szerző: UtazóSebastian Bach 2009. december 15. Diesel Klub
Nos igen, ez a koncert minden tekintetben a helyén volt! Ütött, vágott, harapott. Pont úgy, mint ennek a mega turnénak összes állomásán itt Európában és Kanadában. Van puca a fószerben és még több hang. Igazán hibátlan. Ez alkalommal se maradt megválaszolatlan az a kérdés, hogy milyen is lesz valójában ennek a pinavadásznak a koncertje?
De addig is az este hangulatfokozója, a Ramones testvérek magyar hangja, a Joystix volt Székesfehérvárról. A csapat nem rossz, és még színpadképes produkciót is össze tudtak hozni. Ennyi és nem több jó kiállású csapat, de azért nem mondható el, hogy felérnek Sebastian Bach nagyságához. Ahhoz még sokat kell róni a rock and roll ösvényét. Kezdésnek a Jet Black, Medicine Man, Seassons, Temptation, és Gotta get Some dalokat nyomták, Ramones 3+1 akkordos döngöléssel.
A tömött stadionokhoz szokott Sebastian és zenekara nagyon elégedett volt a Diesel űrtartalmában összesereglett rajongókkal. Pezsgett és dübörgött a klub. De ha a Nick Sterling tini gitárosát vesszük alapul, akkor ezért még büntetnek! Szinte csak felé fordulva volt hajlandó énekelni, a színpad jobb oldalát szinte le is szarta hümmm, ezért aztán még jobban büntetnek. De ez most részletkérdés, mert a fószernek még mindig van stílusa, jó előadó, aki nem énekelte el hangját. Ez alakalommal is tucatjával tudta volna az öltözőbe bevinni a lányokat, akiknek biztos nem kellet volna kétszer mondani, mert a bálványért szinte mindent odaadtak volna, csak a bankkártyájukat nem.
Nos, újra láthattuk a rock sztárt és biztosíthatok mindenkit, hogy senki nem bánta meg ezt a koncertet, aki itt volt. Sem a muzsikusok, sem a közönség. Egymásra hatottak és viszont. Egyszerűen az első pillanattól a kezek a magasba lendültek és ováció, sikítás kísérte a koncertet. Nem csak az egyszerű, de a bonyolult muzsikus is roppantul leveszi ezt a reakciót, pláne ha a rajongók túlsikítják az alaposan feltornásztatott hangerőt is.
A csapat nagyon fiatal professzionális titánja Nick Sterling, nem véletlenül hívta fel mindenkinek a figyelmét. Kiváló gitáros géniusz, akiről biztos fogunk még hallani. Kente-vágta az akkordokat. A ritmusszekciónál a bevált Bobby Jarzombek. A csapatból nem hiányzott Johnny Chromatic tarkopasz, festett fekete körmű, kicsit más gitáros, valamint a biztos alapokat hozó Rob De Luca voltak megérdemelten hű fegyverhordozói Sebastian Bachnak. Az első pillanattól fogva nem kíméltek senkit, hisz a Slave to the Grind berobbanása igen kipasszírozta mindenkiből az esti végterméket is, de még a koncert elején voltunk, mert Sebastian és kompániája a Big Guns himnusszal még egy lapáttal rátettek. A következő Here I Am számukkal a tempóból visszavettek. Egy kicsit elbizonytalanított a Stuck Inside számuk, mely a 2007-es Angel Downról szólt. (Az este alatt erről a lemezről hallhattuk még A Bitsclap, By Your Side és a You Dont Understandot is.). Stílusosan sorba haladva jött a dögös Skid Row Piece of Me és a gyertya, öngyújtó gyújtogató, közös énekléses 18 and Life sláger is. A döngölő A bitsclap, ezúttal Axl nélkül. Az átlagos rock tétel, a Stabbin Daggers sem tudott kilógni a sorból. De Sebastian egy újabb lírai tétellel, By Your Side-dal a kételkedőket is meg győzte, hogy tud még lírai húrokat is pengetni és lágyan énekelni. A Skid Row slágerek sorát a Monkey Businessel folytatta, ezt követően a You Dont Understand, az I Remember You Two, és a nélkülözhetetlen Youth Gone Wild került a karácsony előtt felállított fa alá. Ha esetleg valamit kihagytam, vagy ne adj Isten összekevertem volna, az csak a véletlen műve lehet.
13:29
