szerző: KKTerror, Born From Pain, Stick to Your Guns, Trapped Under Ice 2009. június 1. Budapest, Dürer kert
Pontosan úgy történt, ahogy az előre meg lett mondva: június elsején néhány keménykötésű hardcore banda legális dühöngővé varázsolta a Dürer Kert nagytermét. Ennél sokkal többről nem lehet beszámolni, de ezt nézzük sorjában.
A fellépő zenekarok kapcsán a lendület dolga az, amiben semmiképp sem lehet kételkedni, talán ennek is köszönhető, hogy a viharos sebességű fellépések közül az első kettőről kapásból lemaradtam. A következőkről viszont nem, bár a harmadikként fellépő Born from Pain megint épphogy csak harminc percet játszott. Ennél lehetett volna több is, akár a Terror rovására, de erről megint csak később. A hollandok mostanában szinte már haza járnak hozzánk, de újabban csak efféle lélegzetvételnyi bulikra fussa tőlük. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebből a fajta bunkó hardcore-ból nem is kell sokkal több, de ha jól csinálják, elférne. Mindenesetre itt voltak, és a jól bevált recept szerint messziről kerülték az okoskodást és az okos zenét. A fél óra döngölés alatt maradt minden a régi, a New Hate is.
Rövid rákészülésnél kicsit hosszabb rövid rákészülés után jött az amerikai verzió. A hollandokhoz hasonló, igen kifinomult vonalon mozog a Terror is, de az amerikaiak zenéje gyorsabb és náluk jóval több a csordavokál is (némileg talán eseménydúsabb, mondjuk). A kezdeti, tétovázó bemelegítés után, a közönség jelentős részét alkotó ifjoncok, alapos gyurmázásba kezdtek és a hardcore újraépítéséről szóló, színpadról érkező felhívást kreatívan értelmezve, egymást építették le, illetve különböző geometriai formákba. A kihagyhatatlan napi ige (unity!), a különböző zenekaros pólóktól indult és érkezett a nyitott elméjűségig (igen, még mindig a Terror koncertről van szó). Meglepően szimpatikus monológot tartott emberünk, Scott Vogel, persze kizárólag ízléses közhely-csomagolásba burkolva. A zenekart ért kritikák ellenére, nem nagyon tudnék belekötni a koncertbe, az újabb számok is elmentek élőben, a régi alapdarabokkal együtt meg pláne, az olyan dalokra, mint a One With The Underdogs, Spit My Rage vagy a Lowest Of The Low mindig lehet számítani. Kicsit elhúzódott a dolog, de a vizsgaidőszak alatti fejben keletkezett túlnyomás vagy a munkahelyi feszültség levezetésére, jobb programot nehéz lett volna találni.