szerző: PjotrMegjelent az anBlokk folyóirat legfrissebb, Megfigyelési ügyek című száma! Lapbemutató: 2009. június 18. csütörtök, 19:00. Kapucsengő:”Tégy az emberért...” – Budapest (VIII. ker. Szentkirályi utca 22-24.)
Az új lapszám bemutatása: Ügynökbeszélgetések - pódiumbeszélgetés
Polgár Gyula „jelentett”, és önként „jelentkezett”: ő maga akar a saját „ügynökmúltjáról” beszélni. Vajon miről és hogyan beszélhet egy olyan volt hálózati személy, aki nem „vallomást” akar tenni, és nem is vádakra reagál. És milyen kérdéseket tehetünk fel neki?
Indiáneszmények Magyarországon - pódiumbeszélgetés
Michnai Attila és Haynal Ákos mindketten „indiánozók”, bár különböző törzsek tagjai és talán különböző dolgot is értenek „indiánozás” alatt. Arról beszélgetünk velük, hogy számukra mit jelentett indiánnak lenni Magyarországon a szocializmus időszakában, és vajon mit jelenthet napjainkban.
A folyóirat legfrissebb számában utánajárunk, hogy miféle problémákat vélnek kimondani és megoldani Magyarországon a publicisták azáltal, (a)hogy az „ügynökügyeket” tárgyalják. Kiderül az is, hogy eközben mit mondanak el önmagukról, másokról, vagy a társadalomról, az „ügynök” figuráján keresztül. A mások élete című német játékfilm tavaly Oscar-díjat nyert egy ügynökös történettel. A sajtófogadtatás elemzése megmutatja, miként teremthető meg a keletnémet igazság és az össznémet egység kitalált történetek és korhű díszletek segítségével.
Mit jelentett a Kádár-korszakban „indiánozni”? Erről a hivatalos politikai álláspont egy „nagy indiánperben” született meg. A per dokumentumaiból kiderül: a letartóztatott főindiánnak zárkaügynök cellatársa segített megírni vallomását, amelyben önmagáról és az indiánozásról is meg kellett hoznia az ítéletet. A perben felmentett másik indián, Borsányi László indiánkutatónak képezhette magát, azon az áron, hogy „beszervezték”. Így neve alatt ma egyszerre van jelen a résztvevő megfigyelés módszertanáról szóló tudós értekezés, és a titkos politikai megfigyelésekről tanúskodó állambiztonsági jelentések dossziéja. Vajon miképp férhet meg „egy név alatt” ez, a mai nézőpontból egymást teljességgel kizáró két tevékenység és szerep? És mik annak a közegnek az összefüggései, amelyek lehetővé tették ezek összeegyeztetését, vagy éppen azt, hogy ne kelljen ezeket egymással összeegyeztetni? E kérdések kapcsán a lapban megszólal maga az érintett is. Érintettsége pedig más hasonló külföldi esetekre irányítja a figyelmet.
Manapság a szabad világ polgárait térfigyelő kamerák pásztázzák, a Nagy Testvér tekintete mégsem tűnik olyan fenyegetőnek számukra, mint a diktatúrák idejében. A felvételek képei a tv képernyőkre és az internetre kerülve ragadják meg a néző-megfigyelők fantáziáját, amire Hollywood saját történetekkel válaszol. Így válhatott a „kínzás” a titkos terroristák és a titkos ügynökök harcának főszereplőjévé a 24 című poszt 9/11-es tv sorozatban.
Mások megfigyelése soha sem úszható meg személyes következmények nélkül. Jó példa erre annak a fiatal kutatónőnek az esete, aki egy dél-koreai vigalmi negyedet választott kutatási terepének. Egy másik „ügyben” a megfigyeltek szólalnak meg 20 év elteltével, és elmesélik, hogyan éltek együtt a National Geographic fotósával, miközben őket fényképezte. A megfigyelő és a megfigyelt szerepet vált, miközben a képek jelentései átértelmeződnek. A beszélgetéseket szolid mulatság követi. Terasz, kert, büfé (western filmek és zenék)... (A lapszám az eseményen kedvezményes áron kapható.)
Szeretettel várja Önt az anBlokk szerkesztősége! Információ: 20-5365660