szerző: Sőrés ZsoltChac: Az Esőisten - Láthatatlan Filmek Klubja Extra ami az eddigi sorozatokból kimaradt 2009. december 17. 18:00. Ludwig Múzeum - Budapest
Belépő: 600 Ft
Chac: Az Esőisten Chac: Dios De La Iluvia Címváltozat: Chac: The Rain God (USA) Színes mexikói-panamai film, 1974 Tzeltal nyelven és maja dialektusokban, angol felirattal Vetítési idő: 95 perc Aspect ratio: 1:1:85 - szélesvásznú Hang: mono
Stáb:
Produkció: Cientifilm Aurora Producer, rendező, író: Rolando Klein Zene: Victor Fozado, Elisabeth Waldo Operatőr: Álex Phillips Jr., William Kaplan Jr. Vágó: Harry Keramidas Rendezőasszisztens: Mario Cisneros Művészeti vezető: Jesús Durán Executive producer: Luis García de León Hang: William Kaplan Jr.
Szereplők:
A Jós - Pablo Canché Balam Cacique - Alonzo Méndez Ton A Néma fiú - Sebastián Santis Az Apa - Pedro Tiez
valamint
Antonio Castellanos Antonio Osil Alonso Puj Antonio Ton és Tzeltal falu lakói (Tenejapa, Chiapas, Mexikó)
Chac: Az Esőisten (1974)
”I made the film with a lot of love. I came out of it with a lot of guilt.” (Rolando Klein)
Az 1942. július 16-án a chilei Santiagóban felső-középosztálybeli családban született, magyar nagyszülőkkel büszkélkedhető független rendező Rolando Klein egyetlen filmje, a Chac: Dios De La Iluvia (Chac: Az Esőisten) hasonlóan Werner Herzog Aguirre, Der Zorn Gottes (Aguirre, Isten Haragja /1972/) vagy Alejandro Jodorowsky The Holy Mountain (A Szent Hegy /1973/) című műveihez, a spirituális-szimbolikus út filmje, amelynek alapjául a maja-kicse indiánok szent könyve, a Popol Vuh szolgált. A film, amely a forgalmazó csődje miatt tűnt el évtizedekre, s amely az El Topo (A Vakond /1971/) mellett a kor legnézettebb mexikói kultuszfilmje volt, a Jodorowskyra emlékeztető vallásos szimbolika mellett tiszteletadás Akira Kuroszavának is (olyannyira, hogy az egyik színészt a stáb Toshiro Mifunénak nevezte el). Az egyébként nem etnografikus (hanem a maja mitológiát allegorizáló) film szimbolizmusában és szürrealizmusában a maga különös és eredeti eszközeivel a keresztény kolonializáció hatását vizsgálja a tradicionális maja vallásra és életre. Miközben a mexikói maja faluban élők primitívnek tűnnek, az őslakosok nyakában hordott kereszt és mai korunk néha-néha felbukkanó tárgyai mutatják, hogy a modern civilizáció miként szabja meg „láthatatlanul” kikerülhetetlen útjukat a társadalomba. A film rémült falusi vezetője és a valódi áldozatra képes Jós közötti konfliktus a modern szkepticizmusnak és a múlt misztikus bölcsességének az ütköztetése is: hitetlenség, gonoszság, hataloméhség áll szemben a tiszta spiritualizmussal úgy, hogy a film utolsó jelenete váratlan és szokatlan mélységekig vezető fordulatot hoz.
Valóban van divináció, kapcsolat a „felsőbb” világokkal vagy minden a maga rendje szerint működik úgy, hogy arra földi halandó nem lehet tényleges hatással? Mennyire archetipikusak a civilizációs-pszichológiai változások: a tradíciójával önmagát igazoló hit és évezredes tudás tisztaságának helyére mindig a hatalom akarása, mások manipulálása lép? Létezik-e olyan valódi alkimista tevékenység, amellyel mi tudjuk irányítani a világot (és nem pedig fordítva)?
A film a két operatőr (Álex Phillips Jr. és William Kaplan Jr.) által létrehozott mágikus világával, mesteri, érzékeny képekben mutatja meg a dzsungel valódi hangulatát, organikus szépségét, amelyet a kijelölt maja út szigorú-klausztrofób vonala - az úté, amelyről tilos lelépni - keresztez. (Ez az út szó szerint a rituális maja óvatosság egyik terepe). A növényzet buja zöldjével szemben az aszály sújtotta falu kopott házai és a fekete ruhába öltözött őslakosok állnak; s míg a nyilvánvalóan zöld dzsungel gyarapszik, addig a falu szürke és sötét marad. Rolando Klein elhatározása, hogy igazi bennszülöttekre ossza a szerepeket professzionális színészek helyett, gondoskodott arról, hogy a film akkor is fenntartja a valószerűséget, amikor szürreális események történnek (mint abban a jelenetben, ahol egy bagoly hirtelen emberré, egy törpe pappá változik). Kleinnek, aki két évet töltött együtt a forgatás előtt a Chiapasban, Tenejapában lévő Tzeltal falu lakóival, a Popol Vuh-on (amelynek jelentése maja nyelven: „Gyékényen ülő indián bölcsek könyve”) alapuló forgatókönyv megírásába végül sikerült bevonnia az őslakosokat is, ezzel teremtve meg a Chac: Az Esőisten hiteles és egyedülálló atmoszféráját (hogy a film eredeti hangszereken megszólaltatott autentikus és kitűnő zenéjéről ne is beszéljünk!). A szereplők játéka hiteles és átélt; külön kiemelendő a főszereplő Pablo Canché Balam (A Jós felejthetetlen, karizmatikus szerepében), ill. Alonzo Méndez Ton (Cacique, a falusiak agresszív vezetője, aki elvesztette hitét az ősi rítusban) és Sebastián Santis (a „Néma gyermek”;, aki azért született így, hogy megtartsa isten titkait és aki szavakon túli, lelki kapcsolatba kerül a jóssal) lenyűgöző alakítása. A súlyos szárazsággal küzdő falu lakói kétségbeesésükben egy rejtélyes, „varázsvesszős” Jós segítségét kérik, hogy hozzon nekik esőt. A Jós, miközben beavatja őket az ősi rítusokba, a keresők csoportját csodákkal teli úton vezeti el a vizek anyjának a kútjához, amelynek vizét is fel kell használni ahhoz, hogy Chactól segítséget, esőt kérjenek egy maja szertartás keretében. A Chac: Az Esőisten a film mágiája: tiszta, különös és mindmáig aktuális, elfeledett remekmű a spirituális útról.
”Magic wins the day” Carlos Castaneda)
A film információs vetítés keretében kerül bemutatásra. A filmet DVD-ről vetítik és a műsorváltoztatás jogát fenntartják!