hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
előzetes [fesztivál]  2010. április 12. hétfő   12:41
nincsen hozzászólás

szerző: Morello
Sonisphere fesztivál (Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax)
2010. június 19, Milovice Airport, Csehország

  Olyan eseménynek lehetünk szem- és fültanúi 2010-ben, amelyre a ´80-as évek óta nem volt példa! A thrash metal úttörői, a „Nagy Négyes”, ahogy akkoriban nevezték őket, a Metallica, a Slayer, a Megadeth, és az Anthrax most újra egy színpadon zenél. Igaz, azóta sok mindenen keresztülmentek, öregedtek, változtak, rutinosabbak lettek, de népszerűségük azóta is töretlen, sőt nagyobb, mint valaha!
  
  Ezeket a neveket talán bemutatni is illetlenség, hiszen a Föld kerekén már mindenki hallotta és ismeri a nevüket, még aki nincs is kifejezetten benne a rock/metal világában. A Metallica talán minden idők legnagyobb sztár bandája, Lars Ulrich és James Hetfield 1981-ben sosem gondolták volna, hogy valaha ekkor őrület fogja őket körbevenni. Szólógitáros poszton Dave Mustaine-nel alkották meg legendás korai nótáikat, majd az ő kirúgásával, Kirk Hammett és Cliff Burton csatlakozásával szilárdult meg a felállás. A nyers thrash metal alapmű, a Kill´em All után jött az érettebb, melodikusabb Ride The Lightning, majd 1986-ban a munkásságuk csúcsának tartott Master Of Puppets.
  
  Cliff Burton tragikus halálával keletkezett hatalmas űrt Jason Newstead próbálta betölteni, vele készült el 1988-ban a legkomplexebb Metallica lemez, az ...And Justice For All. Ez után a legnagyobb eladásokat produkáló, újabb sikertörténetet hozó fekete Metallica album már előrevetítette egy új út kezdetét, a zúzós thrash metaltól elkezdtek távolodni a dallamosabb, lágyabb irányokba. A Load és a ReLoad ennek szellemében íródott, és inkább jellemezhetők hard rock albumoknak, mint metalnak. Emiatt a legtöbb régi rajongóját sikeresen el is vesztette a csapat, de persze tömegesen áramlottak a táborba az újak.
  Néhány válogatás kiadvány után kezdett földbeállni a csapat, főleg amikor Jason Newstead kilépett. A hányatott korszaknak állít emléket a St. Anger album, amely számos lesajnáló kritikát kapott. Ozzy volt bőgősével, Robert Trujillo-val szilárdult meg újra a felállás, a 2008-as Death Magnetic lemez már újra egy ereje teljében lévő, átgondolt, thrash metalt játszani akaró csapatot mutat, akárcsak az ...And Justice For All idején. A Metallica monumentális színpadi show-ja pedig még egy óriási pluszt ad az élményhez.
  
  A már említett Dave Mustaine életében óriási törést jelentett a Metallica-tól való eltávolítás. Új bandája, a Megadeth élén gyakorlatilag az első pillanattól a mai napig az jelenti számára az éltető elemet, hogy a Metallica-val versenyezzen. Így ha a Megadeth életművet megfigyeljük, nagyjából mindegyik lemez párhuzamba vonható az aktuálisan megjelent legutolsó Metallica korong zenei dimenziójával, hangulatával. Természetesen megtoldva a Megadeth jellegzetes hangzásával, riffelésével, szólóival, és MegaDave karcos hangjával. Hiszen az egyéniség mindezek ellenére sosem hiányzott a Megadeth zenéjéből.
  
  1988-ig bezárólag tehát ők is vegytiszta thrash metalt játszottak, az 1990-es Rust In Peace album, amelyet munkásságuk csúcsának tartanak legtöbben, komplexebb dalszerkezeteket, szólókat, futamokat tartalmaz, akárcsak az ellenfél banda Justice albuma. Majd akárcsak a Metallica-nál, Dave-nél is bekövetkezett a dallamosodás, az egyre simulósabb dalok írása. A Countdown To Extinction, Youthanasia, Hidden Treasures, Cryptic Writings albumokon keresztül jutottak el az 1999-es Risk lemeznek, amelyet már teljes tévedésnek lehet nevezni.
  
  2001-ben a The World Needs A Hero-val találtak ismét magukra, ám Dave Mustaine ekkoriban bekövetkezett, ellentmondásos balesete a zenekart földbeállította. 2004-ben Dave már újra tudott zenélni, újjáalakított zenekarával kihozta a The System Has Failed lemezt, ami ismét egy szigorúbb alkotás, a régi idők thrash vonásaival, vadságával, a dallamokat mindvégig megtartva. Ugyanezt a sort folytatja a 2007-es United Abominations, és az újabb csúcspont a Megadeth történetében, a legfrissebb Endgame. Ezt a lemezt nyugodtan párhuzamba lehet állítani a legendás Rust In Peace-szel, gyors, agresszív, technikás, de mégis fülbemászó dalokkal. MegaDave tehát újra a csúcson, és az örökös vetélkedés ellenére sem lehet elégedetlen, hiszen a Megadeth minden idők egyik kereskedelmileg legsikeresebb bandája.
  
  A Slayer mindig is a thrash metal koronázatlan királya volt, és az is maradt. Nekik sosem voltak különböző kilengéseik, mindig is a thrash ösvényét járták. Az 1981-ben megalakult zenekar összes ´80-as évekbeli albuma legenda és iránymutató lett mindenki számára. A Show No Mercy itt-ott heavy metalos dallamaival, a Hell Awaits a sötét, sátáni dallamvilágával, a Reign In Blood töméntelen agressziójával, a South Of Heaven kimért súlyosságával és dallamaival, a Seasons In The Abyss pedig mindezek ötvözetével emeli a csúcsok csúcsára a Slayert. Az 1991-es Decade Of Aggression élő lemezen be is mutatják mindezt, ez az alkotás minden idők egyik legintenzívebb koncertlemeze.
  
  A sikertörténet konfliktusokhoz vezetett, aminek eredményeképp a legendás dobos, Dave Lombardo elhagyta a bandát. A megbomlott egységet az ugyancsak legendás Paul Bostaph állította helyre, vele készült az újabb Reign In Blood-ként beharangozott Divine Intervention. A lemez jó volt, de közel sem alapmű, az Undisputed Attitude pedig inkább csak érdekesség a maga punk/hardcore feldolgozásaival. Az 1998-as Diabolus In Musica a modernebb irányokba kezdte terelni a zenekart. Ennek kiteljesedése a 2001-es God Hates Us All lemez, amely bár sok kritikát kapott a régi Slayer rajongóktól, mégis súlyos, kompromisszummentes anyag. Sokat kellett várni a folytatásra, 2006-ban jött a Christ Illusion, újra Lombardo-val, amely ugyanezen a vonalon megy tovább, de a jellegzetes Slayer jegyek mindig is megmaradtak.
  2009-re került a boltokba a World Painted Blood, amelyért egy emberként lelkendeztek mind a régi, mind az újabb rajongók. A klasszikus Slayer zenei világa jobban átérződik a dalokon, mint a ´90-es és 2000-es évek eddigi albumaiban, de modernebb, szokatlanabb megoldások is terítékre kerültek. A Slayer mindig is az egyik legintenzívebb, legzúzósabb koncertbanda volt, a tagok 40 felé járva is elképesztő intenzitással koncerteznek.
  
  A „nagy thrash négyes” többi tagját figyelembe véve, talán az Anthrax rendelkezik a legkevesebb ismertséggel közülük. Scott Ian-ék kicsit másfajta közegből is indultak, a san franciscoi Bay Area helyett New York-ból indultak világhódító útjukra. Zenei világuk is kissé szellősebb, bulisabb volt, természetesen megtartva a thrash metal jegyeket. Ennek szellemében született 1984-ben első sorlemezük, a Fistful Of Metal. Majd Joey Belladonna énekes csatlakozása után érték el igazi sikereiket, a Spreading The Disease, Among The Living, State Of Euphoria, és a Persistence Of Time lemezekkel. Kialakították a saját stílusukat (amit Scott Ian és Charlie Benante a S.O.D. nevű formációban fejlesztettek tökélyre), a fajta bulis hangulatú crossover/thrash zenét. Ők voltak az elsők, akik kalandozásokat tettek a metal és a rap zene összeolvasztásában.
  
  1992-ben Belladonna távozásával és John Bush csatlakozásával új korszak kezdődött az Anthrax-ben, elkezdtek megkomolyodni, levedleni a dilis, bulis énjüket, és mélyebb mondanivalójú, dallamosabb, befogadhatóbb számokat írni. Ebben a szellemben készültek a Sound Of White Noise, Stomp 442, Volume 8: The Threat Is Real lemezek, amelyek az elégtelen promóció és a grunge korszak miatt nem lettek igazán sikeresek.
  A 2001-es terrortámadás hatására terjedő anthrax hisztéria a zenekart is megijesztette, névváltoztatáson is elgondolkoztak, de végül megmaradtak Anthrax-nek, és 2004-ben tértek vissza az erőteljesre sikerült We´ve Come For You All albummal. Az újbóli figyelem középpontjába kerülést úgy próbálták tetézni, hogy hirtelen kirakták Jon Bush-t, és a klasszikus Joey Belladonna, Scott Ian, Charlie Benante, Dan Spitz, Frank Bello felállással kezdtek turnéba. Bár a turné sikeres volt, számos rajongó megorrolt rájuk. Mivel Belladonna a turné után nem akarta folytatni a munkát a többiekkel, az Anthrax újra énekesprobléma elé nézett. Kipróbáltak néhány arcot, pár koncerten Bush is besegített, végül Dan Nelson-nál állapodtak meg, de ő is hamar a csapaton kívül találta magát. Jelenleg ismét Bush áll a mikrofon mögött a koncerteken, és úgy tűnik, ő fog szerepelni az idén esedékes Worship Music albumon is, bár egyelőre minden kétséges. Az viszont biztos, hogy a viszontagságok ellenére az Anthrax még mindig magas fordulatszámom pörög a színpadon.
  
  A „nagy thrash négyes” már önmagában hatalmas vonzereje a Sonisphere fesztiválnak, de Csehországban jelen lesz még a fiatalabb generációt képviselő Mastodon , akik a 2000-es évek egyik legegyedibb hangzású és stílusvilágú zenekarává nőtték ki magukat. Elvont zenei világra épülő, kifacsart progresszív témákból gyúrt számaik rengeteg érdeklődőt és rajongót csábítottak magukhoz. Remission című debütalbumuk után a Leviathan hozott áttörést, amit tetézett a 2006-os Blood Mountains sikere. A komoly turné- és fesztivál részvételeknek hála, a Mastodon nevét rengetegen megismerték és istenítik világszerte. Legfrissebb, Crack The Skye névre hallgató albumuk még elvontabb, és még szokatlanabb lett az eddig megszokottnál, de pont ez a Mastodon sikerének titka. A koncertfellépéseken pedig az is kiderül, hogyan lehet mindezt átadni élőben.
  
  A modern metal különféle irányzatai is képviseltetik magukat a DevilDriver, Stone Sour személyében, továbbá fellép még a grunge legenda Alice In Chains, az Elvis-metal stílust megalkotó Volbeat, és a hardcore/punk Rise Against.
  Az idei év egyik legrangosabb eseménye lesz a Sonisphere fesztivál, hiszen elképesztő nevek osztják meg egymással a deszkákat. Más-más helyszíneken olykor a fellépők is változnak, a magyar közönségnek talán a június 19-i állomást érdemes betervezni Csehországban, ahol végül az eredetileg meghirdetetthez képest új helyszínen, Milovice-ben kerül megrendezésre a fesztivál. Kihagyhatatlan esemény, a jegyek pedig az eventim hálózatán keresztül megvásárolhatók.


Kulcsszavak:
  sonisphere     metallica     slayer     megadeth     anthrax     heaven and hell     mastodon     devildriver     stone sour     alice in chains     volbeat     rise against     milovice     dave mustaine     cliff burton     dave lombardo     black sabbath     kirk hammett     lars ulrich     james hetfield     scott ian 


Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Sonisphere fesztivál

 kapcsolódó cikkek: 

Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben

Volbeat: hallgasd meg élőben a For Evigt dalt

Itt a Suicidal Tendencies új klipje Dave Lombardo-val

Black Sabbath: box set 10 év kiadványaiból

Nova Rock 2017 - 2. rész
 a rovat legfrissebb cikkei: 
A Pavementből ismert Scott Kannberg szólóprojektjével érkezik a Dürer Kertbe
Simon McBride trió a Muzikum színpadán
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
Álomszerű sötétség – Forest Swords először Budapesten
Serious Black- power metal csapat a Durerben
Alien Ant Farm, Soil, Local H februárban Budapesten
Voodoo Papa & Szokolay Dongó Balázs
Wintersun, Whispered, Black Therapy
Posztszovjet őrület -TOMM¥ €A$H a Budapest Parkban
CSEH TAMÁS 75
Evergey: szeptemberben az A38-on
 kapcsolódó fotók: 

Volbeat (DK) - 2010. március 5. Diesel Klub

Volbeat (DK) - 2010. május 14. Puskás Ferenc Stadion
 kiemelt 
Avatarium, Slayerking: progressziv doom metal a DURER Kertben
  
Harmadik nagylemezét mutatja be a svéd Avatarium szeptember 30-án, Budapesten

Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
James Newton Howard Budapesten- 3 Decades of Hollywood Music
Blood Incantation, Spectral Voice
An evening with PAT METHENY
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 die toten hosen    cloud 9+    velvet revorver    cate blachett    gentleman    krinolin    simple plan    witkin    opera    quimby    spread eagle    what we all come to need    macbook pro    daedelus (usa) live    stone sour    the horibillies    eddie vedder    vengince    helgrind    ingrowing    tesseract    excrementory grindfuckers    dresch mihály    vágtató csodaszarvas    sanctuary  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2017 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!