interjú [külföldi hangok] 2002. december 19. csütörtök 13:57
nincsen hozzászólás
szerző: life.love.regret.Interjú Janne-vel, a finn Endstand punk-rock banda énekesével
Az Endstand története
Emlékeztek még arra az estére, ahol olyan zenekarok játszottak, mint a Throwdown, az 18Visions, a Cataract vagy éppen a főzenekar a Converge? Nos, szerintem közületek sokakban él még az a felfrissülés a sok metál orientált banda koncertje után, amit a finn Endstand nyújtott. A dallamos punk-rock banda énekesével, Janne-val készült interjú egy nagyon jó beszélgetés volt. Janne egy nagyon rendes arc... de ezt ti is megtudhatjátok, ha elolvassátok az interjút!
Janne -Szóval ez egy fanzinbe fog kerülni, vagy hova?
T: -Nem. Ez egy webzine-re fog majd menni. Janne -Aha, ok.
-Akkor az első kérésem az lenne, hogy meséld el az Endstand történetét. -Hmmm... Hol is kezdjem? Hogy is mondjam el lerövidítve?
-Nem kell rövidítened. -Ok. Volt négy munkanélküli srác, akiknek nem volt az égvilágon semmi dolguk, elkezdtek zenélni. Az előző dobos és a mostani gitáros jammelgettek először és pár próba után kértek meg engem és a basszusgitárost, hogy ha van kedvünk szálljunk be. Mi persze beleegyeztünk és kb hat hónappal később kezdtünk el koncertezgetni az Outlast nevű svéd bandával. És hát sok-sok dolog történt azóta... Ez a mostani a hetedik vagy a nyolcadik Európa turnénk. Kiadtunk pár lemezt és volt pár felállásbeli változás. Az eredeti dobos kb. két évvel ezelőtt egy turné után szállt ki. Úgy gondolom, hogy elege lett a turnézásból [a kisbuszban való zötykölődésből, trágya helyeken való alvásból, éhezésből, stb.]. Aztán bevettünk egy új srácot, aki már előtte is roadolt és vezetett nekünk és egyébként is jó barátunk volt, szóval könnyű volt rábeszélni, hogy szálljon be. Aztán a tavalyi év vége felé bevettünk egy második gitárost is, aki ez előtt egy Rebound nevű zenekarban énekelt. És... mi van még? Ja, most adtunk ki egy új lemezt és...és... itt vagyunk Magyarországon!
-Hogy zajlik a turné? -Nézd, ez a kilencedik koncertünk és eddig minden tökéletes, de még van 55... Eddig megvolt Lettország, Litvánia, Lengyelország és Szlovákia és most Magyarország...
Bratislava-i zsaruk
-Mi is az a sztori, amiről a koncerten beszéltél? Ha jól értettem, a zenekarral került valami kellemetlen szituációba? -Igen. A tavalyi turnén történt, mikor Bratislava-ban voltunk. Leparkoltunk egy olyan helyen, ahol rajtunk kívül még legalább 10-15 autó foglalt helyet. De nekünk, mint külföldieknek kellett valami jegyet vennünk és a busszal is arrébb kellett állnunk. Aztán sétálni mentünk a városba, de kb. negyed óra múlva lekapcsoltak minket a zsaruk, akik az útleveleinket kérték. Mi odaadtuk, mire ők fenyegetni kezdtek minket. Aztán Aga [t- a turné szervezője.], aki valami boltban állva vette észre, hogy mi történik, hirtelen kirohant és rákérdezett, hogy ugyan mi a fene történik itt? Teljesen úgy tűnt, hogy el akarnak minket vinni, mert ők nem beszéltek angolul, vagy legalábbis úgy tettek, mintha nem tudnának, és persze mi sem értettünk kukkot sem abból, amit ők mondanak... Ja, tudtak valamit angolul, mert emlékszem, hogy megkérdezték, hogy kerültünk mi ide és meg akarták nézni a buszunkat. Aztán mondták, hogy kapjuk magunkat, mert megyünk a rendőrségre, le leszünk tartóztatva... Na, és ekkor jött Aga és kérdezte meg, hogy „Mi a fene történik itt?”.
Erre a rendőrök teljesen meglepődtek, hogy valaki olyan jelenik meg, aki beszéli a nyelvüket és ez persze nem egyszerűsíti le azt, hogy elvigyenek minket. Aga teljesen bepipult és rákérdezett, hogy mi alapján akarnak minket bármiért is bevinni, erre ők azt mondták, hogy tetkóink vannak és a rendőrök ezt nem szeretik. A zsaruk aztán telefonálgattak egy darabig, míg végül elengedtek minket ezzel az útravalóval: „Több száz rendőr van az utcán és valószínűleg mind meg fog titeket állítani...”. Ezzel szemben, ezután senki egy büdös szóval nem bántott minket. Őszintén szólva ez rohadtul megfélemlített mindannyiunkat, mivel az a tény, hogy ha máshogy nézel ki bajba kerülhetsz... Áááá őrület! Szerintem a legjobb egy olyan szabad világ lenne, ahol nem a kinézeted alapján ítélnek meg és az ilyen rohadékoknak nem szabadna szólniuk ilyenek miatt.
Finnország egy olyan hely, ahol ilyen incidens még soha nem történt velünk, szóval ez tényleg sokkolt minket. Ha ezt az egészet rövidebben szeretném elmesélni, akkor azt mondanám, hogy ha nem lett volna velünk Aga, a jó ég tudja, hogy mi történhetett volna!
Emo kontra punk-rock
-Ha jól hallottam, sokat változtak a számaitok. Az újabbak, mintha jóval dallamosabbak lennének. -Igen, az újabb számok sokkal könnyebben hallgatóbbá váltak.
-...talán az emo hatások miatt? -Igen, úgy gondolom. A srácok a bandában elég sok emo-t hallgatnak. Én nem. Hmmm Szeretem az emo hatásokat, de a totál emo-t azt nem. Abban biztos lehetsz, hogy nem fogunk emo bandává változni. Legalábbis addig, amíg én is benne vagyok...
-Szóval te inkább punk-rock-ként definiálnád a bandát, ugye? -Igen. Punk, hardcore-punk, vagy valami ilyesmi. Elég nehéz megmondani, hogy mit is csinálsz, de a legtöbb és legerősebb hatásaink azok inkább punkrock bandáktól származnak.
-Ha muszáj lenne, kihez/mihez hasonlítanád a zenéteket? -Nem tudom. Legutóbbi zenék, amiket hallgattunk és szeretünk azok ezek: Strike Anywhere, Kid Dynamite és még egy csomó minden. A többiek, akik végül is a zenét csinálják szinte mindent szeretnek a Darkest Hour-tól Johnny Cash-ig. Elég nehéz kitalálni és elmondani, a fő hatásokat... Méginkább az új lemezen való számokét! Vannak keményebb, aztán vannak lágyabb, majdhogynem popos részek. De ez az, ami minket Endstand-é tesz.
-És mik hatnak rád, mint szövegíróra? -Leginkább az „élet”. Próbálok olyan dolgokról írni, amik akkor jutnak eszembe, mikor olvasok, látok valamit sétálás közben, és persze azokról, amiket szeretném, hogy megváltozzanak és nem olyanokról, amiket egy zenekar már elmondott előttem.
-A politika is megjelenik a szövegeidben? -Igen, de mostanság már sokkal inkább társadalomkritikusabb formában és kevésbé direkt módon fogalmazva. Nem akarok papolni többé. Persze, még mindig van egy csomó csomó olyan dolog, amit szeretnék, hogy megváltozzon, de rájöttem, hogy nem fogom megváltoztatni a világot sem a zenémmel, sem a szövegeimmel. Ugyanakkor szeretném elérni, hogy a srácok, akik hallgatják a lemezünket és olvassák a szövegeinket használják az agyukat is. Ők azok, akik tehetnek valamit azért, hogy a Föld egy jobb hely legyen.
Do-it.yourself
-Támogatod ezeket a nagy demonstrációkat, amik zajlanak mindenfelé? -Persze! Kész vagyok a változásra! Őszintén szólva, én nem vagyok ennyire aktív, mivel nagyon elfoglalt ember vagyok. Csinálom a kiadót, koncerteket szervezek, dolgozom vagyis már nem dolgozom a magazinnak, ehelyett egy Tv állomásnál is tevékenykedem, és van még valami, hmmm ja és persze a zenekar! [t-Janne kicsit meg van zavarodva :-)] És persze a magánéletem, ami abszolút nem engedi meg, hogy még egy politikai dologban való aktivitást is a nyakamba vegyek. Persze szeretném, de az energiaforrásaim nekem is végesek...
-Mennyire nehéz egy független hardcore kiadót életben tartani Finnországban? -Elég könnyű, én úgy gondolom. Nézd, 2 srác csinálja a kiadót és mind a kettőnk csinált már ilyet ez előtt is. Ebből fakadóan sok kontaktunk volt már. Legtöbbjük külföldi. Tegyük fel, hogy eladunk 100 lemezt. Ebből legalább 60-70 külföldre megy. Van egy aktív mail order-ünk. Egy csomó finn srác tőlünk rendel olyan lemezeket, amik Finnországban nem vehetőek meg boltokban. Két és fél éve csináljuk a kiadót és egyre jobban és jobban megy.
-Olvastam egyszer egy cikket egy fanzine-ben a D.I.Y. [gy.k. do-it.yourself azaz csináld magad]-ról. Hogy látod, a D.I.Y. csillaga felszállóban vagy inkább lebukóban van? -Szerintem, a disztribúció egyre nehezedik. El is mondom, hogy miért. Amikor én elkezdtem a kiadót, megpróbáltam cserélgetni mindenkivel. Manapság túl sok kiadó, túl sok kiadvány és túl sok zenekar van. És túl sok olyan silány, amit senki sem akar megvenni. Ez miatt az emberek válogatóssá váltak. Mi tudunk cserélgetni, annyit, amennyit eltervezünk. Viszont nem tudunk mindenkivel mindent cserélni, hiszen azt a pénzt, amit beleöltünk a kiadásba vissza kell forgatnunk ahhoz, hogy újabb és újabb lemezeket adjunk ki.
