interjú [hazai hangok]  2002. december 18. szerda   10:21

nincsen hozzászólás

  mogyoro: A nevetek mit akar kifejezni?
  Erik: Ez egy elég ritkán használt angol szó, nem könnyű megjegyezni, de aki egyszer magáévá tette nem felejti el. Némi kis ironikus önirónia van benne, hiszen mivel ízetlent, unalmast jelent a szó, ezzel szemben a zenénk (remélem) nem ezt tükrözi. Egyébként az alapító tagok Binges Zsolt és Csemniczky Dávid ütötték fel a szótárat és a csengése meg a szó nem elcsépeltsége miatt maradt ez a név. Amikor én bekerültem a zenekarba, próbáltam magyar névre változtatni, de megvertek és elvették a tízóraimat, úgyhogy maradt ez.:))
  
  -Tehetségkutatóról tehetségkutatóra vándoroltok (elég jó eredményekkel). Közben 2002-ben egy híján 41 fellépésetek volt. Egy ennyire felkapott együttesnek fair dolog a kezdőkkel összemérnie magát? Tényleg, mennyire vagytok felkapottak?
  -Nos a legutolsó tehetségkutató ez év februárjában volt, azt meg is nyertük, azóta nem voltunk és nem is megyünk soha többet. Jó dolog egy ilyen, főleg a nyerhető stúdió idők miatt, de egy idő után elég. Úgy érzem kialakult az a zene, amit képviselni szeretnénk és most már a népszerűsödés lenne a cél. Tehát azt hiszem épp jókor hagytuk abba a tehetségkutatókat, így még szerintem fairek voltunk.
  
  Felkapottak pedig... Nehéz kérdés. Én mindig azt mondom, amikor valaki elemzi a helyzetét, arra kell gondolni, hol volt 1 évvel ezelőtt, és ahhoz képest hol van most. Vannak olyan zenekarok akik csak egy garázsban játszanak és kész. Ők biztos lennének a helyünkben. De mi meg más helyében lennénk. Idén nyár óta szinte minden hétvégén játszunk és az országban bárhol megtalálhatóak vagyunk, Budapesten minden hónapban van egy koncert. Fesztiválokon ott vagyunk majdnem minden, jövőre is vannak szép ígéretek (nagyszínpad stb.) De nem vagyunk felkapottak még olyan szinten, ahogy szeretnénk.
  
  -Milyen szinten szeretnétek a TOP-on lenni? A zenéből élnétek, vagy munka mellett csinálnátok továbbra is?
  -Nem görcsölünk ezen azért annyira. De persze jó lenne ebből élni, mert már így is nehéz dolgozni mellette. A főiskolás bulik hét közben vannak, és olyankor másnap szabi... Egy lemez már mindenképpen jó lenne, de ahhoz először önerőből el kell érni sok mindent. Klip, turnék nagyobb zenekarokkal, tv-s fellépések, rádiós interjúk és minél több koncert - a megfelelő promócióval persze. Irtó nagy munka ezeket szervezni, és - mivel mánágerünk nincsen - magunknak kell csinálni. Egy zenekarnak figyelni kell a zenén kívüli dolgaira is, hogy a közönség teljesen ki legyen elégítve. Pólók, matricák, minőségi plakátok, szórólapok stb. Ezekre mostanában kezdünk rákattanni, CS. Dávid munkája mindez. És tényleg igénylik az emberek...Jó visszajelzéseket kapunk a szakmán belüli emberektől is és a közönségtől is. Kiadó még nincs, várjuk.
  
  -Várjátok a Kiadót? Más zenekarok küldözgetik a demókat a kiadóknak - egyszer láttam egy nagy dobozt, tele ilyen CD-vel. Viszont megakadt a szemem a „turnék nagyobb zenekarokkal” mondatodon. Játszottatok már az Anima, Nyers, Black-Out, Vénusz, Kispálék előtt. Ők nem elég nagyok?
  Ez az öt zenekar legalább négy stílust képvisel. Keresitek még a célközönséget, vagy ahová hívnak, ott játszotok, s majd kiderül, ki szeret, kiknek jöttök be?
  -Én is küldtem már kiadóknak cd-t , de pont ők tanácsolták, hogy amit lehet, érjünk el saját erőből. Olyan emberek támogatása szükséges egy lemez kiadásához, akiket elismernek a kiadók is. Nagyon sok cd-t juttattunk el ilyen emberekhez mostanában, és bízunk. És látod, sok értelme nincs, hogy kiadókhoz küldözgessem, mert egy „Nagy dobozba kerül” és ott is marad sajnos. Személyesen bevinni jobb, meg ha olyan zenész adja oda, akinek adnak a véleményére. Most ez az út az, amin megyünk. Majd meglátjuk. A zenekarok, akiket felsoroltál, természetesen a legnagyobbak Magyarországon, és ha ők adnak lehetőséget, kihasználjuk, mivel ezekre a koncertekre már eleve sok ember megy. A közönséget nem mi keressük, hanem azon vagyunk, hogy ők találjanak meg minket. Ezért megyünk több zenekarral is, ha lehet. Eddig egyébként a Kispál közönsége vette a lapot a legjobban.

