóban baktatva keringtek tovább a fejemben a Leaves örökké rögzülő dallamai. Jó egy hónappal azelőtt hallottam Anneke előadását a Fővárosi Művelődési Házban, így rövid időn belül két szívet melengető, pozitív koncertélménnyel töltődtem fel. Remélem elég lesz ez a pozitív energia az év hátralévő részére, vagy a következő ilyen csodás koncertestig.

Kulcsszavak:
  the gathering     autumn 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás