hosting: Hunet
img_up/1611/bannerc96814ea.gif
  cikkekfotók        
beszámoló [koncert]  2009. május 20. szerda   13:52
nincsen hozzászólás

szerző: Barna
Thrash And Burn Tour
2009. április 28., Budapest, Dürer kert

  A Thrash And Burn elnevezésű turné hét zenekart vonultatott fel esténként Európa színpadain, mind a jelenleg divatos deathcore/metalcore stílus égisze alatt. Így nem érhetett senkit meglepetésként, hogy a budapesti állomás helyszínére látogatva igazi divatbemutatót láthatott a közönség nagy részét kitevő pelyhedző állú sihederek ruházatának tanulmányozásával. Azonban itt nem a baseball sapkás/fejbe húzott kapucnis, félrefésült hajú, tornacipős tinik jelentették a vonzerőt, hanem a színpadon előadott brutális zúzdák. És a zenei felhozatal homogenitása ellenére bizony több színvonalas produkciót láthattunk az este folyamán.
  
  A korai kezdésnek köszönhetően sajnos lemaradtam az elsőként fellépő Success Will Write Apocalpse Across The Sky nevű amerikai death/grind formáció produkciójáról. A debütáló lemezük egész kellemes hallgatnivalónak bizonyult, így remélem a legközelebbi koncert alkalmával sikerül elcsípnem őket.
  Az utánuk következő Arsonists Get All The Girls koncertje nyitotta számomra az estét. Az amerikai srácok vidám, rajzfilmszerű szintitémákkal megbolondított deathcore-t játszanak, egész ötletes kompozíciókat felmutatva. A 25 perces koncertjük alatt elhangzott például a Shoeshine For Neptune és a Claiming Middle Age A Decade Early mókás szintitémákkal díszített agymenése. A gyilkos darálásokat is tartalmazó muzsikát energiadús, vehemens előadás keretében prezentálták a zenészek: különösen Sean Richmond szintis tett ki magáért, de a többiek is bemozogták a színpadot. Rövid, de velős koncertjük utolsó számánál felinvitálták a színpadra az első sorokban önfeledten szórakozó rajongókat, hogy együtt zúzzanak, és énekeljenek a zenekarral. A hangzás sajnos nem állt a helyzet magaslatán, a kásahalmazban sokszor elvesztek a szintitémák. Ennek ellenére egy kellemes koncertélményt adott az Arsonist Get All The Girls alakulata.
  
  A War From A Harlots Mouth gárdája Némethonból származik, és ők is a deathcore műfaj harcosaiként adják ki magukból kreatív energiáikat. Nemrég adta ki In Shoals című második negylemezét a gárda, ami sajnos az első albumnál szerényebb teljesítményt mutat. Ugyanez igaz volt a koncertjükre is, miszerint a szürkébb, sablonos muzsikába hajló zenei teljesítmény szürkébb koncertet is eredményezett. Amikor tavalyelőtt láttam őket a Dying Fetus előtt Bécsben, még sokkal erőtlejesebb, elemibb, intenzívebb előadást láthattam tőlük, rengeteg Dillinger Escape Plan-es hatással. Most már csak a tucat deathcore riffek halmaza torlódott hallójárataimba, melynek okán csalódásként könyveltem el magamban a mostani fellépést. És bár a hangzás itt is elég kásás, torz volt, hangulati téren nem volt baj a produkcióval. A végére, amikor első lemezes nóták is elhangzottak, pl. Heeey... Let´s Start A Band, egészen megélénkült a közönség. Még egy impozáns wall of death-et is sikerült összehozni, amiben aztán ment az aprítás rendesen. Tesiórán betanult karkörzés gyorsított üzemmódban (”aztat nézzed, mingyá´ felreppen a csóka”), agresszív gorillamozgás, és több frappáns mozdulat is jelen volt, ami az állatvilágból is ismerős lehetett a sokat tapasztalt megfigyelőnek.
  
  A Carnifex-re még jobban felpezsdült az energiától duzzadó, ifjonti hévvel mulatozó közönség. Nagy meglepetésre az amerikai banda is deathcore-t játszik, annak tökéletesen sablonos, semmitmondó formájában. Ezerszer hallott riffekből, breakdown hegyekből épülnek fel szerzeményeik, melyek az eredetiség csíráját sem tartalmazzák. A lemezeiket biztosan nem fogom rongyosra hallgatni, így a tavaly második nagylemezként kiadott The Diseased And The Poisoned című alkotást sem, de élőben egész kellemes meglepetés volt a Carnifex. Végre jól megdörrenő hangzás, energiától fűtött, profi produkció, és lelkes közönség tette élvezetessé a deathcore zúzdákat. A Lie To My Face nótával megkoronázott produkció így kellemes csalódásként ért, és az este egyik legjobb előadásaként vonult az emlékezetembe.
  
