szerző: Live SoundKMFDM – Kein Mitleid Tour 2010. június 23., A38 - Budapest
KMFDM Van két megfejtésem e rövidítésre: Kein Mehrheit Für Die Mitleid és Kill Mother Fu**ing Depeche Mode. Mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikusabbat, elfogadhatóbbat. Segítségül: az előbbi a zenekar egy albumcíme, és annyit jelent, hogy Nincs kegyelem a tömegeknek, a banda kedvelőinek egy része ezt tekinti a rövidítés helyes megfejtésének. Míg az utóbbi, a zenekarvezető Sascha Konietzko saját bevallása szerint, az igazi megoldás, melyet itt szó szerint nem szeretnék lefordítani, csupán annyi bizonyos, hogy nem a Depeche Mode lehetett a kedvenc zenekara mikor a saját bandája nevén törte a fejét.
Akár így, akár úgy van, annyi ettől függetlenül is bizonyos, hogyha nem is jelent semmit a KMFDM betűsor, akkor is jelentése van ennek az öt betűnek ilyen sorrendben egymás mögé írva, mert az tény, hogy így hívják a világ egyik legnevesebb ipari, elektronikus rock zenekarát.
A KMFDM története bőven a 80-as évekbe nyúlik vissza. 1984-ben a lengyel emigráns családból származó Konietzko egy német művész felkérésére Párizsban lépett fel először egy kiállítás megnyitóján, és akkoriban nem valószínű, hogy bárki is gondolta volna, hogy a különböző zajokból, hangmintákból, fényekből álló show-nak lesz bármilyen folytatása. Azt pedig talán végképp nem, hogy egy máig létező (ez már 25 év!), 16 stúdióalbumot készítő, több országban is tevékenykedő zenekar fejlődik ki ebből. Ám mégis így történt.
A zenekar karrierje igazán akkor kezdődött, mikor 86-ban Konietzkonak sikerült Németországba költöznie és belecsöppent a hamburgi underground zenei életbe. Talán mondani sem kell, hogy az elektronikus zene őshazájának nevezhető Németországban, milyen meghatározó élmények, ismeretségek találhatták meg őt, ezekben a korai években. Itt ismerkedett meg a több hangszeren is ténykedő En Esch-el, akivel új dimenzióba került az addig leginkább csak zajongó formáció zenéje. Három albumot készítettek Európában, majd 91-ben az Egyesült Államokba, Chicagoba tették át székhelyüket. Ekkorra már kialakult egyedi stílusok, melyben vegyítették az erőteljes dobgépeket, az elektronikus effekteket, különböző energikus, metálos gitártémákkal és mindezt változatos női- és férfiénekkel fejelték meg, melyben ska, reggae, rap sőt még disco hatások is felfedezhetőek.
Az alap tehát már adott volt, mielőtt az óceánon túlra tették át székhelyüket. Rendes, tevékeny zenekarrá váltak, de igazán Chicagoban, az Egyesült Államokban teljesedtek ki. A 95-ban kiadott Nihil, majd az egy évvel később megjelent Xtort repítette véglegesen a stílus csúcsára a zenekart, olyan bandák mellé, mint a Skinny Puppy, a Nine Inch Nails vagy a Ministry. Ehhez az is kellett, hogy a leginkább zenei projectként, nem állandó tagokkal működő formáció itt az ipari zene mestereivel egészülhetett ki.
Olyan zenészek fordultak meg a zenekarban, mint pl. William Rieflin dobos és Chris Connenly gitáros, akiket korábban a Ministryből ismerhetett meg a nagyérdemű. Az alapvetően mainstream ellenes bandát ekkorra már rendszeresen játssza az MTV is történetesen, Beavis és Butthead kifejezetten imádta őket. Olyan dalaikkal pedig, mint a Power és a Dogma az amerikai alternatív slágerlisták élmezőnyébe is bekerülnek.
A komoly sikerek után 1999-ben mégis feloszlottak, pontosabban, ahogy így utólag kiderült, néhány évre szüneteltették tevékenységüket, hogy 2002-ben újult erővel térhessenek vissza. A zenekar szerkezete ugyan megváltozott az újjáalakuláskor, a dobgépeket élő hús-vér dobossal cserélték fel, igazi rock zenekarrá alakulva, de saját arcukat, egyedi stílusukat, jellegzetességeiket egy pillanatra sem veszítették el. Továbbra is megmaradtak az ipari zörejek, samplerek, megmaradtak a direkt, politikus szövegek és megmaradt az a hihetetlen energia, mely zenéjükből árad. Talán a stabil tagság hiányának tudható be, hogy negyedszázad távlatából is frissek, aktuálisak tudtak maradni, az újonnan érkező zenészektől, folyamatosan új impressziókat, új energiákat kapva. A zenekar igazán tevékeny története Németországban kezdődött, és most oda térnek vissza, hogy a WGT közönsége egy korrekt kis energiabombát kapjon tőlük ajándékba.
17:27
