szerző: BarnaUlver 2010. február 20., Budapest, A38
2010. február 20-án nem más játszik az A38-on, mint az Ulver, Garm legendás zenekara. Külön érdekesség, hogy ez lesz a csapat első és egyben utolsó turnéja! A környező országokban sem lesz túl sok állomás, így akit érdekel a produkció, mindenképpen készüljön fel időben, ugyanis 500 darabra van limitálva a december 31-ig 6000 Ft-ba, utána 6900 Ft-ba kerülő jegyek száma! (Elővételre a ticketportal.hu-n, az A38-on és a nagyobb, vonatkozó zenei boltokban lesz lehetőség.)
A továbbiakban következik egy ismertető azoknak, akik nem ismerik az Ulver nevet.
Az Ulver neve a norvég „farkasok” szóból ered, maga a zenekar pedig 1994-ben indult, erősen formabontó black metal formációként. Első három lemezük (Bergtatt - 1994, Kveldssanger - 1995, Nattens madrigal - Aatte hymne til ulven i manden - 1996) „Black Metal Trilógiája” már az első pillanattól kezdve felkeltette a műértő közönség figyelmét, hiszen már itt is egyértelműen kiütközött a kísérletező szándék, a zenei-stílusbeli elemek direkt feszegetése. Bármennyire is szokatlan módon közeledtek ehhez a szélsőséges stílushoz, amelynek egészen konkrét sémái vannak, azt senki sem sejthette előre, hogy az ezt követő albumok mennyire szöges ellentétben fognak állni a kezdeti iránnyal. Az első meglepetés az 1998-as Themes from William Blake´s The Marriage of Heaven and Hell volt, ami a méltán híres Blake-művet dolgozza fel, a szöveg teljes felhasználásával; hullámzó, történettel együtt váltakozó zenei körítéssel. Itt a black metal hatások már egyátalán nem hangsúlyosak, stílus szerint besorolni lehetetlen feladat lenne, hiszen tényleg olyan, mint egy hangos színdarab. Megjelennek benne éteri-pokoli ambient elemek, de ezek mellett a sötét elektronika is helyet kap, sőt. Az egész dupla korongra jellemző a bőven használt elektronikus háttér, konkrétan drum and bass hangulatú tört ütem és industrialt idéző alapok, de a teljességet Garm páratlan hangja adja, ami abszolút Ulver-fémjelzés.
A 2000-ben kiadott Perdition City igazi unikum az igényes zene kedvelőinek, a rajongók számára pedig az első olyan csemege volt, ami tökéletesen elrugaszkodott minden addigi, nagyjából gitárközpontú elődtől. Első hallgatásra is feltűnő a sok ambient, trip-hop és dark jazz hatás, ettől pedig kategóriákkal nyugodtabb, kifinomultabb lett az összhatás. Sokak szerint ez az az album, amely valamiféle esszenciát mutat az Ulver munkásságából. A következő, 2006-os Blood Inside már jóval nehezebben emészthető darab, kaotikus, kísérleti elektronikákkal és tetemes mennyiségű experimentalizmussal.
Az eddigi utolsó, 2007-es Shadows of the Sun album végtelenül finom, visszafogott vehemenciája nem volt meglepő lépés, viszont nagyon is kedvezett az emészthetőbb ambient zenék rajongóinak. Szürke, ködös, párás hajnalok hangulata köszön vissza a számokból, meditációs szőnyegekkel és mély, Garm-féle baritonnal. Így lett a gyűjtemény eddigi legnyugodtabb darabja, amivel gyakorlatilag tökéletesen lezárult a nagy kör, az indító „Black Metal Trilógia” ellenpontjaként.
A soralbumok között megjelenő több mint 10 kislemez és 2 filmzene szinte kivétel nélkül más és más irányból közelítik meg az Ulver saját hangját. Többnyire merészen kísérletező, monumentális alkotások ezek, újabb és újabb szokatlan perspektívából, újszerű hangzással és hozzáállással magához a zenéhez, ami erősen kihat a koncertezésre is. Ahogy Garm is mondta egy interjúban, számára a zenélés olyan, mint a festőnek a festészet: a művész rengeteget dolgozik a művén, de miután kész van, nem akar többé hozzányúlni, mert úgy jó, ahogy van. Ez eredményezte azt is, hogy hiába a 15 éves háttér, az Ulver koncertek ritkaságszámba mennek, a banda életművét egyátalán nem kísérték végig hatalmas turnék és gigakoncertek. Ez a mostani lesz az első és egyben utolsó turné, így hatalmas megtiszteltetés számunkra, hogy mi is vendégül láthatjuk az északi legendát. Reméljük, nem vagyunk egyedül és sok ismerőssel találkozhatunk majd az A38-on!