beszámoló [koncert]  2003. január 8. szerda   16:58

nincsen hozzászólás

  Az első kaland még Pesten történt a Keletiben. Ezer ember, négy pénztár, és tíz perc a Szombathely felé induló gyors vonatig. Osztottam, szoroztam, és az előttem álló 20 embert nem tudtam elképzelni, hogy ennyi idő alatt megvegye a jegyét. Azon kísérletem, hogy előre megyek és bepofátlankódok elsőnek, kudarcot vallott, mert az első 10 embernek kb. 5 percen belül ment a vonata, 11-diknek lenni, meg minek néhány perccel indulás előtt. Így nem maradt más, mint pótdíjat fizetni fenn a száguldó” koszfészken. Örömömet fokozta, hogy az egyik kocsi kigyulladt Tatabányánál, így 40 percet álltunk. 4 óra és 10 perc. Ennyi idő kellett, hogy 220 km-t megtegyek a MÁV egyik gyorsán. Ilyen lassan csak a személy tudott volna leérni, úgy a nyolcvanas évek elején. A fáradalmakra ebéd és ivás, aztán séta a helyszínre.
  
  A Streetpunk Night első fellépője a Tizenhét volt, akiket bármennyiszer láthatok, hallhatok, produkciójukat mindig tudom élvezni. Most is hozták a formájukat, természetesen Szabival (ének) az élen, aki higanymozgásával újfent minta skankingolást mutatott be a színpadon.
  
  Kicsit váltottunk maximum rockandoi-ra Böilerékkel. Koncertről, koncertre szerettem meg zenéjüket, amely teljesen egyedi itthon. A felállás gitár-ének, basszus, dob. Semmi cifrázás, semmi mozgás, és felesleges magamutogatás. A buli elég jól sikerült, volt nagy mozgás, főleg a tapolcai különítmény tett ki magáért a parketten. Böilerék is hozták a formájukat, majd a fellépés után sörbe fojtották örömüket, csakúgy mint a közönség nagy része tette ezt Zugló tiszteletére.

  Na, itt kicsit homályos rész következik, mert sokat dumáltunk meg ittunk az új ismerősökkel, és nem tudom, hogy mi volt a sorrend, de hát kezdem a Social Free Face-el.
  
  Sokan kivonultak frissíteni, pihenni, amit nem tudok mire vélni, mert hogy szerintem a savariai hc arcok tudnak valamit, amit érdemes figyelemmel kísérni. Hát, a SFF-nek az én várakozásaimat is sikerült felülmúlni, mert iszonyú jó koncertet adtak ezen az estén. A 2×2-es színpad elemeket teljesen szétugráltak a srácok. A hangosítás is meglepően jó volt, még értettem is a szövegeket. Kár, hogy csak 30-an tomboltak a színpad előtt, de legalább az addig a szájukat húzók is pozitívan nyilatkoztak a SFF ténykedéséről aznap.
  
  Azt, hiszem a főzenekar előzenekara az Hátsó Szándék volt, vagy valami ilyesmi. Ehhez a koncerthez sem kellene mit írnom, mert hiszen az ország legnépszerűbb (én még nem hallottam olyat, hogy valaki nem szereti őket) streetpunk kollektívája. Középen durvultak az emberek, a kezek nyújtott mutatóujjal folyamatosan a magasban, és persze ment a szövegek szóról-szóra való éneklése.
  
  Megkíséreltem a fellépés vége felé fotózni, de a ráadás Skinhead Reggae” és Együtt az utcán” slágerek alatt, kb. 20-an voltak a színpadon, Gerit nem igazán láttam a srácok alatt, de a végén, még is mindig az Ő kezében volt a mikrofon. Egyébként az előbb említett számok duplán el lettek játszva, tehát kétszer is volt lehetőségem megörökíteni a közönség és a Hátsó Szándék összeolvadását a színpadon.Gyorsan próbáltam regenerálódni, hogy túléljem a Los Fastidiost. Az olasz streetpunk csapat 5 fővel nyomja. Két gitár, basszeros (az Inerdzia baszeros-énekes lánya Elena), dob és ének. A srácok antirasszista skinheadek, ha valaki még a képek láttán valami rosszra gondolna. Semmi közük, a karlendítős feketében masírozó kopasz gyerekekhez, akik valami teljesen kifordult eszmét vallanak maguknak, ne de ezt majd máskor folytatjuk. Szóval, hogy miről is dalolnak nekünk a taljánok.

  Természetesen szóba került a koncerten a napi politika és Irak kérdése, az antiglobalizmus (Hate G8) és velejárói (mint például Mr. W. Bush nevének előfordulása pejoratív jelzőkkel, ahogy ezt napjainkban teszik nemcsak itthon, hanem bárhol a világon a punk, hc, ska és egyéb stílusú zenekarok). De szó esett az állatok védelméről (Animal Liberation), Kuba szabadságáról (Cuba Libre), az egységről és az ebben rejlő erőről (People Like Us) és sok minden olyan témáró,l amivel egy társadalom kritikus skinhead streetpunk zenekarnak foglalkoznia szükségeltetik. Nagyszerű volt a kontaktus a közönség, és a csapat között, és elég jól sikerült legyőzni a 90 centi magas színpad okozta hátrányokat, ami csordaének esetén nem utolsó dolog. Újból szót ejtenénk Böilerékről, akik példamutatóan szórakoztak a közönség soraiban, csak Madár (dob) ne lett volna olyan nehéz, ami megkönnyítette volna magasba emelését. Még őt is überelte az a srác, aki a színpadon álló hangfalakról (3-4 méter magasról) vetette magát a közönségbe. Elkaptuk
  
  A Los Fastidios kitett magáért, játszott vagy 25-30 számot, de ami mindezen is túl tett az a basszeros csaj volt, aki az egész bulit tág pupillákkal játszotta végig, fülig érő szájjal.
  
  Szerencsére az egyetlen negatívum egy öklét agresszívan lengető 30-as gyerek jelentette az egyébként nem durva koncerten. Sikerült hozzám is elérnie, és ha már ott volt persze, hogy eltalált. Vazzemehettem hűteni a számat, ilyenkor a sör már nem segít. Annyira elment a kedvem ettől, hogy a Barackcát már csak a szabadból hallgattam, két óvári srác társaságában. Hát, kellőképen le lehet fáradni egy ilyen pompás este után, igaz a másnap reggeli kelést követően kicsit másképp láttam a világot, meg más addig nem észlelt sportbaleset nyomaira bukkantam a lábaimon, illetve kicsit fájt a fejem valamitől.
  
  Szombathellyel kapcsolatos hír, hogy jövő március 1-én szintén nagyszabású punk buli készül, úgy 13 zenekarral, köztük az olasz Younganggal, vagy éppen a szlovák Konflikttal. Tessenek készülődni a maratonra!

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: