Az év utolsóelőtti napján jelképesen búcsúztatta az óévet egy olyan csapat, mely hazánkban tagadhatatlanul műfajt teremtett. Továbbá az is nyugodtan elmondható, hogy a gép az közel 30 évében szinte túlélőnek és megújulónak nevezhetőek. A nagy öreg Rudán Joe és a többi meghatározó arc - Pintér Csaba (basszusgitár), Nagy Dávid (gitár) és Czébely Csaba (dobok) -, akik Kukovecz Gábor mellé állva remekül kiegészítve egymást még most is műfaji kilengés nélkül és töretlenül nyomják a metalt. Noha az évek alatt azért finomodtak a dalaik, mégsem mondható, hogy belefáradtak volna a metalba. Sok változáson mentek keresztül: sokan jöttek és mentek el nemcsak a csapatból, hanem a közönség sorai közül is. A rajongók felnőttek (pont úgy, mint én) szegecses (urambocsá PVC) dzsekijüket levetve már nem pitralont kennek frissen borotvált arcukra, és már nem kannás bort szürcsölve jöttek szórakozni, hanem minőségi anyagot fogyasztva mulatták ezt az idei évzáró fellépést.
A Wigwam szervezői jól döntöttek, amikor benyomták valamelyik AC/DC koncertfilmet, a bulinak ugyanis ezzel a filmmel adták a felütését. Majd hangulatfokozóként DJ Paplan és az éttermi III. osztályú besorolású Krízis köszöntötte a karácsony után italozni és bulizni vágyó fiatalokat. Nem tudom, de sejtem, hogy a GÉP rajongói csak udvariasságból reagálták le a hallott produkciót. A Krízis lelkes produkcióját követő ováció, tapsvihar pont úgy maradt el, mint a zenekar szereplésének bravúrossága. A közönség tudta, hogy mit lehet lenyomni a torkán. És hát sokuknak ezt nem! Holott becsülettel döngöltek és a megszólalásukban sem volt hiba, de mégsem klaffolt valami. A Krízis fellépése után nem sokat kellett várni az est főattrakciójára, a GÉPre. Nem sokat csak egy átszerelési szünetet, Carmina Burana felvezető taktusát, a színpadi-függöny elhúzását és az évzáró koncert megalkuvás nélküli GÉP show kezdetét vette. Nem mással, mint egy igazi őskövülettel, a Maszkkal, ami a csapat első életjele volt 85-ben. Remek dallamok, virga szólók, melyek most is visszaköszöntek. Remek kezdésnek volt tekinthető e dal beválasztása.
De nem óhajtanék nagyon hasonlítgatásba belemenni, de Kalapács emblematikus hangja, mellyel megszoktam többek között ezt az elhangzott régi Gép dalt is és a többi elhangzó régi GÉP dalt (Pokoli színjáték, Háború gyermeke, B. S. emlékére, Ítélet helyett, A lázadó, Vallomás, Éjféli harang, Jel, Újra születnék, Gép-induló, Itt és most és a Mindhalálig r´n´r). Kalapács 90-ben távozott a csapatból, de a hangja tagadhatatlanul és végleg bevésődött a Pokolgép márvány szarkofágjába, mint B.S.-é az AC/DC-be. Őt váltotta egy szintén hiteles arc, a remek torok Rudán Joe. A lényegen semmit sem változtatott a személycsere, mert a Pokolgép muzsikájához továbbra is illik a férfias karcos Rudán-féle hang, és a színpadi kiállása valamint a láncból készült mikrofonállvány. (Tagadhatatlan, hogy Joe hangja az évek alatt veszített a fényéből.)
A programban kérdés nélkül dörrentek meg vegyesen az előbb felsorolt régi GÉP dalok és vegyesen a Rudán-féle új korszak dalai is (Így szép az élet, Panasz van rád, Feltámadt éj, Poklon is túl, Adj új erőt, A túlélő, Minden nap, Szökevény, Az elesettekért, Győzd le a gonoszt, Tedd a kezed és Hol van a szó), hisz igy volt kerek ez a produkció. Nem kellett kérni, mert mindenki megkapta az általa várt, a számára kedves vagy gyűlölt dalokat. Hisz nem volt olyan album, melyről nem szemezgettek volna, csak a zene kellett és semmi más. No igen némileg az elfogyasztott szesz, zene, női hullámzó cickók, feszes női fenekek mellett hangulatfokozónak a csapat bevetette a legújabb szerzeményét: a penismant vagy kéjmant, mely megközelítőleg 180 cm magas faragott, Ogre szerűség volt ágaskodó férfiassággal. Az biztos, hogy sok szende szűzies pislogó leánytekintet csak félve pillantott oda... A bulit az mentette meg az Irgalmas Rendi Nővérek haragjától, hogy valaki a csapatból egy lazán rádobott törülközőt helyezett a méretes szerkezetre.
Gondolom, minden jelenlévő egyetért azzal a gondolattal, hogy ez volt az a koncert, melyre minden rajongó vágyik. Csak olyan Pokolgép dalok hangoztak el, melyet maguk a rajongók is hallani szertettek volna, és az ígéretnek megfelelően hallottuk is. Hisz a GÉP volt, van és lesz. Hiteles megszólalású, profi tudású társaság, de nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy miért nem volt minden esetben tökéletes a hangzás. Miért?
És legvégül az est főszereplői: Joe, a hang nem kisebb szereplő a GÉPben, mint a többiek. Ő mint sziklaszirt úgy állt hegesztett lánc állványa előtt: szórta az igét a nagyérdeműnek, mi meg egy emberként énekeltük az elhangzott dalokat. Kukovec és tanítványa Dávid remek gitárosok, olyan természetesen játszották el az elhangzó dalokat, ahogy az a nagykönyvben meg volt írva. Virgáztak, képletesen villáztak, nyűtték a hathúrosaikat. Pinyő maga volt a megtestesült boldogság szobra. Vigyorogva hozta az alapokat a legfiatalabb harcossal, Csabával, aki ez alkalommal sem tudott téveszteni, csak egy kicsit. Remek masszív csapat, még masszívabb rajongótáborral. Végezetül, most is meggyőzött bennünket ez a harmincéves, sok tagcserén átesett és 15 db teljes értékű lemez, 4 koncert album és számtalan kiadvány utáni csapat.
17:21
