hosting: Hunet
r31
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. július 17. péntek   17:38
nincsen hozzászólás

szerző: Barna
Dream Theater, Cynic
2009. július 1., Budapest, Papp László Sportaréna

  A Dream Theater nem hanyagolja el a magyar rajongóit, ugyanis a két évvel ezelőtti koncertje után ismét hazánk színpadán köszönthettük a progresszív metal muzsika nagymestereit. Immár a Papp László Sportaréna színpada szolgált helyszínül a koncerthez az eddigi években megszokott Petőfi Csarnok szabadtéri színpada helyett. A jó félháznyira duzzadó nézőközönség megalapozottá tette a nagyobb helyszín kiválasztását, amely egyben kényelmesebb körülményeket is teremtett a Pecsa szabadteréhez képest.
  
  Az Álomszínház eljövetele előtt az amerikai Cynic együttese lépett a sznípadra. Az 1987-ban alakult bandának eddig mindössze két lemeze jelent meg, és az 1994-es feloszlásukat megelőző, 1993-as kiadású Focus albumuk rögtön a progresszív death metal egyik definitív alkotása lett. Paul Masvidal-ék 2006-ban újjáalakultak, és 2008-ban Traced In Air címmel adták ki második lemezüket. Az itt leadott háromnegyed órás produkciójukról lerítt a felsőbbrendű zenei tudás és a transzcendentális, magasztos áhitattal kísért hangulat, de a környezetemet figyelve látszott, hogy rengeteg jelen lévő nem tudja igazán hová tenni a zenekart. Az elvont, jazzes témákból építkező zene általában nem első hallásra nyeri meg az embert, és a zenekar visszafogott színpadi előadása sem segített a muzsika befogadásában. Paul nem sokat kommunikált a közönséggel, inkább a zene átélésére koncentrált, ahogy a dobosisten Sean Reinert, a turnébasszer Robin Zielhorst, valamint a hörgős énektémákat hozó Tymon Krudenier gitáros is inkább magának zenélt. Nekem nem tetszett, hogy túlzottan a Traced In Air-re koncentráltak, és hanyagolták a Focus-t, de összességében így is egy jó koncertnek lehettünk tanúi. Egy kisebb helyen, a zenéjüket jobban ismerő közönség körében biztosan egy magával ragadóbb élményt tudnak nyújtani.
  
  Egy fél órás átszerelés után felhangzott az intró, és az In The Presence Of My Enemies Pt. 1-al belekezdett a koncertjébe a Dream Theater együttese. Már az első hangokból hallatszott, hogy a zenei tudás nem kopik az évekkel: ugyanolyan precízen játszotta végig a Dream Theater legénysége a koncertet, ahogyan a lemezeikre rögzítve lettek a megidézett progresszív dalmonstrumok. James LaBrie énekes hangja ugyan általában hullámzó teljesítményt mutat, most tisztán, erőteljesen törtek elő belőle a magasak is, így mindenképpen dícséretet érdemel. Mike Portnoy játékára sem lehetett panasz, bár a zenekar valódi frontembereként néhol már túlzásba viszi a bohóckodást. Volt dobverő dobálás, állva dobolás, vízköpködés: igazi showman a lilára festett szakállú, tetőtől talpig tetovált Mike barátunk. A zenekar másik motorja John Petrucci gitáros, aki most is bámulatos gitárszólókkal és hajszálpontos játékkal kápráztatta el a közönséget. Mindemellett visszafogott, de barátságos viselkedése is szimpatikus figurává teszi. Jordan Rudess szintis a forgó állványával, és nagy szakállával feltűnő jelenség volt, John Myung basszer pedig szokásához híven a háttérben meghúzódva játszotta a hibátlan basszusfutamokat. Tehát a zenészek előadásában nem volt hiba, élvezetes tálalásban adták elő a dalokat. És ezen az estén a dalok összeválogatásánál is jól jártunk, mivel egy régi klasszikusokkal telepakolt setlist-et kaptunk. Az Images And Words-ről hallhattuk a Pull Me Under című nagy slágert, az Awake-ről elhangzott a Caught In a Web, az Erotomania és a Voices, a Falling Into Infinity-ről az együtténeklős Hollow Years, a Scenes From A Memory-ról a Beyond This Life, a Six Degrees Of Inner Turbulence-ről a Misunderstood és a vidám Solitary Shell. Továbbá a nemrég megjelent Black Clouds And Silver Linings-ot is bemutatták a Dimmu Borgir-os részeket és blastbeat-et is tartalmazó A Nightmare To Remember-el, valamint a klipes A Rite Of Passage-el. A két órás koncert ráadása pedig egy dalkeveréket tartalmazott a Metropolis Pt. 1, Learning To Live, A Change Of Seasons című dalokból. Itt John és Jordan gitár/hordozható szinti párbajának is részesei lehettünk, amely üde színfoltként járult hozzá a gigantikus lezárás mesés élményéhez. Nekem nem hiányoztak az utóbbi lemezek (Train Of Thought, Octavarium, Systematic Chaos), és az apróbb negatívumoktól eltekintve egy zseniális Dream Theater koncertnek lehettünk tanúi. A negatívumokat illetően azért megemlíteném a nem tökéletes hangzást (recsegő hangfal, halk gitár), és a színpadi fények változatossága mellett a két oldali kivetítőn látott kép minősége is lehetett volna jobb. De ezek tényleg csak apróságok voltak, amelyek eltörpültek a magával ragadó produkcióhoz képest. Legutoljára még 2005-ben láttam a zenekart a Pecsa szabadtéri színpadán, és ahhoz képest ez a fellépés vitathatatlanul jobb volt.
  
  Szerintem senki nem távozott csalódottan a Papp László Sportarénából, ugyanis a Dream Theater egy élvezetes, színvonalas koncerttel kápráztatta el a rajongóit, valamint a Cynic sem vallott szégyent. Úgy érzem, a Dream Theater kezd újra magára találni az utóbbi pár gyengébb lemez után, és ezt a jóra sikerült új album mellett ez a fellépés is bizonyította. Ennek alapján várjuk az Álomszínház legközelebbi hazai előadását is!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Dream Theater

Cynic

 programajánló: 
2024. november 21.
Et Citera - Dömény Krisztián önálló estje
2024. november 22.
Swing à la Django & Kozma Orsi koncert
2024. november 23.
Hollywood Undead, Sleeping Theory
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Sepultura, Jinjer, Obituary, Jesus Piece
METZ a Turbinában: Egy korszak lezárása
Accept, Phil Campbell And The Bastard Sons
Starset- Az Immersion: The Final Chapter turnéval hódították meg a Barba Negrát
Dalriada 20 / Nevergreen 30
A Dream Theater és Mike Portnoy újra együtt – Egy legendás történet újraírva
Lindsey Stirling Budapesten
Bryan Adams az MVM Dome-ban
A metalcore új hulláma: Imminence, Aviana és Allt fergeteges koncertje
Omara Portuondo a kubai zene legendájának búcsú fellépése - Homenaje al Buena Vista Social Club
 kiemelt 
Dying Fetus, Chelsea Grin, Despised Icon
  
Tengerentúli extrém metal csomaggal kínál túlnyomás elleni szelepet a karácsonyi készülődés / őrület közepén Concerto Music

Terror, Nasty, Combust a Durer Kertben
Descendents (US), Circle Jerks (US), Negative Approach (US)
Electric Callboy: 2025-ben már az MVM Dome-ba térnek vissza!
Wheel, Múr: izgalmas és feltörekvő zenekarokat hoz idén a progmetal Mikulás
 friss hozzászólások 

Blind Myself, 27, Isis (1)
Nulladik Változat az Almássy klubban (1)
Wolfheart, Before The Dawn, Hinayana (1)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto
Live Nation
Livesound
Tukker Booking
New Beat

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 leonardo dicaprio    parkway drive    ram-zet    children of bodom    möbel    debustrol    sad kolibries    wasting light    the last stand    the slot    she past away    john malkovich    pi élete    metapay    johnny knoxville    black swan    desultory    párterápia    adni jó    volt 2011    transformers: dark of the moon    cain    killswitch engane    szelíd teremtés    prosectura  

r50
Copyright 2000-2024 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!