beszámoló [koncert] 2003. január 9. csütörtök 16:53
nincsen hozzászólás
szerző: mogyoroQuimby lemezbemutató koncert 2002. december 29., Petőfi Csarnok
Hosszú-hosszú szünet után újra Quimby koncert volt. Lemezbemutatónak hívták - én ´csak´ koncertnek. De ne rohanjunk azonnal ennyire előre.
A belépő ára - a klasszikus vicc szerint - két fütty volt, de ennek ellenére egy elviselhető teltházat hozott a zenekar. Ezek szerint meg kell szoknunk, hogy az árak az egekig húznak - cserébe a sztárzenekarok ritkábban lépnek fel - s talán nem rutinból szólalnak meg a számok.
A kapukat fél kilenc felé nyitották ki - s kilenc óra magasságában már túl is voltunk a beléptető rendszer tapizós részén. Bent a három ruhatárból kettő működött, hosszú sorokkal. A büfé árai viszonylag olcsónak mondhatóak - ezt az újítást remélhetőleg megtartja a PeCsa. Ennyi bevezetés után nézzük a koncerteket.
Az előzenekar a First Session volt. A zene kellemes jazzes muzsika, ami bármely kávéházban a háttérben észrevétlenül adná a hangulatot. Talán a PeCsa színpadán is jól hangozna - ha nem volna az énekes. Nem csak arról van szó, hogy énekhangból (ha ez az volt) nem kell semmi, hanem a túl hosszúra nyúló bevezető szövegek (tömve üres frázisokkal, összevisszasággal) elveszik az ember kedvét a zenekar produkciójától. A második szám után inkább a büfénél történő beszélgetést választottam.
A Quimby koncertje számomra ott kezdődött, ahol a First Session véget ért - a második szám után értem be. Régen hallottam őket koncerten játszani - nem az én hibámból, kényszerszünetet tartottak. Be kell vallanom, hogy a táncolási kedv nehezen ért el - körülbelül a Marmonkanna tánc környékén. Addig, mintha rutinból játszottak volna a színpadon, mindenfajta lelkesedés nélkül. Tibin nem volt bőrnadrág, nem ivott bort, Líviusz nem mesélt vicceket a számok között, inkább a magányosságról tartott kiselőadásokat - s néha onnan tudtuk, hogy vége, hogy a közönség tapsolt - de be kell vallanom, a koncert ´hevében´ én sok bevezetőszöveg értelmét nem értettem - illetve nem jutottak el hozzám a szavak.
A számok elején a bevezető dallomok gyakran elnyúltak, idő kellett, hogy rájöjjünk, melyik számról is van szó. Ez nem feltétlenül rossz, egy kis jamelés régebben is jellemző volt a zenekarra, hiszen - és talán itt jött ki a lemezbemutató jelleg - a Káosz Amigosnak jellemzője, hogy a dallamok letisztultak, összeforrtak. S most ezt a régi számokra is megpróbálták rávetíteni. De ezzel végkép eltűnt a füstös bár hangulat a zenéből, amiért anno sokan megszerettük a Quimbyt. Hiányzott a játék a közönséggel. Egy zenekar lett, akik profin lejátsszák, amit a közönség elvár tőlük, de a kiégés jelei már mutatkoznak. (Nem feltétlenül ide tartozik, de a zenekar több tagja is mozog más utakon, s az összetartó kapocs köztük talán csak a közös project.) A koncert előnyére vált, hogy a régi, még angol nyelvű számokból is hallhattunk egy csokorra valót.
Mit akartam még elmondani... Megvan! Ha valamilyen együttes fellépéséről kicsit is negatív kritikát teszünk fel, a rajongók gyakran elkezdenek szitkozódó leveleket írni felénk - hogy merészeljük ezt. Ezek szubjektív vélemények! S ha valakinek nem tetszik, az ne levélben írja meg, hanem ott a fórum, s akkor látja más is, hogy ezzel a véleménnyel nem ért mindenki egyet. Csak a hangnemre figyeljetek oda - tartalom miatt nem, de trágárság miatt moderálás történik.