A görög lányoknak mindössze három dolguk van életükben. Egy: hogy hozzámenjenek a görög fiúkhoz, kettő: hogy görög bébiket hozzanak a világra, és három: hogy haláluk napjáig etessék őket. (Toula Portokalos)
Még soha ennyi kedves és humoros klisével teli filmet nem láttam. Kisírtam a szemem a boldogságtól, s mikor felkapcsolták a villanyt úgy tettem, mintha baromi náthás lennék.
Ez a film egy merő közhely: az amerikában élő görög család éttermet üzemeltet. A családfő, Gus (Michael Constantine), a minden döntésben kompetens és szigorúan konzervatív apa csak sok cselezéssel hajlandó lányát, Toula-t (Nia Vardalos) főiskolára járatni. Szerinte nőnek már így is éppen elég okos, ahhoz meg minek diploma, hogy szüljön öt gyereket és otthon főzzön, mosson takarítson.
A hölgyemény belezúg egy talpig amerikai srácba, Ian Millerbe (John Corbett), aki Toula főiskolára való bejutásának köszönhető átváltozás után (hernyóból pillangó) végre észreveszi álmai asszonyát, a teltkarcsú idomkkal megáldott leányzót, aki mellesleg állati jó fej, és 30 éves korára éppen itt volt az ideje, hogy szembe szálljon a szülői szigorral, és megnevelje a papát.
Az amerikai pasinak meg kell küzdeni az egész görög pereputtyal, ám mindez mitsem számít, hiszen szíve választottja minden rossz tréfát, minden nehéz ételt, és hangos családi csatározást megér.
Végül persze a vőlegény szülei is megbarátkoznak a gondolattal, hogy egy totálisan pörgő család rokonságába kerüljenek, ehhez azonban eleinte több liternyi uzora van szükségük. Mindenesetre a vígjáték fináléja egy hatalmas lagzi, ahol senki sem maradhat szomjas vagy éhes, függetlenül vegetarianizmusa fokától. A filmet egyébként Torontóban vették föl, ahol kirívóan sok a görög család, s bizony a jelenetek valós mulatságokat örökítettek meg, hiszten minden görög valamelyik másik görög ismerősének az ismerőse, de az is lehet hogy rokona, így volt ez a rengeteg statisztával is, akik igen jól érezhették magukat a forgatáson.
Joel Zwick filmjét tehát amelynek mellesleg Tom Hanks a producere , a Bazi nagy görög lagzit, érdemes megnézni valamelyik borúsnak induló hételeji napon, mert garantáltan feldob. Azt azonban nem nagyon értem, hogy miért rebesgetik azt, hogy ez kultuszfilm, hiszen semmi eredeti, semmi új, és semmi kirívó nincs benne, csupán az iszonyú kedves emberi gesztusok, a hétkoznapok, és pesze az az oltárian hollywoodi gesztus, miszerint még az utolsó nevesincs aktatologató is megtalálhatja a maga boldogságát, ráadásul úgy, hogy hetedhét országba is eljut a híre. Főleg ha akkora családja van, mint a főszereplő görög kisasszonynak!
A film egybként a valóság szülöttje, a forgatókönyvet Nia Vardalos (Toula) önéletrajzi elemekből írt saját színpadi darabjából adaptálta. A darab ráadásul egy egyszemélyes előadás volt, s lám, óriásira nőtte magát.
Rendezte: Joel Zwick
Főszereplők: Nia Vardalos, John Corbett, Michael Constantine, Lainie Kazan, Andrea Martin, Joey Fatone
Írta: Charles Bohl, Phillip Schneider
Eredeti cím: My Big Fat Greek Wedding
Forgatókönyv: Nia Vardalos
Fényképezte: Jeffrey Jur
Zene: Chris Wilson, Alexander Janko