szerző: KaktuszTalamasca 2002 október 12, Budapest
Talamasca live act
Ti, kik összegyűltetek itt, örvendezzetek! Ünnep a mai nap és főleg az este, hát még a reggel. Köszöntsük, háromszoros hurrával azokat, akik ezt összehozták. Elsősorban a mi Gyurinkat, alias Jirzij.
Teljesen jó ötlet volt elmenni erre a bulira. Az apropó egyszerű és a törekvés alapvetően nagyon pozitív. Miután ezt leírtam és rájöttem, hogy semmi értelme, kifejtem. Fenn emlegetett Jirzij, aki egyébként a Király utca 28. szám alatt található Psybaba Recordstore tulajdonosa, megszervezett egy bulit, amelyen a fő akció: Talamasca live act. Talamasca francia és goa dj. Stílusa és egyénisége, régóta meghatározó. Kissé talán keményebb, mint az átlag goa, de mégis fülbemászó és egyedi. Ez fontos. Fontos, mert sokan fenntartásokal fogadják, vannak akik nem szeretik, de mégis számontartják.
A bulin, az üzlet második születésnapját ünnepeljük hevesen. Ez lenne az apropó. A törekvés, pedig valóban pozitív. Jirzij, nem az első buliját szervezi és Ő az egyik, azon kevesek közül, akik ügyelnek arra, hogy egy stíluson belül a lehető legigényesebb zenészt, zenészeket hívják meg. Itt és most nem az elfogultság beszél belőlem. Sajnos, nem ez a tendencia. Tisztelet, a még mindig népes tábort alkotó kivételeknek.
Miután a buliról még igazán nem írtam, be kell vallanom valamit. Néhány éve, amikor belecsöppentem a partizásba és először voltam goa partin, felnéztem azokra az emberekre, akik zenéltek a bulikon. Most is.
Ezúton szeretném megköszönni azt, hogy szóbaálltak velem és ezt azóta is megteszik. Az interjúsorozat kapcsán azt is hozzá kell tennem, hogy jó volt hallgatni a történeteiket, jó volt figyelni rájuk és jó velük bulizni. Legyenek bármilyenek, élmény ismerni Őket.
Chill Out
Milyen volt a buli? Roopak vs. danger, kezdetnek. Miközben még javában érkeztek az emberek, már emelkedett volt a hangulat a nagyobbik teremben. Erről két dj gondoskodott egyszerre, meghatározva a buli fő zenei vonulatát. Az egyikük ráadásul rögtön Indiából, a stílus őshazájából. Ismét elkövetkezett az, amit nem szeretek: vertem a fejem a falba, hogy miért kell nekem itt és most bulizás helyett fényképezni és hallgatni a jobbnál jobb számokat. Akkor határoztam el: goa bulin, lehetőleg többet nem dolgozom, csak bulizok.
Egy szinttel lentebb a chill out részlegben, a falakra felaggatott, UV fényben úszó festmények között, éppen Dolphin zenél. Sokan vannak. Ahhoz képest, hogy egy goa partin mennyien szoktak lenni, sokan vannak. Ez betudható annak, hogy Talamascát nem csak azok ismerik és szeretik, akik ezt a stílust úgy általában kedvelik.
Visszatérve a felső szintre, ahol a ruhatár, büfé és a nagyterem volt található, belehallgattam Jirzij szettjébe. Van stílusa a srácnak. Az tény. Kissé kemény, bár ez az összes előadóról elmondhatom aki, ma itt játszott, de eredeti. És azok a dallamok
A csúcspont kicsit késett, de annál nagyobbat szólt. Talamasca nem viccelt. Ez az amire lehet mondani mindenfélét, viszont nem lehet megállni. Ez a lényeg. A kritika ebben az esetben hülyeség, ezt hallani kell és táncolni. A tömeget elnézve, ők sem beszélgetni jöttek. Csak én éreztem hülyén magam és vertem a fejem a falba.
Reggel kilenckor úgy döntöttem: elég. A buli még javában tombolt, amikor elindultam. Közben az agyam is elindult. Mi lenne, ha kevesebb goabuli lenne? Mi lenne, ha jobban törekednének arra a szervezők, hogy igényes előadókat hívjanak meg? Nem feltétlenül híreseket. Igényeseket. Mivel, ez nem mindig ugyanaz. Ilyenekre gondoltam és arra, hogy jól csinálja Jirzij. Meg, azután arra, hogy csak így tovább. Végül arra, hogy december 28-án találkozunk. Fényképezőgép, diktafon és fejfalbaveregetés nélkül!