szerző: BarnaDanny Cavanagh és Anneke van Giersbergen akusztikus estje 2009. december 28., Budapest, Fővárosi Művelődési Ház
A 2009-es esztendő záróakkordjaként egy nagyon kellemes koncertest került megrendezésre a Fővárosi Művelődési Ház színháztermében. Az évente visszatérő Anathema gitáros Danny Cavanagh mellett most az elbűvölő ex-The Gathering énekesnő Anneke van Giersbergen is zenélt/énekelt nekünk, így egy nagyon különleges élménynek lehettünk részesei.
A két muzsikus előadása előtt a Turbo nevű magyar zenekar melegítette be a közönséget. Az este szellemének megfelelően ők is akusztikus szettet prezentáltak a szépen megtelt színházterem közönségének. Az öttagú banda egy jó fél órában adta elő pszichedelikus hatásokkal felvértezett, régi időkre emlékeztető rock muzsikáját. A zenészek jól teljesítettek hangszereiken, és a legjobban Tanka Balázs énekes élt együtt a muzsikával, bár szerintem kicsit túljátszotta a szerepét. Tunyogi Péter emlékére a Lámpagyár című számot is előadták a P.Mobiltól, és kicsit fura volt hallani ezt a dalt ilyen akusztikus előadásban. Ettől eltekintve egy alapvetően jó koncertet adtak, kellően bemelegítették a közönséget az este fő produkciójára.
Danny és Anneke előadása három szettre lett felosztva: először Danny zenélt szólóban, majd Anneke következett, és végül együtt is muzsikáltak. Ez egy elég hosszú estét eredményezett, amelynek a végére már picit mindenki megfáradt.
Danny Cavanagh a zongoránál kezdte szettjét az Iron Maiden egyik örökbecsű dalával, a Wasted Years-el. Ezek után a mester úr szokásához híven főként Anathema számokat játszott zongorán és az elektroakusztikus gitárján. Volt Fragile Dreams, Lost Control, One Last Goodbye, Flying, Are You There?, no és a Big Love című Fleetwood Mac feldolgozás mellett a High Hopes című Pink Floyd dal is elhangzott. Danny a korábbi szólóestjein is tapasztalt magabiztossággal, remek előadói kvalitásokkal vezényelte le az előadását, és egy 45-50 perc után levonult a színpadról, hogy átadja a stafétabotot Anneke-nek.
A bűbájos, vonzó és megigéző hangú holland hölgy szintén a zongoránál kezdte a programját. Anneke a Pure Air című lemezéről és a nemrég kiadott In Your Room című albumáról játszott. Ezen a két szólólemezén csupa szomorkás, szívszorító dalocska sorakozik, így be kell vallanom, hogy a szettje végére picit már kezdtem unatkozni. Persze az olyan dalok, mint a To Catch a Thief, a Wild Flowers, a Longest Day, a Wonder, a szívszorító The Power Of Love vagy a vidám hangulatú Hey Okay!, mind csodás pillanatokat okoztak. Valósággal beleborzongtam, amikor énekelt a hölgy: hihetetlen, milyen csodálatos, mennyei, és egyben erőteljes, tiszta hangja van Anneke-nek. Mindemellett egy tünemény is: megmosolyogtató volt, amikor minden dal után fürkészve tekintgetett a sötétbe burkolózó hallgatóságra. Több kedves megjegyzése is volt: például megkérdezte, hogy mit csináltunk a hétvégén, hogy telt a karácsonyunk. Azt is elmondta, hogy a tegnapi török koncerten mekkora nyüzsgés volt, most pedig meghitt csönd uralkodik az odafigyelő közönség részéről. Sugárzik a kislányos báj minden egyes megnyilvánulásából, Anneke egy jelenség. Ettől függetlenül kicsit úgy éreztem, néha elveszettnek tűnt a színpadon, és Danny sokkal magabiztosabban, jobban adta elő magát.
Kis szünetet követően elérkezett a harmadik felvonás, amikor Danny és Anneke közösen álltak a színpadon. Ez a rész volt az este megkoronázása: kiegészítették egymást, együtt sokkal jobbak voltak, mint külön-külön. Bár azért akadtak technikai malőrök: a Teardrop című dalnál Danny többször is elrontotta a kezdést, majd végül az elektroakusztikus gitárja is megadta magát, és Anneke gitárján játszott tovább. Hallhattuk ezen részben is Anathema dalokat, például az A Natural Disaster című nótát. Két The Gathering dalt is eljátszottak: a Leaves című klasszikus mellett a You Learn About It-et is nagyon jó volt hallani. Bizonyos számoknál egy holland csóka besegített basszusgitáron, még teljesebbé téve a zenei élményt. Végül egy közös éneklést is sikerült kicsikarni a hallgatag közönségből: a Jolene című ősrégi Dolly Parton nóta refrénjét együtt zengtük a közvetlen és barátságos muzsikusokkal.
Anneke többször is említette az este folyamán, hogy ez egy különleges nap. Nos, szerintem nem csak én éreztem ugyanígy, hogy ez valóban egy különleges, varázslatos este volt, amit még sokáig fogunk őrizni szívünkben és emlékezetünkben.
13:13
