hosting: Hunet
r32
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. augusztus 18. kedd   15:15
nincsen hozzászólás

szerző: atonik
Steve Lukather
2009. július 21. A38

  A nagyok valahogy mindig korán kezdik. Steve Lukather mindössze hét esztendős, amikor egy gitárt kap ajándékba, mellé egy Meet The Beatles lemezt Itt el is dőltek a dolgok. Már a középiskolában megismerkedik Jeff Porcaróval és David Paich-csel, akikkel aztán egy Toto nevű zenekart alapítanak. Ami pedig ezután következik, az már történelem
  
  A Toto a világ egyik legmeghatározóbb együttese volt egészen a tavalyi feloszlásig, s ezzel igencsak nagy űrt hagyott maga után a rock világában nem csoda, bő harminc év nem kis idő egy csapat életútját tekintve. Ez utóbbi tény pedig egyenesen bizarr jelleget kap annak fényében, hogy a hetvenes évek végén a banda eredetileg csupán egy album erejéig állt össze, de az elképesztő siker Hold The Line, ugye-ugye? további együttműködésre sarkallta őket. És nem is hiába: a 82-ben megjelentetett Toto IV olyan örökzöldeket adott a világnak, mint az Africa vagy a Rosanna, amelyek aztán hónapokig uralták a slágerlistákat és Grammy-esőt fakasztottak.
  
  Azonban itt Steve Lukather a főszereplő, és nem kimúlt anyazenekara, beszéljünk immár róla! Mert ő azon kevés gitárosok közé tartozik, akik pályafutásuk alatt csaknem megszámlálhatatlan albumon vendégpengettek; olyan nevekkel stúdiózott és turnézott együtt, mint például Eddie Van Halen, Carlos Santana, Eric Clapton, Elton John vagy Michael Jackson. Közben persze tovább robogott a Toto-mozdony, ahol jó pár énekes elfogyasztását követően Lukather vette át a frontemberi posztot, majd két-háromévente szólólemezekkel lepte meg rajongóit. És a tavaly piacra dobott Every Changing Times című munkájához kapcsolódó turné egyik állomása volt az A38 hajó.
  
  Kosárlabdameccsen látni ennyi 190 centi feletti férfiembert, és ezek a szép szál legények mind körülöttem ágaskodtak. Jóllehet, nő létemre a 170-es magasságom igazán nem rossz eredmény, de mit értem el vele ez esetben? Arra pedig nem sok lehetőség adódott, hogy lazán odébbálljak a jobb kilátásért, hisz egész egyszerűen nem lehetett megmozdulni az emberfalban! Ilyen tömeget a Hajón még nem tapasztaltam: aki későn érkezett, és a ruhatárig kígyózó sor mögött rekedt meg, az onnan befelé, a koncertterembe nem kaphatott bebocsájtást Volt szerencsém azonban bekukkantani a kulisszák mögé is, ahol egy kedves ismerősöm felhívta a figyelmemet egy személyre, aki Lukather mindenese, az illető ugyan nőnemű, de olyan széles vállal és kemény fellépéssel rendelkezik, hogy bármikor beállhatna az idegenlégióba.
  
  Az est nagy része Steve szólóalbumait idézte, és volt is miből szemezgetni, hiszen főszereplőnk életpályája mérföldnyi hosszú. A blues-rock opuszokon át, a könnyedebb latinos hangvételű számokon keresztül, eljutottunk az általam kevésbé szeretett progresszív, kissé ködös témákig. A változatos műsorban minden résztvevő megtalálhatta kedvencét, hiszen a fejrázós dalokat táncra hívó muzsika követte. Ilyen volt például az Ever Changing Times, a tavalyi lemez címadója és az 1994-es Candyman album nyitódala a Hero With A 1000 Eyes, melyek könnyedebb hangvételű, napfényes Toto-slágerek csak épp nem a Toto írta őket anno. Hiába, no, Lukather nem tud kibújni a bőréből, a közös múlt rányomja bélyegét munkásságára. A How Many Zeros számomra kicsit középszerű, laposabb témákból állt, míg a Stab In The Back igazi blues kocsmákba való szerzemény, már indultam volna egy jéghideg fröccsért, de nem volt ínyemre az izzadt hústornyokon átpréselni magam, így maradt a csendes vágyakozás. A Woodstock hangulatát idéző Drive A Crooked Road személyes kedvencem, igazi dinamikus kis tétel. Elhangzott még a Twist The Knife, melyet Eddie Van Halennel is előadott. A Never Walk Alone címéhez hűen igazi magányosfarkas-blues, és természetesen nem maradhatott el a tisztelgés Jeff Porcaro, a barát előtt sem (Song For Jeff, újfent a Candyman-ről), aki mint tudjuk, 1992-ben tragikus hirtelenséggel, alig 38 évesen hunyt el. A szomorkás, finom dallamok csendes emlékezésre hívtak mindannyiunkat, Luke kezében pedig sírt a gitár.
  