Utálom az üzleties mentalitást, de kell, hogy használd a fejed, ha nem akarsz csak veszteni. De van egy rakás olyan kiadó, akik megszüntették a mail orderüket és lecserélték egy exclusív mail order-re, ezáltal egy csomó lemeztől elesik egy olyan kiadó, mint a miénk, amely a cserélgetésekre épít. Egy rakás lemezt nem tudunk disztribútálni emiatt. Ez nem nekünk rossz, hanem azoknak, akik nem tudják egyszerűen megszerezni a kívánt kiadványokat. Olyan ez, mint egy ördögi kör. Remélhetőleg ez csak jobbjára fog változni.
Rock On - hab a tortán
-Ahogy én látom az Endstand egyre híresebb lesz. Legalábbis Európában... hogy éled ezt meg? -Nem tudom. Ha nagyobbá válnánk, úgy gondolom, megérdemeljük, hiszen megdolgoztunk érte rendesen. Egyszerűen azért, mert sokkal régebb óta tapossuk azt az utat, amire a legtöbb zenekar csak épphogy rálépett és máris ott tart, ahol mi. Hat és fél éve van együtt a zenekar és a hat és fél év alatt keményen dolgoztunk azon, hogy idáig eljussunk. Iszonyatosan jól esik látni, hogy egyre több embernek tetszik az amit csinálunk.
Sokan mondják azt is, hogy ha mi nem finnek lennénk, akkor sokkal többet elértünk volna már. Nem tudom miért, de ha egy zenekar az Egyesült Államokból kerül ki, akkor sokkal jobban odafigyelnek rá. A mostani pozíciónkat egyszerűen annak köszönhetjük, hogy baromi sok helyen játszottunk, van pár lemezünk, de még mindig nem mondanám, hogy olyan nagy zenekar lennénk. Az emberek szeretnek minket, mert általában jó bulikat csinálunk. Ez annak is köszönhető, hogy játszottunk már egy párat...
-Úgy gondolom, hogy ti azért nehéz helyzetben vagytok. Főként ma este, ahol abszolút kívülállók vagytok. Ez nagyszerű egyébként, hiszen így is meg tudjátok mozgatni az embereket! -Igen. Főképp azért, mert ezen a fesztiválon és az, amin Mannheim-ben játszottunk leginkább metál zenekarok léptek fel. Mégis mindenhol nagyon jó visszajelzéseket kaptunk! Mondjuk én szeretek pár metálos zenekart, de van egy határ. Nem lehet csak chugga-chuggát hallgatni egész éjszaka! Úgy látom, hogy a fellépéseink olyanok, mint a friss levegő, feltölt energiával. Mégis szeretünk ilyen koncerteken játszani, hiszen ez olyan, mint egy megmérettetés. Megfoghatunk olyan arcokat, akik otthon nem biztos, hogy feltennék a mi lemezünket.
-Ez meg is történt tavaly nyáron, mikor Sárváron játszottatok. -Igen! A koncerten a Burden-el játszottunk volna, akik lemondták a fellépést, mire a közönség nagyrésze hazament. Röhejes volt! :-) Mi nagyon jól éreztünk magunkat Sárváron. Volt pár szabadnapunk és nem csináltunk semmit, csak úsztunk, napoztunk, pihentünk.
-Tudnál ajánlani pár zenekart Finnországból? -Hát van egy pár. Híresek és kevésbé ismertek. A Manifesto Jukebox az, amelyik egyre híresebb és híresebb lesz, mivel leszerződtek a BYO nevű amerikai kiadóhoz, aztán van egy metálosabb zenét játszó zenekar, amit úgy hívnak, hogy Down My Throat... Van egy Phoenix Fundation névre hallgató banda is, amely kb ugyanazt a fajta muzsikát játszva, mint a Manifesto Jukebox, de talán még dallamosabb. Nemrég adtak ki egy egyoldalú 7”-et a saját kiadójukon. És persze van még nagyon-nagyon sok zenekar, de nem lenne elég a szalag, hogy mindet felsoroljam. :-)
-Mi a célotok az Endstand-vel? -Nézd, bármennyire is elcsépelten fog hangzani, de mivel szeretünk utazni és játszani, kombináljuk a kettőt. Nagyon sok olyan helyen voltunk már, ahová, ha nem lennénk a zenekarban szinte semmi esélyünk nem lenne eljutni. Voltunk Boszniában... Jesszusom! Mi mást szeretne az ember, mint egy nyaralást Boszniába? :-) De ami még ennél is elképesztőbb azaz, hogy következő nyáron lehet, hogy Japánban fogunk turnézni. Ez tényleg a hab lenne a tortán!
-Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a zenekarhoz és a kiadóhoz és persze minden máshoz is! -Én köszönöm a lehetőséget! Rock On!