beszámoló [koncert]  2009. november 27. péntek   13:35

nincsen hozzászólás

  A Hardcore Superstar egy igazi street metal négyes Svédországból. Nem hardcore és nem is szupersztárok, de derekasan művelik azt a muzsikát, amit a Skid Row tudhatott magáénak a nyolcvanas évek végén. Tehát mégiscsak passzol a név.
  
  Vendégnek itt az Avatar, akik szintén svédek, szintén használják a szemceruzát és szintén a lányok kedvencei. Félúton a dark rock és a death metal között lézengenek, és élőben kevésbé félelmetesek, mint a The Great Pretender maxi borítójához megteremtett barbár karikatúráik. Csakhogy ezek az alig huszonhárom éves arcok tavaly harmincegy nap alatt lenyomtak huszonnyolc európai bulit az Obituaryval és a Holy Moses-szel, illetve leigázták a texasi Austint az Enslaved társaságában így aztán senki sem róhatja fel nekik, hogy a poszterre való csajkedvenc, Johannes Eckerström inkább igazi frontember, mint dalnok, és hogy a zene nem mindig talál célba. Az Absolute Vodka mintájára reflektáló Absolute Avatar feliratú pólójuk pedig remekül emeli az égőkből kirakott zenekarnevet idéző, kissé szerény háttér fényét.
  
  Végre eljött hozzánk a Hardcore Superstar, akikre nagyjából annyit kellet várnunk, mint a Backyard Babies és a The Hellacopters idelátogatására tehát ők sem egyenesen a csúcsról érkeztek. Ez persze semmilyen minőségi változással nem jár, így aki nehezen bírja ki a múltkori budapesti bulit izzadságszag nélkül lelkesen levezénylő egykori Skid Row-s Sebastian Bach december 15-i street metal koncertjéig, az a legjobb helyen jár. A négyes idei, hetedik albuma, a Beg For It már a metal-multi Nuclear Blast kiadónál jött ki, és ez a tény is elűz minden kétséget.
  
  Joakim „Jocke” Berg énekes az a figura, aki Axl Rose és Steven Tyler indirekt keverékeként beleadott apait-anyait, tehát hangot és mozgást is. A másik három svéd, Magnus „Adde” Andreasson dobos, Martin Sandvik gitáros és Thomas Silver gitáros utódja, Vic Zino is kitesz magáért olyan az egész, mint egy sleaze rockban erős, kevésbé thrash metalos Death Angel. Márpedig ez nagy szó. Üröm az örömben, hogy a régebbi dalokat koncerten már alig veszik elő (ezúttal konkrétan egyet sem): pont úgy mossa le az idő a palettáról ezeket a korai darabokat, mint a szakadó eső Jocke hajlakkját és sminkjét a Have You Been Around videóban a 2000-es Bad Sneakers And A Pińa Colada lemezről. Pedig annak idején ez a klip is sokszor forgott a VH1 péntek esti rock műsorában, a Linkin Park és a Rammstein aktuálisai mellett, ráadásul zenei irányt sem váltott a banda.
  
  Ami viszont szól, és nem is akárhogy: This Worms For Ennio, Beg For It, Into Debauchery, Medicate Me, Shades Of Grey, My Good Reputation, Kick On The Upperclass, Nervous Breakdown, Blood On Me, Bag On Your Head. Terpeszben a lábunk, az idő szalad, és bár még csak háromnegyed óra futott le, már el is köszönnek. Na persze, úgyis visszajönnek bizonygatja magának és a másiknak az ember. Igazunk is van illetve lehetne , mert ismét porondon a banda, a vad fiúk a Wild Boys-zal. Ha széken ülnénk, mindenki hátradőlhetne megnyugodva, de csak koporsóban álmodunk, és ezt a nagyszerű Dreamin In A Casket is igazolja. Come, smash up your seats tonight nem volna szabad, de megfagy bennünk a véralkohol, amikor világossá válik, hogy pontosan egy óra után tényleg itt a vége, ugyanis az ökölrázós We Dont Celebrate Sundays mindig az utolsó. Az utolsó szög a koporsóban. Mire feleszmélünk, a svédek már javában aláírást osztanak és ölelkeznek a rajongókkal a vakuknak. Az egyik szemünk sír, a másik vörös.
  
  A Hardcore Superstar nem hardcore és nem is szupersztárok, és a vasárnapot sem ünneplik. A Hardcore Superstar egy igazi street metal négyes Svédországból a hatvan perc meg pontosan egy óra.

Kulcsszavak:
  hardcore superstar     avatar     backyard babies     the hellacopters 

Szólj hozzá!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása:

 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás