szerző: life.love.regret.Hold X True, Buried By Time, Destiny (d), Newborn 2002 október 18, Gödöllő, Trafó Club
Ez az este is úgy kezdődött, mint minden koncert előtti, csak éppen a tudat, hogy egy olyan esemény fog történni később, ami többé nem, rendesen megkavarta az érzéseimet. Végül is a koncert jóval fölülmúlta az elképzeléseimet, de úgy hiszem, nemcsak az enyémet, hanem mindazokét is, akik ugyanúgy tátott szájjal néztek, mint ugye az a bizonyos Rozál...”
Kis késéssel az első zenekar a budapest-i Hold X True volt. A banda mind az öt tagja straightXedge gondolkodású, de nem ez a fő momentum sem a
zenéjükben, sem a szövegeikben. Több lemezt kiadtak már, és egyre csak fejlődnek. A legutóbbi (nothing can stop me, nothing can defeat me c.) kiadványon hallható nótákat úgy tudnám jellemezni, hogy nagyon gyors és
lendületes youthcrew heavy metal szólókkal, riffekkel tarkítva. Őszintén szólva ez az, ami jóvá teszi az új HXT lemezt, egyébként unalmas lenne, vagy legalábbis semmi különös. A koncertjüket is inkább ezekre a számokra építették. Ugyan akkor játszottak az előző lemezekről is. Élvezhető volt a koncert, bár szerintem kevesebbet mozogtak mint anno. Bár, persze, az újabb gitártémák közepette nem lehet ugrabugrálni... A buli negatívumaként az egyre erőtlenedő éneket emelném ki és azt, hogy Egy sokat háttal a közönségnek énekelt. Egyébként a dobos és a basszusgitáros nemrégiben alapítottak egy straightXedge kiadót, DieHard Recs. néven.
A következő zenekar a szentendrei Buried By Time volt. Nem is tudom, hogy mi újat tudnék írni róluk. Azt hiszem, hogy inkább azt ajánlom, hogy olvassátok el a róluk előzően írt beszámolókat, hiszen sem új számot nem játszottak, sem más említésre méltó nagy durranás nem történt a koncertjük alatt.
A német Destiny volt sorban a következő. A fiatal srácok mindannyin a vegan/vegetáriánus életmódot tudják magukénak és ezért ki is állnak. Szövegeik is nagyjából e témakörre épülnek, plusz persze a mai világ hátulütőire... Zenéjük leginkább az Earth Crisis nevét juttatta eszembe. Nem negatívum. Azoknak, akik szeretik az effajta döngölős metal-core-t, mindenféleképpen csak ajánlani tudom! Nekem zeneileg nem jött be, viszont abszolút kedves srácok.
Következett az est fénypontja, az utolsó Newborn koncert. Ahogy már fent is írtam, az érzelmeim rendesen meg voltak kavarodva. Nos, a buli előtt talán még nagyobb lett a káosz...
Tök sötétben indult az egész buli és a Carmina Burana szívdobogtatóan vérpezsdítő dallamával. Ami ez után történt, az maga volt egyszerre a paradicsom és a pokol... Az első hang után megőrült mind a közönség, mind a színpadon zenélő öt fiú. Bár eléggé alkoholos állapotban álltak porondra, minden hang úgy szólt, ahogy annak kellett és ha lehet
még nagyobb intenzitással mint valaha. A produkció zseniális volt.
Fokozta a hangulatot az, hogy az első blokk átkötőjeként egy Metallica számot választottak. Tökéletesen építették bele a műsorba. 10 pont! Azok, akik esetleg életükben először (és utoljára) látták ezt a zenekart, biztos azt hitték, hogy ezek abszolút idióta, alkoholista vadállatok. Pedig a zenészek csak jól érezték magukat. Kissé túl jól...
Szinte az összes számot eljátszották, ami valaha írtak. Bár az első cd-ről csak két számot szólaltattak meg. A nóták
összekötéséhez ill. kezdéséhez használtak klasszikus Guns ´N´ Roses és SLAYER riffeket is, amik, mint azt már feljebb írtam, fokozták a hangulatot. Olyannyira, hogy a közönség abszolút az őrület első jelet mutatta... Pár sebesülés is történt, de hát a hardcore már csak ilyen. Én személy szerint nem szeretem a keményen táncolókat, mivel elveszik a kedvét sokaknak attól, hogy megmozduljanak...
Mindent egybevetve ez volt életem egyik legjobb koncertje. Valószínűleg sem a Joy´s Pride, sem a leendő ex-Newborn zenészek által kreálásra kerülendő zenekar nem fog csődöt mondani ilyen élményekkel a háta mögött.