A kilencvenes évek „kultbandái” közül szép számmal érkeztek hozzánk tavaly nyáron, egymás után lépett fel Budapesten a Life Of Agony, a Helmet és a Ministry; idén júniusban, a sort folytatva, a Prong játszott a Dürerben.
Az időjárás (égszakadás) igyekezett lehetetlenné tenni a hely megközelítését, viszont háromnapos sorozatos bőrig ázás után már olyan rutinnal vettem az öt perc alatt keletkezett, városnyi gyerekmedencét, hogy ugyan csatakosan és cuppogó cipőben, de még az első zenekar előtt megérkeztem. Azt hiszem, aligha száradhattam volna stílusosabban, mint a Nadir második, Those Who Bought The Rain lemezéről játszott számokat hallgatva. A budapesti banda doom-death(-core-)metal (ahogy mondom) zenéje szépen megszólalt, rövid (de velős) műsorukat többek közt a tényleg remek The Test of Time, Those Who Bought The Rain, The Hungarian Underground Lifestyle, We The Scum Of The Earth és Fauna Funeral (slágerek) alkották.
Utánuk a brit Die So Fluid következett, a tagok elrettentő kinézete ellenére, zenéjük meglepően népszerű és abszolút vállalható volt. Vállalható és kellemes, de ilyen mennyiségben azért túlzás, a végére unalmassá vált. Hiába a copfos-frufrus gót-barbie, aki bizony élőben is tud énekelni, ráadásul jól, ha a számok egysíkúak és mindenhol ugyanazok az énekdallamok köszönnek vissza. Fele ilyen hosszú számokkal, esetleg még több gitárszólóval és az önmeghatározásban is feltüntetett, de a valóságban talán csak a Something To Say-ben visszaköszöngető punk vonal izmosításával, igazán érdekes zenekar lehetnének.
Van-e helye a Prong-nak 2009-ben a színpadon? Az este fényében ez nem kérdés. A langyuló ráhangolás után nem sokkal érkeztek is Tommy Victorék, akiket egy iszonyú hálás és a koncert kezdetétől, az utolsó pillanatig lelkes közönség fogadott. A budapesti volt a turné utolsó állomása, de ez nem vett el semmit a zenekar lendületéből, sőt, a színpadon töltött legalább két órát úgy nyomtak végig, mintha soha nem akarna véget érni az este. Az utóbbi két lemez népszerűtlensége szintén nem okozott gondot, élőben az újabb számok is ugyanolyan fogadtatásra találtak, mint például a Clensing-ről felcsendülők. Lehetne a bandát kritizálni, hogy biztosra mentek, hiszen főleg olyan számokat játszottak, mint a Rude Awakening, Unconditional és Snap Your Fingers, amikkel nem igazán lehet mellényúlni, de pont emiatt nem lehet őket kritizálni, mert ők képesek ilyen számokkal előállni.