  Lukather muzsikusai Steve Weingart jazz billentyűs, Eric Valentine dobos és a mikrofonfejű latin szépfiú, Carlitos Del Puerto basszusgitáros mind-mind profi zenészek, és nemcsak kísérik a főszereplőt, de technikai tudásukkal és szólóikkal egyenrangú társaivá is válnak. Félelmetes szólók és improvizációk visszhangoztak a Hajó falain, hiszen Steve múltjából adódóan joggal várhattunk rögtönzésekkel teletűzdelt darabokat. Itt kell megemlítenem azt a dobszólót, melyet a Superman-pólós fekete óriás, Valentine dörömbölt el nekünk, azzal a pikáns kis kiegészítéssel, hogy bekötött szemmel és átrendezett szerkóval is számot kellett adnia tudásáról.
  
  Persze mindenki arra számított, hogy ráadásként felcsendül majd egy-két Toto örökzöld, és a rajongók akár még csalódhattak is, hiszen nem hallottuk sem a Rosanne-t, sem az I Will Remember-t, hogy csak egyet-egyet említsek. Ezek helyett egy Pink Floyd klasszikust kaptunk, a Shine On You Crazy Diamond-ot, mely méltó befejezésnek bizonyult az igencsak változatosra sikeredett estéhez. És ahogy a tömeggel együtt elhagytam a fedélzetet, eszembe jutott egy rossz szóvicc: Luke, az Erő veled van!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 programajánló: 
2024. április 4.
Leaves’ Eyes´, Northtale, Catalyst Crime Budapesten
2024. április 7.
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
2024. április 12.
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Fesztiválhangulat a Dürer kertben- Halflives és az Inferno Turné
Amaranthe, DragonForce, Infected Rain
Meshuggah, Avatar, The Halo Effect
Két zenekar, egy este a Dead Poet Society és a Ready the Prince lángoló show-ja az Akvárium színpadán
Battle Beast, Saint Deamon, Induction
Black Foxxes szárnyalása, azaz egyedülálló élmény a Dürer Kertben
Hobo- Vadászat 40
A Nothing But Thieves ismét lenyűgözte a budapesti közönséget
 kiemelt 
Mr BIG: áprilisban érkezik a búcsúturné Budapestre
  
Budapest is szerepel a Mr BIG búcsúturnéjának tavaszi állomásai között: április 7-én a Barba Negrában lép fel Eric Martin, Paul Gilbert, Billy Sheehan és Nick D’Virgilio

Sting újra Budapesten
Crypta: brazil death metal a Barba Negra-ban
Republic 35
Búcsúkoncertet ad Budapesten a Buena Vista Social Club sztárja
 friss hozzászólások 

Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Új Falcongate LP: Blood Red Roses (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 will smith    ismeretlen férfi    rimszkij-korszakov    sucker punch    évértékelő    headstock    vulture industries    sőrés zsolt    no more gravity    the last charge    king diamond    steve lukather    mezumm    rock the boat    srecna mladina    szegedi ifjúsági napok    rolling stones    tűzkerék    lost society    insomnium    antalgia    hollyhell    funerus    pearl jam    való világ  

r49
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!