  Azonban az este abszolút legjobbja számomra kétség kívül a Beneath The Massacre volt. Nagy rajongója vagyok a kanadai fiatalembereknek; ilyen technikás, kimunkált és egyben fogós dalszerkezetekkel bíró szerzeményeket nagyon kevesen tudnak írni a színtéren. Az Evidence Of Inequity kislemez, a Mechanics Of Dysfunction című első album, és a 2008-ban kiadott Dystopia című második lemez mind kiemelkedő mestermunka. És a srácok élőben is eljátsszák a lemezekre felvett, hihetetlen hangszeres tudást igénylő kompozíciókat. A közönség tátott szájjal bámulta a komplex, összetett gitár és dobtémák tömkelegét. Különösen Christopher Bradley gitáros játékát volt élmény figyelemmel követni, ahogy villámgyorsan cikáztak az ujjai a gitár nyakán. A hangzás is ütős volt, így megfelelő körülmények között élvezhettük az olyan zseniális számok előadását, mint a The System´s Failure, a Modern Age Slavery, a Condemned, a Reign Of Terror és a Never More. Vitán felül ez a fél óra volt ez este legtökéletesebb produkciója, ahol a fölényes zenei tudás és a remekül megkomponált számok párosultak a energikus, precíz előadással. Augusztus 10-én ismét Budapesten lép fel a Beneath The Massacre, mégpedig a Psycroptic, a Hate Eternal és a Misery Index társaságában, amely koncertet semmilyen death metal rajongónak nem szabad elszalasztania.
  
  Eljött a két főzenekar ideje: a Darkest Hour és a Bleeding Through is egy 45-50 perces produkcióval szórakoztatta az addigra kissé megfáradt közönséget. Elsőnek a Darkest Hour legénysége állt a deszkákra, és a hazánkban régen sokat koncertező banda ezúttal is egy energikus, feszes koncertet adott. Az új gitáros, Mike Carrigan magabiztosan látta el feladatát, és természetesen a többiek is helytálltak, valamint aktívan bemozogták a színpadot. Különösen John Henry énekes volt elemében, a közönséggel is hamar megtalálta a közös hangot, és vadul szította a hangulatot. Az 1995-ben alakult metalcore banda idén fogja kiadni hatodik lemezét The Eternal Return címmel, így volt miből válogatniuk a számlista összeállításánál. Hallhattunk korai, keménykötésűbb metalcore zúzdákat, és a legutóbbi lemez melodikus gitártémái is felcsendültek. Elhangzott a Doomsayer, a The Sadist Nation, az An Epitaph, a Convalescence, a Sound The Surrender, a Demon(s), a Deliver Us, a With A Thousand Words To Say But One, és az új albumról is kaptunk egy ízelítőt a No God című dal képében. A hangzás sajnos nem hozta az elvárt szintet, egy tisztább hangzásképből sokkal egyszerűbb lett volna kivenni a gitár és dobtémákat. Összességében az öttagú banda egy profi előadást nyújtott, de valahogy nem éreztem az átütő erőt a buliból, inkább egy tisztességesen eltolt fellépés érzetét hagyták maguk után.
  
  A Bleeding Through produkciója zárta az estét, és láthatóan sokan voltak kíváncsiak az Orange County-ból származó amerikai banda fellépésére. Az 1999-ben alakult zenekar 2008-ban adta ki ötödik lemezét Declaration címmel, mely az előző CD-ikhez hasonlóan szintivel dúsított, dallamos refrénekkel megfejelt metalcore muzsikát rejt. A 45 perces műsorukban főként a legutóbbi lemezükről szemezgettek, de előkerültek régebbi nóták is. Hallhattuk többek között a Kill To Believe, a Love In Slow Motion, a Tragedy Of Empty Streets, a Love Lost In A Hail Of Gunfire, a Rise és a Declaration című nótákat, erőteljes, magabiztos előadással párosulva. Különösen Brandan Schieppati énekes és Brian Leppke gitáros voltak aktívak, de a legmegkapóbb látványelem férfiszemnek mindenképpen Marta Peterson szintisleány személye. Fekete, átizzadt, kivágott felsőjében különösen szexi jelenség volt, bár a szintitémáiból nem sokat lehetett hallani az amúgy a többi téren jól megszólaló hangzásképben. A fiatalok pedig vígan mulatoztak, a stagediving, circle pit, moshpit, és dzsungelharc az este állandó fogalmai közé tartoztak. Ugyan más a zenei ízlésem, de el kell ismernem, hogy profi, jó megszólalású és hangulatos bulit adott a Bleeding Through, méltóképpen lezárva a sok deathcore és metalcore muzsikát felvonultató koncertestet.
  
  Elmondható, hogy jól sikerült a Thrash And Burn Tour budapesti állomása. A tavalyi Altamont Never Say Die-hoz hasonlóan ismét egy felszabadult hangulatú, sok igényes metalcore muzsikát felvonultató koncertestet láthattunk. A szervezésre sem lehetett panasz, gördülékenyen zajlottak az átszerelések. Ugyan a pár negatív tényező közé tartozik a sok helyütt elég gyenge hangzáskép, valamint ide sorolnám pár éretlen siheder bunkó viselkedésformáját, de ilyen minden koncerten előfordul (csak máshol kevésbé jellemző). No de félre a panaszokkal, alapvetően mindenki jól szórakozott ezen az estén, és szeretettel várjuk a következő deathcore/metalcore csapást koncertfronton!



Szólj hozzá!
azonosító (nem kötelező):ellenőrző kód:gépeld be ide:

új hozzászólás írása:




 Hozzászólások:
 nincsen hozzászólás


 kapcsolódó linkek: 

Darkest Hour

Beneath The Massacre

 programajánló: 
2018. január 21.
Accept - A heavy metal legenda Barba Negra Music Clubban
Concerto Music 2018.: Nightwish, Within Temptation, Accept, Angra, Rhapsody, Therion, Satyricon, Orphaned Land, Anneke, Insomnium
CSEH TAMÁS 75 - Cseh Tamás, Bereményi Géza és Másik János dalai a születésnapi emlékkoncerten
 a rovat legfrissebb cikkei: 
Edvin Marton: Ave Maria
Gájer Bálint ünnepi nagykoncertje a MOM Sportban
Testament, Annihilator, Death Angel
Lovasi 50
James Newton Howard
Dirkschneider - Back To The Roots Part II
Female Metal Voices 2017 (The Birthday Massacre, Sirenia, The Agonist, Xerosun, Antalgia)
Serious Black Magic world tour
Alestorm, Aether Realm, Troldhaugen
Avatarium, The Slayerking
 kiemelt 
A rockzene egyik legbefolyásosabb zenekara érkezik hozzánk – Alice In Chains a Budapest Park színpadán!
  
A grunge egyik úttörője, a számtalan Grammy-jelöléssel és több mint 20 millió eladott lemezzel, illetve az egyik legelvakultabb rajongóbázissal büszkélkedhető Alice In Chains 9 év után tér vissza Magyarországra! Az 1987-ben alakult Alice In Chainst a seattle-i grunge-mozgalom egyik zászlóshajója, a Nirvanával, a Pearl Jammel és a Soundgardennel sokszor Nagy Négyesként emlegetik őket

Ugly Kid Joe a Barba Negra Trackben!
Fates Warning A38-on
Rhapsody: 20. jubileumi koncert
Kreator, Vader, Dagoba a Barba Negra klubban
 friss hozzászólások 

Richie Kotzen (1)
Interjú Petrás Jánossal az Europica zenekar születéséről (2)
Dark Tranquillity, Nailed To Obscurity, Watch My Dying (2)
Böngésző
rovatok
hírek
fotó
videó
előzetes
beszámoló
interjú
lemezajánló
magazin
kultúra
előadó
napló
alrovat ajánló
asztaltársaság
blog
botrány
dalszöveg
díjátadó
életrajz
építészet
festészet
film
gasztronómia
háttér
internet
kis pipa
médiaművészet
mese
posztumusz
próza
retro
rizikófaktor
skandalum
szobrászat
tévématiné
vers
PlayDome ajánló
PlayDome magazin

Partnerek
Concerto Music
Hammer Concerts
Livesound Productions
VilágVeleje Produkció

Impresszum
Médiaajánlat
Adatvédelem

 címkefelhő
 tegnapután    jorge salán    powerfest    jack nicholson    dream theater    mapez    2012    paranormal activity 2    kill devil hill    owen wilson    poisonblack    seven kingdoms    mission: impossible 4    kengyelfutó gyalogkakukk    sunstroke    nuclear assault    adam darski    inquisition    alice ricciardi    metal dayz    kyuss lives!    celtachor    thin lizzy    dark shadows    toxic waltz  

img_up/1611/bannerc96814ea.gif
Copyright 2000-2018 Underground Magazin
Minden jog fenntartva! A lap bármely része csak engedéllyel használható fel!