  -Akkor hadd tudjunk meg valamit a zenétekről. Mesélj róla!
  -Tudod, hogy zenéről beszélni annyira nem lehet, hallgatni kell, na de mégis. Elég sok hatás ér minket külön külön is, meg mindannyinkat egyszerre. Bingest (basszus) a funk vonal bűvöli el, Lacika (dob) a jazzre izgul be, Dávid (gitár) a keményebb zenéket szereti, Béla (gitár) a blues felé húz, a lányok (vokál) musicalekben vannak otthon, meg a mai zenékben is, én meg hallgatok mindent, de tényleg. A zenénken pedig ez érezhető.
  Alapjában véve nevezzük funk-rocknak, de emellett jazzes, soulos, néhol rappes (de csak néhol) elemek is megtalálhatóak benne. Volt már, aki filmzenének érezte a dalokat. Igazából azt szeretném, ha azt mondanák, hogy ez „tök insipides”. Az a legjobb. Ezt nem tudom eldönteni, így van-e. Csak remélem. Vannak különböző vélemények, sok mindenbe belenyúlkálunk, vannak progresszívabb dolgok is, vannak - úgy gondolom - kereskedelmi rádiókban is játszható számok is (remélem nem tűnök nagyon arcosnak:)) , de mind insipid. Ez jön belőlünk. Hol kicsit durvább, nyomulósabb nóták, hol lágyabb, líraibb dalok. A két vokálos lány nagyon sokat lendített a zenekaron, nem beszélve Belicza Karesz szaxisról, aki remélem egyre többet vesz majd részt a zenekar munkájában, akár már dalszerzéskor is. Egy szó, mint száz vidám, lendületes, ehető zenét játszunk és reméljük igényesen. Uhh, ez így nem gáz??:))
  
  -Éreztem, hogy az előző kérdésre nehéz felelni, de - a soknak mondható koncertetek ellenére - nem hiszem, hogy túlzottan ismernének titeket az emberek. S gondoltam, megtudhatjuk, miben különböztök a többi amatőr, de lelkes csapattól. Mint az ilyen zenekarok, játszotok feldolgozásokat is. Milyen arányban saját, illetve feldolgozásból áll egy koncert, és kiktől játszotok?
  -Azért nem ismernek még annyian, mert egészen idén őszig nem nagyon mentünk az ország másik felébe koncertezni. Nem azért, mert nem akartunk, hanem azért mert nem voltak címeink, meg nem volt mivel elmenni. Most sikerült egy csomó klub kontaktot szerezni, és most már jármű is van, amivel az egész zenekar tud mozogni.
  A kérdés második felére pedig azt tudom mondani, hogy szinte csak saját számokból áll a koncert. Néha előveszünk 1-2 kedvencet, de ez nem jellemző ránk. Természetesen így nehezebb megteremteni a hangulatot, de aki Insipid koncertre jön, az megszokja legalább, hogy nálunk nincs Smoke on the Water:)) Meg elég nehezen találunk a mi zenénkhez passzoló feldolgozást. ÁÁ, most a Jazz+Az-tól játszuk a Lusta Szeretőt.
  
  -Hogy fogadtátok, hogy a Rolling Rock döntő után a helyi újság középszerűnek nevezte az egész mezőnyt, kiugró egyéniség nélkül? Azóta elértétek, hogy az a személy, aki hallgat titeket, ne küzdjön a deja´vu érzéssel?
  -Furcsa volt olvasni az biztos, de akkor nem nagyon érdekelt. Készültünk a stúdióba, és azzal foglalkoztunk. Az egyébként egy ember véleménye volt, ő úgy érezte akkor. Aki pedig hallgat minket és deja vu érzése van, írjon az insipid@freemail.hu-ra, mert akkor attól a zenekartól fogunk feldolgozást játszani:))
  De komolyan úgy érzem, egyre erősödik az egyéni hangzás és témavilág, és aki Insipidet hallgat koncerten vagy cd-n, remélem úgy érzi, ilyet csak tőlünk kaphat. Ha így van, jól csináljuk!!!
  
  -Köszi az interjút! Még annyit, hogy hol játszotok legközelebb?
  -Én köszönöm a lehetőséget. Legközelebb Gyulán lépünk fel a Ginsoniccal 20-án, illetve 21-én Veszprém Pécfürdőn a Pogó klubban.

azonosító (nem kötelező):	ellenőrző kód:	gépeld be ide:

új hozzászólás írása: