beszámoló [koncert] 2003. január 2. csütörtök 12:37
nincsen hozzászólás
szerző: life.love.regret.Joy´s Pride, Kevés, Bane (boston-usa) 2002 november 18, Trafó Club Gödöllő
Rég vártam erre a koncertre. Nem a főzenekar, hanem az első koncertjét játszó Joy´s Pride miatt. Hogy miért? Hát elmondom: először is azért, mert ígéretes tagoktól igényes zenét vártam, másodszor pedig mert már régóta tettek-vettek az arcok és volt szerencsém régebben is hallani őket és már akkor nagyon tetszett amit produkáltak. Hogy miért mondtam, azt amit mondtam a tagokról? Hát ezért: Kuti dobok [Hátsó Szándék], Ádám-gitár1 [Newborn, Nothing Gold Can Stay, megmégezermás...], Krisztián-gitár2 [ex-Sokan Mások], Laci-basszus [ha jól tudom ő is ex-Sokan Mások, de nem vagyok benne 100%-ig biztos], és végül Jakab Zoli-ének [ex-Newborn]. Na? Igazam van ugye? A koncert pedig abszolúte olyan volt, amilyennek elképzeltem. Energikus, lendületes és megnyerő. Mind a hat szám, amit játszottak tökéletesen felépített hardcore-punk nóta, ami olyan, amire nem tudsz egy helybe állni koncerten! Érdekes volt látni, hogy amíg a Newborn-ra százak ostromolták a színpadot koncerteken, a Joy´s Pride-on ismét ott volt az a bizonyos „U” , amit oly´ nehezen lehet eltüntetni... Nagyon várom már, hogy újra láthassam ill. hallhassam őket! Jövőre, ha minden igaz felvételre fog kerülni pár szám. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz nehéz kiadót találni és megturnéztatni az anyagot. Csak így tovább!
A győri Kevés koncertjének csak a végére értem be sajnos. Az új basszusgitárossal kiegészült, nyakatekert hardcore-t játszó csapat ismét energikus bulit nyomott. De ezt már megszokhattuk tőlük. Jól is szóltak meg jók is voltak. Ismét...ahogy mindig. Aki őket nem szereti, azt csak sajnálni tudom.
Az este főcsapata a boston-i származású Bane volt. Őszintén bevallom, hogy bizonyos pletykák hamis szavaira hallgatva elfordultam a zenekartól, de már bánom. Volt szerencsém beszélgetni velük és kiderült, hogy nagyon is kedves, normális arcokról van szó. Na mindegy...
Mindazok akik miattuk mentek el aznap este megkapták a magukét. Jó értelemben véve persze... Olyan szettet nyomtak az amcsik és olyan energiával, hogy az állam hatalmasat koppant a padlón! Bár azt hittem, hogy a koncertet az újonnan kiadott „Give Blood” névre keresztelt lemez számai fogják uralni, sokkal inkább a régebbi lemezek nótái domináltak. Persze ezt a közönség sem hagyhatta szó nélkül és eszeveszett éneklésbe kezdett mindenki. Mind a színpadon, mind pedig a tánctéren egymás hegyén-hátán éneklő fiatalokat lehetett látni. [én mindezt a biztonságosabbnak tűnő színpadról figyeltem...]
Feldolgozásként a hardcore egyik legzseniálisabb bandájának való tiszteletnyilvánításképp az Unbroken-től játszottak egy számot. A hab a tortán még sem ez, hanem a Can We Start Again? c. nóta volt. Ha lehetséges, akkor még nagyobbá vált az a közönség-massza és még többen énekelték a fogós refrént. A koncert 10-es listán 10-es volt! Le a kalappal mind a Bane, mind a szervező előtt!