beszámoló [koncert] 2009. augusztus 3. hétfő 13:41
nincsen hozzászólás
szerző: UtazóB.B. King 2009. július 16., Papp László Aréna
Sokunk örömére itt járt a mester, az élő klasszikus, aki nyolcvannegyedik évében is meg tudta tölteni az Arénát és a többi fellépései helyszíneit. Hogy miért? A válasz egyszerű: Őt látni kellett! Nem sok ilyen koros muzsikus van, aki ennyi év után is kortalan, aktuális tudott maradni. Nem utolsó sorban Ő az, aki tényleg meg tudta mozgatni az otthonülő mamuszos blues/ boogie fanokat. A zenéje mellett ez a második legnagyobb érdem. Látni és hallani jöttünk őt. De nem csak a legendáért, nem csak a megjelenéséért, nem csak a rekedtes hangjáért, és nem csak a játékáért, hanem magáért az emberért. Mert az öregnek van stílusa, nem kevés, sőt korosodó muzsikus társainak is (James Bolden; Stanley Abernathy; Walter King; Melvin Jackson; Stanley Abernathy; Walter King; Charlie Dennis; Reggie Richards; Ernest Vantrease; Tony Coleman), akik ezen az estén megtisztelték a közönségüket öreguras eleganciájukkal. Semmi slendriánság, lezserség! A játékuk feszes, hibátlan és mégis könnyed volt. Nem izzadtság szagú.
B.B. majd 50 évét szinte csak a zene töltötte ki, no meg a szerencsejáték és a nők. Az albumait illetőleg több mint 50 albumot jegyez, némileg kevesebb, mint az egy héttel később fellépő szintén grammykat bezsebelő fiatalabb Benson. Ha azt nézem, akkor nem sok ilyen figyelemreméltó veterán van, akik ontotta magából a jobbnál jobb albumokat és számokat. Pályafutása alatt számtalan generációnak mutatott utat, természetesen nem a negatív irányba haladó ifjúságnak, akik a spurra, a trippre vagy herkára vannak ráröppenve. Nekik B.B. muzsikája semmit sem mond. De azoknak, akik a tradicionális nedűkre gerjednek (sör, bor) azoknak alapvetést jelentik. Egyszer olvastam, hogy Hendrix a halott géniusz több mint 300 db B.B. nótát tudott lejátszani. Kéremszépen ez nem semmi. Biztos vagyok benne, hogy sokan az ő tudásának negyedével is megelégednének. Tényleg nem semmi, de ez az életút sem az. B.B. zeneileg sikeres pályájára a magánéleti válsága is rátette bélyegét. Volt néhány válása, és számtalan (kb.15 bevallott) gyereke. (Valószínű, hogy a valóságot majd a memoárjaiból fogjuk megtudni.)
Korához képest B.B. nyolcvannegyedikhez közel is színpadképes, aktív és fáradhatatlan. Mára már az évi 300-as fellépési számát akaratlanul is le kellett csökkentette évi több mint 100-ra. Ezek után nem csoda, hogy elfoglalt! Miközben kortársai az amnéziával küzdenek, Ő vidáman vállalta be a záró One More Time turnésorozatát. Minden nap más helyszín és újabb élmények várnak rá és nem kis csapatára. Ünnepelt öregúr belépője az intróra nem igen sikerült valami fényesen. A sasszemű korosodó sokat látott muzsikustársai pillanatok alatt korrigálták B.B. disszonáns melléfogásait. Az Ő korában ez természetes, de B.B. még így is lejátszotta a csillagokat az égről. Hihetetlen rutin és éveket hagyott maga mögött. Csuklóból lőtte a legjobb témákat és remek hangulatban disputált, szórakoztatta a közönségét. Én azt hiszem, ez senkit sem zavart, és még a produkció rovására sem ment. Ittuk a szavait és játékát, nomeg az elhangzott számokat, melyből ezen az estén egy jó csokorra valót kaptunk. A Let the Good Times Roll hangjaira már belelendült. Keserédes I Need You; és a többi dala megtette a hatását ezen a koncerten is Rock me baby; I need you baby ; I´m a bluesman; See That My Grave Is Kept Clean; You Are My Sunshine; Rock Me Baby; When the saints go marching in; Guess Who. Természetesen nem vitte túlzásba sem a produkciót, sem a konferálást. B.B. még most is érti a dolgát. Élveztük előadását, kommentjeit és talán épp ezért sem volt hiányérzetem.
Remek hangulatú koncertet kerekített az Arénában. Olyannyira, hogy a móka, kacagás, közvetlenség, csípőből lőtt poénok nem csak a levegőt súrolták, hanem a hallójáratainkat és a hasizmainkat is. B.B. egy cukorpofa, akit lehet nem szeretni? Ő az, aki 83 éven túl is le tudta venni a lábáról a közönséget. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a fináléban az addig fegyelmezetten ünneplő publikum felállt, a színpad elé tömörülve ováció kíséretében búcsúztatta az akkor már felöltőben, sálban, kalapban és kísérői társaságában távozó mestert.
13:41
