szerző: PjotrJuhász Kata: Bach Testben 2009. november 04 – 05. 20:00., MU Színház - Budapest (XI. Kőrösy József utca 17.)
Az este során bemutatásra kerülő két különálló színpadi mű társalkotója Juhász Kata koreográfus mellett Korai Zsolt audiovizuális művész, aki a darabok hangzó- és látványvilágának létrehozásában jelentős részt vállalt. A koreográfiák zenei alapja egy-egy szólóhangszerre, hegedűre illetve csemballóra írt Bach mű, az Egy nő című koreográfia zenei alapja, a G-moll hegedűszonáta Itzhak Perlman előadásában, a Juxtaposition című koreográfia zenei alapja, a Goldberg variációk ezúttal zongorán, Glenn Gould híres interpretációjában hangzik el felvételről.
Az est programja: Egy nő Előadják: Sebestyén Tímea, Juhász Kata Zene:J. S. Bach: G-moll hegedűszonáta Fény: Szirtes Attila Látvány / videó: Korai Zsolt Koreográfia, fény, videó-koncepció: Juhász Kata
A darab - bár ketten táncolják - egy nőről szól. A gömbölyűségről, a szögletességről, a könnyedségről, a nehézkedésről, a légiességről, a földhözkötöttségről, a gyorsaságról, a lassúságról, az elsietettségről, a lemaradásról, komplementerségről és ellentétről, a fehérről, a feketéről, a színekről, a színtelenségről. A testről. A testről, ahogy minderről árulkodik. Ezáltal pedig a női archetípusról. És szól a darab Bachról is, akinek G-moll hegedűszonátája ihlette azt.
Juxtaposition (egymás mellé helyezés)
Előadják: Gulyás Anna, Sebestyén Tímea, Grecsó Zoltán, Gulyás Oszkár, Kelemen Krisztián Zene: J. S. Bach: Goldberg-variációk, Korai Zsolt Fény: Szirtes Attila Videó, látvány: Korai Zsolt Koreográfia: Juhász Kata
Van egy világ (vagy nincs). A fejünk fölött, vagy a lábunk előtt, ha máshol nem, a színpadon. Hogy pontosan mi van ott, nem nagyon tudjuk, többnyire nem látjuk, sohasem hallottuk. Vagy mégis?
Hogy mi nincs ott, könnyebben el tudjuk képzelni: nincsen szomorúság, keserűség, düh, szenvedély, és nincsen valószínűleg, mint annyi más- öröm sem. Ott laknak nevezzük így őket-, ott laknak az angyalok. Mi van ott rajtuk kívül? Talán a zene. És bennük? Ugyanaz. Csak mindig másként. De biztos nincs bennük szorongás, nincs félelem, nincsenek érzelmek egyáltalán. Semmi, ami a belsőjüket megzavarhatná. Így hát ez a külsejük is. Csakhogy valahol nekünk is laknunk kell, és ezt tudják ők is, tudják, mert ez nekünk sem megy hang nélkül.
Ez van, - ha igaz. De melyik világ igaz? Vagy van. Vagy nincs?