lemezajánló [nagylemez]  2002. december 23. hétfő   10:48

nincsen hozzászólás

  A Stratovarius visszatért! Az 1984 (!) óta működő, és jó ideje a klasszikus zenei hatásokban bővelkedő, szimfonikus heavy metal vezető zenekarának számító csapat újra túlszárnyalta eddigi munkáit! Minden addigi sikerüket felülmúló 2000-es albumuk, az Infinite után (melynek turnéján hazánkban is adtak egy hatalmas koncertet) a finn metalkirályok tartottak egy kis szünetet. Ezt az időt sem tétlenkedéssel töltötték persze (aki ismeri a csapatot, az tudja, hogy ezen fanatikus zenészek számára elképzelhetetlen, hogy ölbe tett kézzel üljenek). 2001-ben Nuclear Blast kiadta az Intermission című, csupa különleges ritkaságot felvonultató válogatást, a tagok közül ketten, Timo Timo Tolkki gitármágus, illetve Timo Kotipelto énekes is szólóalbummal jelentkeztek. És persze nekiláttak megírni az új mesterművet.
  
  Már a boltokban van az új albumot megelőző első kislemez, mely a tipikusnak is mondható Stratovarius himnuszhoz, az Eagleheart-hoz készült. Ez a dal csakis az olyan örökérvényű Strato-darabokkal emlegethető egy lapon, mint a Hunting High And Low vagy az S.O.S. A maxi egyébként tartalmazza a dal két verziója mellett a kiadatlan Run Away nótát is.
  
  A Stratovarius 1984-ben alakult, még Black Water néven, s fő hatásaik a Black Sabbath és Ozzy Osbourne voltak. Egy évvel később szállt be a csapatba Timo Tolkki, aki egy ideig énekesként is közreműködött. Ekkoriban léptek arra a dallamos és klasszikus zenei hatású zenei útra, mely mai stílusukig vezetett. Timo hozta a saját hatásait: Ritchie Blackmore, a Deep Purple és a Rainbow legendás gitárosa, valamint a barokk zene voltak legfőbb kedvencei. A banda Helsinki-ben próbált és koncertezett, s első demójuk 87-ben jelent meg az alábbi dalokkal: Future Shock, Fright Night, Night Screamer. Két további kislemezt követően, 89 májusában jelent meg bemutatkozó albumuk, a Fright Night.

  További lemezeik (Twilight Time, Dreamspace, Fourth Dimension) az egész világon megismertették a Strato nevét, s kialakították masszív underground státuszukat, mint kimagasló klasszikus hatású dallamos metal zenekar. Mindegyik albumuk hordozott valami sajátosat, mindegyik daluk mestermunka volt. Ám Timo Tolkki úgy döntött, ezen a szinten már nem elég, amire ő képes a hangszálaival, s nekiláttak énekest keresni. Még hirdetéseket is megjelentettek, ám valaki emlékezett egy jó hangú srácra Lappajärvi-ből, akit aztán Tolkki fel is hívott. Így került a zenekarba Timo Kotipelto, aki már az első közös jammelésen azonnal meggyőzte leendő társait képességeiről. Már az ő hangját hallhatjuk a négyes sorszámot viselő Fourth Dimension albumon. Az album címe igen beszédes, hiszen a csapat számára valóban új dimenziót nyitott Kotipelto éneke. A 95 márciusában kiadott anyag fogadtatásáról mindent elmond, hogy megduplázta az előző Dreamspace eladásait.
  
  Ezt követően került a zenekarba két újabb zenész-óriás, Jörg Michael dobos és Jens Johansson billentyűs. A velük készült Episode egy drámai, melódikus és szimfonikus metal album lett, amin egy 40 tagú kórus és egy 20 tagú vonós zenekar is szerepelt. A következő Visions album még tovább ment: felkerült a finn lemezeladási Top 40-be, s 24 hétig ott is tartózkodott! Ez volt a Strato történetének első finn aranylemeze (20.000 eladott példány után).
  
  A következő Destiny is megfejelte az addigi sikereket. Utána a Chosen Ones című best of válogatás következett. Ezután szerződött a csapat a Nuclear Blast kiadóhoz. Első közös kiadványuk 2000-ben a Hunting High And Low kislemez volt, amit a zseniális Infinite album követett. Ez a lemez a Stratovarius-t napjaink egyik legfontosabb, legsikeresebb metal zenekarává tette.
  
  A sztori pedig most folytatódik egy olyan albummal, mely komplexitásában, monumentalitásában, progresszivitásában a korai albumokat idézi, ugyanakkor kétség sem fér hozzá, hogy az Eagleheart-jellegű daloknak köszönhetően ezalkalommal is beszélhetünk majd az aktuális Strato-slágerekről.
  
  A Stratovarius visszatért, örvendezzünk! Annál is inkább, mert a 2003-as Elements Tour április 25-én hazánkat is érinti! A Petőfi Csarnok falai közt ráadásul nem csak a Strato-t csodálhatjuk majd meg, de ott lesz a stílusirányzat másik ásza, az amerikai testvérbanda a Symphony X, valamint a Strato kistestvéreként is aposztrofálható, Timo Tolkki által fölfedezett, szintén finn Thunderstone is. (Jegyrendelés, további koncertinfo: www.concerto.hu). Igazi ajándék lesz ez a koncert azoknak, akik a Zenét önmagáért szeretik (de persze a látványos show sem marad el)!
  
  
  Felállás:
  Timo Tolkki - gitár
  Timo Kotipelto - ének
  Jari Kanulainen - basszusgitár
  Jens Johansson - billentyűs hangszerek
  Jörg Michael - dob
  
  Diszkográfia:
  Fright Night (1989)
  Twilight Time (1992)
  Dreamspace (1994)
  Fourth Dimension (1995)
  Episode (1996)
  Visions (1997)
  Visions Of Europe- Live (1998)
  Destiny (1998)
  Chosen Ones - Best Of (1999)
  Hunting High And Low (2000)
  Infinite (2000)
  Intermission (2001)
  Eagleheart (2002)
  Elements Pt. I (2003)

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: