beszámoló [koncert] 2009. augusztus 9. vasárnap 13:18
nincsen hozzászólás
szerző: atonikLoreena McKennitt – Mediterranean Tour ’09 2009. június 22. Margitszigeti Szabadtéri Színpad
A tündérmesék birodalma széles és mély és magas és sok mindennek teli: minden fajta állat és madár megvan ott, parttalan tengerek és számolatlan csillagok, olyan szépség, ami elvarázsol, és mégis állandóan leselkedő veszély marad, és kardélű örömök és metsző bánatok. Az idei nyár gonosz játékot űz velünk, hiszen 30 fokos szombatokat 15 fokos hétfő követ, a trópusokat idéző hőmérsékletet menetrendszerű özönvíz tarkítja. Egy ilyen esős, mi több hideg délután sokan kémlelték aggodalmas arccal az eget. A Margitszigeten aztán nem várt kép fogadott, a bejáratnál kilométeres sor, elszánt arcú emberek mindenfelé, csak azért sem fogjuk rosszul érezni magunkat, hiszen Loreena McKennitt ad ma itt koncertet! Azért egy-egy bosszús pillantást elkapok, főleg nőktől, hiszen mennyire más lenne szép, nyári ruhában, szolid sminkkel megérkezni az előadásra. De így marad az esőkabát, a dugi esernyő, és a fejre húzott zacskó. Bent aztán csak állok, és komolyan kételkedni kezdek abban, hogy itt ma este koncert lesz. Aztán láss csodát! Ferihegy enyhülést ígér, a kapuk megnyittatnak, mindenki helyet foglal, és egy kedves Jó estét!-tel kezdetét veszi a majd másfél órás léleksimogatás. Loreena a színpad közepén foglalt helyet, hárfáját ölelve, körülötte zenészei És akkor megszólalt a Hang! Nem kevés koncerten jártam már életemben, de bizton állíthatom, hogy még sohasem hallottam senkit, aki ennyire kristálytisztán, minden hangot tökéletesen megénekelve dalol. Sokan, sokféleképpen leírták már, hogy nincs hozzá fogható, hogy maga a csoda, és valóban, az első dal után nem maradt bennem szemernyi kétség sem, Loreena McKennitt egy földöntúli tünemény. Kedves, visszafogott, alázatos varázslónő, aki teljes lényét kínálja oda a hallgatónak, és ad lehetőséget a megmerítkezésre. A műsor a Nights from the Alhambra című koncertfelvételre épült, tökéletesen megkomponálva. A dinamikus, táncra hívó ütemeket lágy, testet és lelket megborzongató melódiák váltották fel. Isztambul kapui után a The Book Of The Secrets albumának egyik gyöngyszeme, a hipnotikus The Mummers Dance csendült fel. A darabok között Loreena finoman búgó hangján beszélt hozzánk: hárfájáról, a Dunáról, Artúr királyról, megannyi kedves szóval, végtelenül emberien. Fel is merült bennem a kérdés, hogyan tud megmaradni ilyen tisztának, ilyen természetesnek? Mi lehet a titka? Aztán miközben úgy a harmadik szám körül hirtelen megszűnt az égi átok a töprengést elsöpörték személyes kedvencem, a The Visit csodálatos szerzeményei: a gyönyörűséges Bonny Portmore, a lírai The Old Ways és az egyik legnagyobb borzongást kiváltó The Lady Of Shalott. Mert akkor már a tiszta, hűvös estében Loreena McKennitt mágiája borzongatott, és nem a szél A finom kelta dallamok után beleshettünk újra a kelet titkaiba (Caravanserai), varázsszőnyeget terítve talpunk alá. Aztán amikor már úgy éreztük, ezt a csodát nem lehet tovább fokozni, felcsendült a táncra hívó Santiago, és színpadra lépett hazánk fia, Lantos Zoltán, aki olyan hegedűpárbajt vívott Hugh Marsh-sal, hogy a lélegzetünk is elállt. És itt kell, hogy szóljak a többi művészről: Caroline Lavelle csellista, Brian Hughes gitáros, Simon Edwards basszusgitáros és a többi muzsikus is mind-mind hozzátette a saját kis részét a nagy egészhez. Mert hiányérzetünk nem lehetett, abban biztos vagyok. Az este folyamán körbeutaztuk a Földgolyót, a török és arab dallamokon át jutottunk el a kelta mitológia ihlette hangokhoz. Ehhez a misztikus utazáshoz maga a színpad, a sötét égbolt is hozzájárult, hiszen a sziget ősi fái által körülölelt szentélyben az az érzésünk támadt, hogy a lágy muzsikára tündérek és faunok lépnek elő a sűrűből, hogy táncukkal színezzék a látványt. Hangszerek és dallamok orgiáját élhettük át, megszólalt zongora, hárfa, tekerőlant, tangóharmonika, megannyi kellék. Ráadásban sem volt hiány, hiszen az utolsó előtti táncos Huron Beltane Fire Dance és az elbocsátó, káprázatos Penelope Song feltették a koronát az estére. Az élmény semmihez sem hasonlítható, ebben a másfél órában egy titokzatos, mesebeli világban érezhettük magunkat. Mert ilyen Loreena McKennitt, ilyen a varázslatok és a tündérmesék nagyasszonya. Aki ebben a birodalomban kóborol, bizony szerencsésnek mondhatja magát, de épp gazdagsága és különlegessége pecsételi le a visszatérő utazó nyelvét, mielőtt beszámolhatna róluk. Amíg meg ott van, veszélyes is túl sokat kérdeznie, nehogy aztán bezáruljanak a kapui, és elvesszenek a kulcsok.
(Az idézetek J. R. R. TolkienA tündérmesékről című írásából valók.)