szerző: BarnaDown, Voivod, Sunday Fury 2009. június 23., Budapest, Petőfi Csarnok
A New Orleans-i stoner/sludge mesterek tavalyi koncertje sajnos elmaradt, de egy évre rá pótolta is a Down a sokak által várt budapesti fellépését. Emellett előzenekarként nem kisebb hatású zenekar lépett fel, mint a prog/thrash legenda Voivod. A két nagy banda előtt pedig a Sunday Fury melegítette be a Petőfi Csarnok közönségét. A Dimmu Borgir, a Killswitch Engage és a Fear Factory koncertek lemondása után félelemmel vegyes várakozással tekintettem a Down fellépése elé, de szerencsére félelmem alaptalannak bizonyult: mindegyik banda játszott aznap és óriási produkciókkal kápráztatta el a megjelenteket.
Az estét a stoner/sludge muzsikában utazó hazai, váci illetőségű Sunday Fury nyitotta. A korai kezdésnek köszönhetően sajnos lemaradtam a körülbelül fél órás produkciójukról, de mások elmondása szerint egy remek fellépést adott a nemrég a második, Men From The Grey Town című nagylemezével jelentkező zenekar.
Nem kisebb név következett, mint az 1982-ben alakult kanadai Voivod. A progresszív thrash metal egyik legnagyobb hatású zenekara idén 12. lemezét adta ki Infini címmel. Ez már a második album volt a zseniális Denis „Piggy” D´Amour gitáros 2005-ös elhalálozását követően, melynek Piggy korábban feljátszott gitártémái adták az alapját. A sokat tapasztalt kanadai banda az elhunyt gitáros kivételével eredeti felállásban zenélt a színpadon: láthattuk Snake énekest, a 17 év után visszatért Blacky basszert és Away dobost. Az új gitárost Daniel Mongrain személyében találták meg, aki abszolút könnyedséggel, fölényes tudással és mindemellett teljes alázattal hozta Piggy örökérvényű gitártémáit. Daniel mellett a régi tagok is kitettek magukért: Away és Blacky mellett Snake is magabiztos teljesítményt nyújtott. Jó kedvűen, vidáman adták elő a jó hangzással megtámogatott egy órás programjukat. A remek hangulathoz nagyban hozzátett a Petőfi Csarnokban megjelent rajongók kirobbanó támogatása, ami az együtténeklés és csápolás mellett a számok között felhangzó „Voivod” kórusokban is megnyilvánult. Ez a lelkes támogatás még jobban feltüzelte a zenészeket, akik egy remek best of műsort adtak elő. Olyan legendás tételek hangzottak el, mint a Voivod című szám a War And Pain című debütlemezről, az Overreaction és a zseniális Tornado a Killing Technologies-ról, a Tribal Convictions a Dimension Hatröss-ről, a Nothingface címadója, a The Unknown Knows és a koncertet záró Astronomy Domine című Pink Floyd feldolgozás. Az Infini című új lemezről is játszottak egy dalt a Global Warning képében, de itt a hangsúly tényleg a régi korszak lemezein volt. Egy hibátlan órával ajándékoztak meg a kanadai zenészek, akik a korábban híreszteltek ellenére úgy néz ki, hogy mégsem oszlatják fel a Voviod-ot. A most bennük látott tüzet és Daniel Mongrain tökéletesen passzoló gitárjátékát tekintve örülök döntésüknek, és remélhetőleg hamarosan újra Budapesten üdvözölhetjük őket.
A Voivod varázslata után jöttek a New Orleans-i stoner/sludge all star group zenészei. Az 1991-ben mellékprojectként indult Down mára igazi, folyamatosan alkotó és turnézó zenekarrá nőtte ki magát, amelynek üdvözítendő hatásaként viszonlyag gyakori időközönként csíphetjük el színpadon jelen korunk egyik legzseniálisabb zenekarát. A más bandákból (Pantera, Crowbar, Corrosion Of Conformity, Eyehategod) már ismerős tagok az 1995-ös NOLA albummal egy olyan mesterművet készítettek el, mely a mai napig meghatározó a stílusban. A 2002-es második és a 2007-ben kiadott harmadik lemez is jól sikerült, bár az első albumnak nem érhetnek a nyomába. A koncerten a három lemezükről hasonló arányban szemezgető Down egy zseniális produkcióval kápráztatta el a hallgatóságot. Az erős (bár kissé kásás) hangzás mellett a parádés hangulat, a hibátlan színpadi előadás és a mesteri dalok is hozzájárultak a Down első magyarországi koncertjének sikeréhez. Jimmy Bower húzós dobolása, Rex Brown erőteljes basszusozása, a hosszú haj mellé dús szakállat növesztő Pepper Keenan feelinges gitárjátéka, a tar koponyájú, mikulás bácsi szakállal büszkélkedhető Kirk Windstein élményszámba menő szólói és remek gitárjátéka, valamint Phil Anselmo magabiztosan hozott énektémái mind hozzájárultak a felejthetetlen élményhez. Phil elsőrangú frontemberként vezényelte le a koncertet: közönséget énekeltetett, bejárta a színpadot, kommunikált a jelenlévőkkel. Ugyan a hangja kissé megkopott az évek alatt, de itt az üvöltései és a dallamos énektémái is ültek. A hallgatóság pedig remek hangulatot teremtett: mindenki széles mosollyal zúzott és énekelt együtt a zenekarral, valamint vastapssal, a zenekar nevének skandálásával bíztatta a stoner muzsika mestereit. Lélekben tényleg egy New Orleans-i koszos csehóban érezhettük magunkat, ahogy a zsíros southern riffek gördültek elő Kirk és Pepper gitárjai alól. A koncert hosszúságát tekintve ugyan még elbírtunk volna pár dalt, de így is felcsendültek a legnagyobb Down himnuszok, mint a Lifer, a Hail The Leaf, az Eyes Of The South, a Stone The Crow és az abszolút himnusz Bury Me In Smoke a NOLA albumról, a Lysergik Funeral Procession, a There Is Something On My Side és a New Orleans Is A Dying Whore a második albumról. A harmadik lemezt pedig a N.O.D., a The Path, az On March The Saints, a Beneath The Tides és a koncert egyik csúcspontját jelentő, együtténeklős Nothing In Return (Walk Away) képviselte. A Bury Me In Smoke záróakkordjainál színpadra kerülő Voivod tagoknak köszönhetően igazi össznépi parádéval zárult a műsor, amely tényleg az év egyik legnagyobb élményével ajándékozta meg a jelenlévőket.
Mindenki bánhatja, aki nem jött el aznap este, mert a Voivod és a Down is felejthetetlen koncertekkel ajándékozta meg a hallgatóságot. Nem akarom ismételni magamat, de mindkét zenekar olyan profi, zseniális, magával ragadó hangulatú előadást adott, amire csak nagyon kevesek képesek. Remélhetőleg lesz még lehetőségem élőben elmerülni a Down által kreált mocskos, zsíros stoner/sludge muzsika mocsarában, és a Voivod által megidézett sci-fi hangulatú progresszív thrash metal világában.
10:42
